Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felperes, aki az alperesnél kormánytisztviselőként állt jogviszonyban, keresetet indított az alperes 2011. május 9-én kelt, a jogviszonyát indokolás nélküli felmentéssel megszüntető intézkedése miatt. A bíróság megállapította a felmentés jogellenességét – olvasható a Kúria honlapján.
Arra hivatkozott, hogy 2011. május 21-én a felmentés kézhezvételekor keresőképtelen volt. Emiatt a 2010. évi LVIII. tv. (Ktjv.) 62. § (1) bekezdés alapján eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását kérte. További érvelése szerint az alperes rendeltetésellenesen járt el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, a felperes kormányzati tisztviselői jogviszonyát helyreállította, az alperest a felperes eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására kötelezte. Kötelezte az elmaradt illetménynek az ítélet jogerőre emelkedéséig járó összegében.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmaradt illetményét figyelembe vehető összeget 202.533 forintra felemelte. Az elsőfokú ítélet továbbfoglalkoztatásra kötelező rendelkezését megváltoztatta, e körben a keresetet elutasította, az alperest 12 havi átalánykártérítés megfizetésére kötelezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az alperes és a felperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyek részben alaposak. Az alperes által nem vitatott tartalmú írásbeli háziorvosi közlés szerint a felperes betegsége a háziorvos előtt 2011. május 10-étől ismert volt. Az ő utasítása szerint a felperes gyógyszert szedett, majd 2011. május 12-én a rendelőben jelentkezett, ahol vizsgálatot követően a háziorvos elintézte „az adminisztrációs részét a betegségének”.
A betegség miatti keresőképtelen állományba vételről – ami orvosi szakkérdés – tehát a felperes az alperest 2011. május 11-én a felmentés közlésekor nem tájékoztathatta, következésképpen az együttműködési kötelezettség megsértése a terhére nem állapítható meg, e körben az alperes felülvizsgálati érvelése nem megalapozott.
Az MK. 95. számú állásfoglalás indokolásából megállapíthatóan a rendeltetésellenességet megalapozó tényeket (pl. azt, hogy az alperes célja a felperes érdekérvényesítési lehetőségének korlátozása volt) bizonyítani kell. Ezért a másodfokú bíróság – további bizonyítás lefolytatása nélkül – megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy az alperes önmagában az Alkotmánybíróság határozatai [8/2011. (II.18.); 34/2012. (VII.17.)] szerint alkalmazandó jogszabály alapján eljárva megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét.
A kifejtettek miatt a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának felmentéssel történt megszüntetése az intézkedés közlése időpontjára tekintettel irányadó Ktv. 71. § (2) bekezdés b) pont szerint alkalmazandó Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontjába ütközés miatt jogellenes.
A Kttv. 193. § (2) bekezdés szerint a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a kormánytisztviselő eredeti munkakörbe visszahelyezését, feltéve, ha a kormánytisztviselő továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el. A fellebbező alperes előadta, hogy a felperes munkakörét „az eltelt idő óta betöltötték, és a szervnél nincs üres álláshely”. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül változtatta meg az elsőfokú bíróságnak a felperes továbbfoglalkoztatását elrendelő döntését.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a felperes a visszahelyezése mellőzése esetén nem terjesztett elő kérelmet a Kttv. 193. § (4) bekezdésében lévő 2-12 havi illetmény megfizetésére. Ezért erről a másodfokú bíróság a felperes fellebbezésének körén túlterjeszkedve, a Pp. 215. §-ába ütközően döntött [Pp. 239. §].
A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy az alperes a Kttv. 193. § (3) bekezdésben lévő (speciális szabály) szerinti kármegosztás alkalmazását nem kérte, ezért a bíróságok erről a Pp. 215. § megsértésével határoztak.
A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletét a felperesnek járó illetményről szóló rendelkezését megváltoztató, továbbá az alperest 3.645.600 forint átalány kártérítés megfizetésére kötelező, az alperest 100.000 forint másodfokú eljárási költségben marasztaló rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. A felperesnek járó illetmény tekintetében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az átalánykártérítés tekintetében a felperes keresetét elutasította.
| Munkajogi kiskönyvtár 3. rész: A munka díjazása |
|---|
|
Közérthető példákon keresztül ismertetjük a munkabér elszámolásának, kifizetésének szabályait és részletesen bemutatjuk a távolléti díj számítását. Nem hiányozhat egyetlen számfejtéssel foglalkozó, vagy személyügyi szakember polcáról sem! Bővebb információk és megrendelés |
A másodfokú bíróság ítéletének a továbbfoglalkoztatás tekintetében meghozott rendelkezését hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés], egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyó részét nem érintette [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Megállapította, hogy a felperes kormánytisztviselői jogviszonya 2014. május 28-án szűnt meg.
