Jogos önhatalom gyakorlása tulajdonjog-fenntartás esetén?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Jellemzően az egyedi megrendelés alapján gyártásra kerülő, jelentősebb vételár ellenében megvásárolható termékek adásvétele esetén gyakran tapasztalhatjuk, hogy az eladó a vételár teljes kiegyenlítéséig tulajdonjogának fenntartása révén kívánja biztosítani a vevő teljesítését. Az ilyen konstrukciót szabályozó általános szerződési feltételekben (ÁSZF) az adásvétel meghiúsulása esetére az eladók a szerződési szabadság lehetőségén felbátorodva számos olyan jogosultságot biztosítanak saját maguk részére az átadott termék birtokának visszavételére, amelyek csupán látszólag tűnnek jogszerűnek, valójában már a tilos önhatalom kategóriájába sorolandók.
A tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó szerződéses rendelkezések alkalmazása előtt mindenekelőtt érdemes tudni, hogy a polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint mind az ingatlanok, mind az ingóságok adásvétele esetén az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényét az adásvétel tárgyát képező dologra vonatkozó közhiteles nyilvántartásba (ingatlan-nyilvántartás, hitelbiztosítéki nyilvántartás, gépjármű-nyilvántartás, stb.) bejegyeztetni. A nyilvántartási kötelezettség elmulasztása nem jár a tulajdonjog-fenntartás érvénytelenségével, ugyanakkor a Ptk. 6:216. § (4) bekezdés a) pontja szerint ilyen esetben az eladó nem hivatkozhat a vevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében ingó dolog tulajdonát megszerző harmadik személlyel szemben a tulajdonjog-fenntartás tényére.
Mindezek alapján az ingóságokra vonatkozó tulajdonjog-fenntartás akkor képes az általa célzott joghatás kiváltására – vagyis annak biztosítására, hogy a szerződés meghiúsulása esetén az eredeti állapot helyreállítható legyen –, ha az eladó teljesíti a lajstromozásra vonatkozó kötelezettségét is. Mivel ingóságok esetén is idő- és költségigényes a nyilvántartási kötelezettség teljesítése, valójában elenyésző mértékűre tehető a tulajdonjog-fenntartás biztosította garanciákkal ténylegesen bíró eladók száma, így sokan anélkül alkalmazzák a fent említett szerződéses kikötéseket, hogy valójában érdemi biztosítékra nem tesznek szert általuk.
Ezt a körülményt tovább erősíti, ha megvizsgáljuk, mennyiben jogszerűek a bevezetőben említett szerződéses kikötések a termék birtokának visszavétele tekintetében. Tapasztalataink szerint a tulajdonjog-fenntartás adta lehetőségeket az eladók többsége a vevők részére már átadott, de a vevő által ki nem fizetett termékek önhatalmúlag történő visszaszerzésének eszközeként látják. Ennek megfelelően számos olyan szerződéses kikötéssel találkozhatunk, amely ilyen esetben felhatalmazást ad az eladó számára, hogy a vevő ingatlanjára külön engedély nélkül bármikor belépjen, a tulajdonjog-fenntartással érintett terméket birtokába vegye, annak esetleges beépítése esetén a terméket kibontsa vagy kiszerelje.
Az önhatalom alkalmazásának jogszerűségére vonatkozólag a Ptk. birtokvédelmi rendelkezéseit kell áttekintenünk. A Ptk. 5:6. § (1) bekezdése szerint a tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is felléphet, míg a Ptk. 5:6. § (2) bekezdése szerint az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.
A fentiekben vizsgált esetben nyilvánvalóan a Ptk. 5:6. § (2) bekezdésének alkalmazása jöhetne szóba, ugyanakkor felmerül a kérdés, mennyiben tekinthető elveszett birtoknak az az állapot, amikor a birtokos szerződéses rendelkezés alapján, jogszerűen került a dolog birtokába, és birtokának jogalapja csupán később, a szerződés meghiúsulása miatt szűnt meg.
Figyelemmel arra, hogy az aránytalan mértékű önhatalom gyakorlása már az önbíráskodás vagy a rongálás büntetőjogi tényállását valósíthatja meg, a jogos önhatalom mértékére vonatkozó alapvető korlátozás, hogy kizárólag a birtoksérelmet jelentő állapot azonnali és másként el nem hárítható orvoslása érdekében vehető igénybe. Lényeges szempont, hogy a birtoksértő és a birtokvédelem miatt igénybe vett események időben szorosan kövessék egymást, azonnali döntés igénylő helyzetet teremtsenek.
Ezen a ponton utalunk a korábbiakban felvetetett lehetőségre, amely szerint a vevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében a dolgot megszerző személy tulajdonjoga védelmet élvez még az eladóval szemben is. Ilyen esetben a dolog birtoka önhatalmú visszaszerzésének lehetősége jelentős érdeksérelmet okozna a tulajdonjogot megszerző harmadik személy részére is.
A fentiek alapján a szerződésben előre meghatározott esetben és módon gyakorolt önhatalom ellentétes a birtokvédelemre vonatkozó szabályokkal, hiszen az állam igazságszolgáltatási monopóliuma helyett főszabályként biztosítja az önhatalom gyakorlását. Ez a rendelkezés pedig sérti a Ptk. alapelvei között rögzített bírósági igényérvényesítés szupremáciáját, amelynek megfelelően a polgári jogi igények érvényesítése bírói útra tartoznak.
A szerződési szabadság elve tehát nem írhatja felül az önhatalom gyakorlásának kivételességére vonatkozó törvényi garanciákat, így a tulajdonjog-fenntartás alapján a termék birtokát visszaszerezni kívánó eladó kizárólag bírósági úton jogosult ilyen jellegű igényét érvényesíteni még abban az esetben is, ha egyébként szerződése az önhatalom gyakorlását lehetővé is teszi.
A cikk szerzője dr. Szigeti-Szabó Andrea partner ügyvéd, közbeszerzési szaktanácsadó és dr. Farkas Márton senior ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
