Követeléskezelési á la carte: felszámolás vagy FMH?


Fizetési felszólító levelek közkedvelt záró frázisa a „haladéktalanul megtesszük a szükséges jogi lépéseket jogos követelésünk érvényesítése iránt”. Kellő tapasztalat hiányában talán észre sem vesszük, hogy ezen megjegyzésünk megfelelő kiegészítése nélkül le is korlátoztuk magunk számára a lehetséges igényérvényesítési módok körét, talán pont épp az optimálisat is. Jelen cikkünkben a két legtipikusabb követeléskezelési eszköz, a felszámolási eljárás és a fizetési meghagyás közötti választáshoz igyekszünk támpontokat adni.

Amennyiben egy vállalkozás lejárt követelését kívánja érvényesíteni, természetesen számára is elsődlegesen fizetési meghagyás iránti kérelem vagy keresetlevél benyújtása – a követelés összegétől függően – jelenti az igényérvényesítés eszközét. A felszámolási eljárás szűkebb körben alkalmazható eszköz, hiszen tipikus esetben az alábbi feltételek fennállása esetén számolhatunk ezzel az alternatívával:

  1. az adós gazdálkodó szervezet;
  2. a követelés tőkeösszege eléri a 200.000,- Ft-ot;
  3. a követelés szerződésen alapul;
  4. a fizetési határidő már legalább 20 napja lejárt; valamint
  5. az adós ezen határidőben nem vitatta vagy egyenesen elismerte a követelést;

A felszámolási eljárás legfőbb előnye az FMH eljáráshoz képest, hogy amíg utóbbi perré alakulása esetén a követelés érdemi elbírálására kerül sor a bíróság előtt (és ezzel végtelen lehetőség nyílik az adós számára elhúzni az eljárást), addig a felszámolás elrendeléséig lényegesen rövidebb időtartam alatt juthatunk el, ennélfogva az adósnak is jóval korlátozottabb lehetőségei maradnak. Az első mérlegelendő körülmény tehát, hogy milyen magatartásra számítunk az adóstól: kézzel-lábbal akadályozni fogja az eljárást vagy inkább letargikusan beletörődve várja a sorsát és inkább már a végrehajtható vagyon eltüntetésén ügyködik.

Ennek felmérésére is kiváló eszköz a felszámolási eljárás megindításának alapkövetelményeként meghatározott írásbeli fizetési felszólítás, amelynek tartalmi követelményeit a Csődtv. 27. § (3) bekezdése határozza meg.  Itt utalunk vissza rögtön a bevezetőben felvetett problémára: ha ugyanis a fizetési felszólításban elmarad az adós arra vonatkozó figyelmeztetése, hogy a követelésünket egyébként felszámolás útján kívánjuk érvényesíteni, akkor a fizetési felszólítást alkalmatlannak fogja ítélni a bíróság. Közel sem mindegy tehát, milyen eljárásokat helyezünk kilátásba a fizetési felszólításunk végén.

Fontos rögzíteni, hogy az FMH esetében nincs törvényi követelmény az adós írásbeli felszólítására, ugyanakkor éppen a fent említett adósi magatartás felmérése céljából mégis célszerű, ha egy felszólítás előzi meg a további intézkedésünket.

A következő lépés az adós reakciójának és gazdasági helyzetének összevetésével tervezhető: ha a jelek arra mutatnak, hogy az adós folytatni kívánja gazdasági tevékenységét és nem a fizetésképtelen állapota okozta a követelés elmulasztását, akkor a felszámolási eljárás kezdeményezésével hozhatjuk lépéskényszerbe: ne feledjük, ez az eljárás az adós gazdálkodó szervezet megszüntetését célozza. Ha a fentiekben részletezett követelményeknek megfelelő felszámolási kérelmünket a bíróság befogadta, az adós alapvetően már csak a követelés kielégítésével mentheti meg magát a megszüntetésére irányuló eljárástól. Ha tehát egy likvid gazdálkodó szervezettel szemben áll fenn követelésünk, eredményesen kikényszeríthető az „önkéntes” teljesítése a felszámolás kezdeményezése útján.

Értelemszerűen egyszerűbb a helyzet a másik véglet során: ha hiteles információval bírunk arról, hogy az adósunk likvid vagyon híján, ha akarná, se lenne képes a teljesítésre, akkor időt és költséget spórolunk meg, ha egyből a felszámolás mezejére lépünk és bízunk abban, hogy az adós eszközei jelenthetnek némi fedezetet tartozásainak rendezésére.

Ha az adós nem vitatja a követelésünket vagy egyáltalán nem reagál a felszólításokra, ugyanakkor nem tudjuk megítélni, hogy ennek a nehéz anyagi helyzet vagy egyéb oka van, akkor inkább az FMH eljárás, illetve azt követően a végrehajtás kezdeményezése lehet a célszerű megoldás. Fontos tudni ugyanis, hogy ha a felszámolási kérelmünk alapján az adós önként nem teljesít és ténylegesen a felszámolására kerül sor, úgy még a legegyszerűbb esetben is hónapokban, de inkább években mérhető, amíg a felszámolási vagyonból kielégül a követelésünk.

Ehhez képest gazdálkodó szervezetek esetén jellemzően már a végrehajtás korai szakaszában kiderül, van-e a követelés kielégítéséhez szükséges vagyon, és ha van, akkor a végrehajtói foglalások tényleges eredményre vezetnek-e. Ha van, akkor a felszámoláshoz képest lényegesen hamarabb juthatunk hozzá a pénzünkhöz.

Végezetül szót kell ejtenünk a két eljárás költségvonzatai közötti különbségről, amely ugyancsak mérlegelendő szempont lehet az eljárások közötti dilemmában. A felszámolási kérelem benyújtása jelenleg fix 80.000,- Ft illeték és 25.000,- Ft közzétételi költségtérítés megfizetése mellett lehetséges, ugyanakkor, ha az adós önkéntes teljesítése következtében nem szükséges a felszámolás elrendelése, akkor az illeték 10%-ának összegén felül a megfizetett költségek visszaigényelhetőek. Ha viszont a felszámolás elrendelésére kerül a sor, akkor további költségekkel kell számolnunk: a követelés felszámolói regisztrációjáért a tőkeösszeg 1%-ával (de legfeljebb 200.000,- Ft) egyező mértékű nyilvántartásba vételi díjat, illetve a tőkeösszeg 0,5 %-ával (de legfeljebb 40.000,- Ft) egyező mértékű költségátalányt kell megfizetni.

Ehhez képest az FMH eljárás kezdeményezése olcsóbb megoldást kínál (a tőkeösszeg 3 %-a), ugyanakkor a végrehajtás elrendelésének 1 %-os díja mellé a végrehajtó részére költségelőleget és egyéb végrehajtási díjat szükséges megfizetni. Ha tehát kétségeink merülnek fel az adós fizetőképességét illetően, költség gazdálkodás szempontjából utóbbi eljárással leszünk jobb helyzetben.

Összességében tehát érdemes már a követelés lejáratát követően, de még a fizetési felszólítás kiküldését megelőzően végig venni a rendelkezésünkre álló lehetőségeket, alaposan megvizsgálni az adós kommunikációját és pénzügyi helyzetét, és a szituációtól függően kiválasztani az optimális igényérvényesítési eszközt. Jelen inflációs helyzetben aligha szükséges hangsúlyoznunk, hogy a nem megfelelő eljárás okozta időveszteség jelentős pénzügyi károkat okozhat még abban az esetben is, ha a követelésünk végső soron kiegyenlítésre kerül.

A cikk szerzője dr. Szigeti-Szabó Andrea Partner ügyvéd, közbeszerzési szaktanácsadó és dr. Farkas Márton ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107


Kapcsolódó cikkek

2024. június 21.

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot gyanít a GVH egy kisgyermekes szülőket célzó cégnél

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenyfelügyeleti eljárást indított a szlovákiai EC Global SVK s.r.o. vállalkozással szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt; a GVH gyanúja szerint a cég a weboldalán reklámozott, jellemzően kisgyermekes szülőknek ajánlott termékek esetében megtéveszti a fogyasztókat az egészségre és gyógyhatásra vonatkozó állításokkal.

2024. június 21.

Figyelem, napokon belül lejár a NIS2 regisztráció határideje

Már csak pár napja maradt belépni a nyilvántartásba azoknak a hazai vállalatoknak, amelyekre kiterjed a NIS2, vagyis a felülvizsgált uniós kibervédelmi irányelv – hívja fel a figyelmet az EY. Résen kell lenniük a konszolidált beszámolót készítő társaságok tagvállalatainak is, hiszen elég cégcsoport szinten elérni a meghatározott minimum bevételt és létszámot, hogy rájuk is vonatkozzanak a kötelezettségek. Az óvatlan szervezetek számára a mulasztás súlyos bírsággal, sőt a vezető eltiltásával is járhat.