Jogsértő bizonyítási eszközök az új Pp.-ben

A jogsértő bizonyítási eszközök vonatkozásában az új Pp. – szemben a korábbival – konkrét rendelkezésekkel ad iránymutatást a felek és a bíróság részére. Vajon elérkezett az „ablakon befújt” okiratok alkonya?

A polgári peres igényérvényesítés egyik komoly dilemmája a felek (és jogi képviselőik) részéről annak eldöntése, hogy a nem teljesen jogszerű keretek között keletkezett vagy megszerzett bizonyítékok felhasználása mennyiben megengedett egy „nagyobb cél”, a pernyertesség – és ezzel együtt az anyagi igazság – elérése érdekében.

Figyelemmel arra, hogy a jogsértő bizonyítási eszközök vonatkozásában az új polgári perrendtartás (Pp.) – ellentétben a korábban hatályos eljárásjogi törvénnyel – konkrét rendelkezésekkel szeretne iránymutatást adni a felek és a bíróság részére, érdemes áttekinteni, hogy a korábbi gyakorlatot mennyiben befolyásolhatják az új eljárásjogi szabályok.

Az új Pp. 269. § (1) bekezdése a jogsértő bizonyítási eszközöknek négy esetkörét adja meg, amelyek vonatkozásában általános jelleggel rögzíti, hogy a perben nem használható fel, ha:

– azt az élethez és testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy erre irányuló fenyegetéssel szereztek meg, illetve állítottak elő;

– amely egyéb jogsértő módon keletkezett;

– amelyet jogsértő módon szereztek meg, vagy

– amelynek a bíróság elé terjesztése személyiségi jogot sértene.

A törvény indokolása szerint a generális szabály rögzítésének elsődleges indoka az, egy jogállamban nem alkothatók olyan szabályok, melyek a peres feleket arra ösztönzik, hogy jogsértő módon szerezzék be a per eldöntése szempontjából releváns bizonyítékokat. Ezen megállapítás alapján arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a jogsértő bizonyítási eszközök befogadása kapcsán eddig tapasztalható engedékenység – holott alapelvi szinten ellentétes a jóhiszemű pervitellel – drákói szigorba csap át, azonban ez a hipotézis kizárólag az első esetkör tekintetében áll meg.

Az új Pp. 269. § (4) bekezdése szerint ugyanis az élethez és a testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy az erre irányuló fenyegetéssel megszerzett, illetve előállított bizonyítási eszközök kivételével a bíróság kivételesen figyelembe veheti a bizonyító fél által rendelkezésre bocsátott jogsértő bizonyítási eszközt, ha a törvényben tételesen meghatározott körülmények mérlegelése alapján azt szükségesnek tartja. Ez a megoldás az úgynevezett viszonossági elv érvényesülését hivatott biztosítani, melynek keretében az eljáró bíróságnak kell mérlegelnie, hogy a bizonyító fél bizonyításhoz fűződő magánérdeke vagy a jogsérelemmel érintett személy személyiségi jogának érvényesülése érdemel-e inkább védelmet az eljárás keretei között.

Visszautalva a bevezetőben felvetett dilemmára, láthatjuk, hogy az új Pp.-ben rögzített rendelkezések nem könnyítenek sokat a döntéshozatalban, hiszen továbbra is legfőképp a bíróság mérlegelésén áll a jogsértő bizonyíték perbeli felhasználhatósága. Bár a törvényszöveg kivételes jelleggel engedélyezi a bíróság számára a mérlegelésen alapuló befogadást, ha a jogvita érdemi elbírálása szempontjából lényeges tény megállapítása forog kockán, az észszerűség aligha a bizonyíték figyelmen kívül hagyása mellett szól, különösen, ha annak tartalma már az eljáró bíró tudomására jutott.

Az újonnan hatályba lépő anyagi és eljárásjogi kódexek kommentárjainak közkedvelt fordulatával élve: bízhatunk abban, hogy a bírói gyakorlat kimunkálja majd a jogsértő bizonyítási eszközök felhasználhatóságának részletesebb feltételrendszereit. Addig is a jogsértő bizonyítékot felhasználni szándékozók részére kellő visszatartó erőt jelenthetnek a GDPR jelentős szankciói is: a bizonyítással megvalósított személyiségi jogi jogsérelemmel kapcsolatos igények ugyanis a peres eljárástól függetlenül érvényesíthetők. Ebben a körben például egy munkaügyi perben komoly kockázatot jelenthet az adatvédelmi előírásokat sértő kamerafelvételek felhasználása, ha annak hozományaként egy adatvédelmi hatósági eljárásra, majd adatvédelmi bírság alkalmazására kerül sor a munkáltatónál.

ecovis-banner

A cikk szerzője dr. Szabó Andrea partner ügyvéd és dr. Farkas Márton. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

Kapcsolódó cikkek:


A Google-nek ad igazat a magyar állammal szemben az uniós főtanácsnok
2019. szeptember 13.

A Google-nek ad igazat a magyar állammal szemben az uniós főtanácsnok

A magyar reklámadónál a külföldi vállalkozásokkal szemben alkalmazott mulasztási bírság hátrányosan megkülönböztető, nincs összhangban az uniós joggal - ismertette az uniós főtanácsnok a Google ügyében megfogalmazott indítványát az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága.

Mckérdőjeleződött a McDonald’s védjegyeinek egyeduralma
2019. szeptember 9.

Ha valaki egy megjelölését védjegyként lajstromoztatta, nem csupán jogosultságot szerez, de egyúttal kötelezettsége is keletkezik annak használatára.” – figyelmeztetett dr. Lantos Judit, a Danubia Legal partnere.