Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Első alkalommal rendezett meg a Jobline egy, kifejezetten nők számára rendezett karriernapot. Bár a CV-fotózás, vagy a karrier-tanácsadás bizonyára a férfiakat is érdekli, de a meetup-okon, és az előadásokon zajló témafelvetés azonban olyan volt, amelyben hangsúlyosan megjelent a női gondolkodásmód. Azt, hogy melyik a férfias, vagy nőies szakma, és a benne dolgozók számára ez mit is jelent inkább a hölgyek számára volt érdekes. Mint ahogy az is, hogy a technológia életünket megkönnyítő újításai hogyan teszik könnyebbé az életünket.
Viszonylag kis alapterületen, de ott teljes helykihasználtsággal rendezték meg a Duna parti, impozáns Bálnában első alkalommal a női karriernapot. Bár a kiállítók által meghirdetett állások mindkét nem számára nyitottak, és a felkínált programok nagy része is olyan, amely ugyanúgy érdekelheti a férfiakat is, mint a nőket, mégis a rendezvényt kísérő előadások és meetup-ok olyan keretbe rendezték a programot, amelyet gender-tudatosnak nevezhetünk.
Miért jó nőként férfias szakmában dolgozni?
Nagyon pozitív volt azt résztvevőként megtapasztalni, hogy az idősebb, ötvenes éveikben járó, műszaki végzettségű hölgyek milyen nyíltan osztják meg érzéseiket, tapasztalataikat a helyzetükről másokkal, a fiatalabbakkal. És azt is felemelő volt megtapasztalni, ahogy a harmincas-negyvenes mérnöknők már megvalósult jelenükként kezelik az esélyegyenlőséget.
Ugyanakkor mindkét csoport a munkavégzésük legfontosabb hatásaként arról számolt be, hogy a napi munkavégzés során a férfi kollégákat ők valahogy jobban képesek bevonni. Ez akkor derült ki, amikor arról beszéltek, hogy milyen nőként férfias szakmában dolgozni. Volt, aki úgy gondolta, hogy az elfogadtatásnál igazából őket az segíti, hogy rajtuk látszik az, ha valóban érdekeli őket a munkájuk. Ez azután kisugárzik minden cselekedetükre, döntésükre, és autentikussá válik az egész működésük.
Az egyik, legérdekesebb felvetése az egyik a mérnöknőnek volt, aki amellett, hogy nagyon fiatal, még dekoratív megjelenésű is. Ő – saját beszámolója szerint- a legutolsó, nőies divat szerint öltözködik az üzemben is, de mégis sikerült a nőies stílusával kihasítani a megfelelő teret magának azzal, hogy – a kétségbevonhatatlan szakmai felkészültsége mellett- mindig, minden feladatnál a megoldásba „belevitte” a női szemléletmódot, és ezzel sokkal hatékonyabbá vált a problémamegoldás.
A fiatal, huszonéves IT-s és mérnök nők pedig már egészen elzárkóztak attól, hogy foglalkozásukat a nemük alapján különböztessék meg. „ Van informatikus, akit meg kell fizetni, és mindegy, hogy az nő, vagy férfi”- mondta az egyik résztvevő.
Arra, hogy egy nő is válassza azokat a műszaki területeket, amelyek manapság a legmagasabb jövedelmet, és a leggyorsabb elhelyezkedési esélyeket nyújtják, már az általános iskolában el kellene kezdeni felkészülni. Ehhez pedig meg kellene találni azt a tanárt, aki bátorítja a lányokat arra, hogy a műszaki világ éppen úgy lehet az övék, mint bárki másé.
Szívesen használják az IKT eszközöket a nők is, ha hagyják nekik
Gyűlöli azt a sztereotípiát Grosz Judit- a Microsoft Magyarország üzletfejlesztési igazgatója („Development Platform Evangelism Lead”-je) -, mely szerint a nők nem jók a technológiában. Ő inkább az önbizalom hiányát tapasztalja ezzel kapcsolatosan, amit oly módon lehet kezelni, ha teret adnak a nőknek a „kütyük” használatában. Erre azért is fontos minden, IKT-iparban tevékenykedő cégnek figyelnie, mert a nőktől származik ma már a magasabb vásárlási szándék. Ma már a laptopok, tabletek, okos telefonok esetében magasabb a vásárlási szándék a nőknél, míg a férfiak esetében csak a nagyképernyős televíziók esetében magasabb ez a szándék. Ma már a nyugati –típusú életvitel élő nők közül 17 százalékkal többen használják az Internetet, és 89 százalékuknak van joga a beruházások fölötti döntésbe beleszólni.
Létezik ma már a technológia-iparban néhány trend, amely szinte kikerülhetetlen- és egyébként miért is kerülnénk ki, ha megkönnyíti az életünket- állította Grosz Judit. Az első ezek közül a több képernyő használata. Ha belegondolunk, szinte mindenki használ laptopot, okos telefont, tabletet egyszerre, egymás mellett, vagy egymás után. Ez szükségessé teszi a „multi-taskikng”, sok helyre egyszerre figyelő képesség meglétét, amelyben a nők hagyományosan jobbak a férfiaknál- tette hozzá a szakember.
Ma még újdonságnak számítanak az úgynevezett beágyazott technológiák, a szenzorok használata. Ebbe a csoportba tartoznak a futás közben a pulzusmérők is. A fejlesztő szakember szerint nem állunk már messze attól az időszaktól, amikor az egészségügyet ezek a szenzorok teljesen megváltoztatják, vagy amikor egy boltban a kémiai szenzor segítségével érzékelhetjük az áru valós frissességét.
Fontos tudnunk arról, hogy a világ most tematizálja a „big data”- helyzetet. Rengeteg mindent mérünk a működésünk során, és ezt a sok adatot valahol tárolni kell, amely valószínűleg felhő-alapú lesz. Azzal azonban számolnunk kell, hogy soha többet nem tudunk teljes inkognitóban létezni. Azonban ezt ne ijedelemmel vegyük tudomásul, hanem tudatosan kezdjünk arra figyelni, hogy az adatainkat valahol-valaki kezeli, látja. „ Nem félni kell ettől, hanem észnél lenni inkább!”- ahogy ezt Grosz Judit is említette.
Az IKT-eszközöket használjuk azért, mert tanulni, a korral haladni, fiatalnak maradni jó. „ Ha nem érted, feladtad!” – figyelmeztetett az előadó. A szokásos érvek mellet pedig azt is érdemes figyelembe venni, hogy hihetetlen mértékű hatékonyságot tudunk a segítségükkel elérni. Papír helyett elektronikus naptárat használunk, komplex feladatokat, de „to do”-listákat is valós időben, egyszerűen meg tudunk osztani másokkal.
| Munkajogi kiskönyvtár csomag |
|---|
|
|
Az információ-technológiai eszköztár abban is segít, hogy a céljainkat egyszerűbben elérjük. Például, könnyebben tudunk képzéseken részt venni, vagy akár állást keresni. De, segíthetne például az öngondoskodás, vagy a pénzügyi gazdálkodási szemlélet kialakításában is, ha megfelelő, egyszerű szoftvereket használunk.
Egy nap a technológiával
Az előadása végén Grosz Judit azt mutatta be, hogy milyen mértékben szőtte át a technológia a mindennapjainkat. Érzékletes példájában a saját napján futott végig. Reggel hatkor, ébredés után átfutja a naptár-funkciót, az időjárás-app-et, és a Facebook-ot. Sportoláshoz fit- bit-et használ, a kocsiban pedig Skype-ol, miközben GPS mutatja az utat. Munka közben az összes, produktivitási és kollaborációs eszközt használja, amelynek része az Outlook-on keresztülfolyó e-mail-ek olvasása, írása, PowerPoint és a videokonferenciát segítő Link használata, és a komplikáltabb feladatok elvégzésére is használható One Note használata. Híreket a Twitteren, a Linkedin-en, és belső kapcsolati hálón keresztül olvasgat. Este, otthon a gyerekeivel Xbox-on játszanak, vagy különböző app-ok segítségével színházi, mozis programokat keresnek.
Akiktől félni érdemes: a karakter-elhárítások bemutatása
A munkakeresés vége – optimális esetben az elhelyezkedés. Az új munkahelyen számtalan feladat között a beilleszkedés is a munkánk része. Ehhez nyújt segítséget az a „térkép”, amelyről Spiller Mariann, pszichológus adott ízelítőt.
A kollégáink közül van, akivel nyugodtan kialakíthatunk bizalmon alapuló, baráti viszonyt, de vannak bizony olyan magatartású kollégák is, aki elől nem szégyen a futás. A szakember szerint azonban ahhoz, hogy felismerhessünk különböző karaktervédekezéseket, először mindenki számára azt ajánlotta, hogy először az önismereti eszközök segítségével a saját működését térképezze fel. Ezt mutatta be a szakember minden érdeklődő számára az előadásában is.
Az elhárítások sorában az első a „Kimenekülő”, aki szinte tetszhalottként működik. Az ő félelme az el- nem-fogadás. Létezik úgynevezett „Belső Kimenekülő”, aki azonban konfrontatív ember, ő a saját érzései elől menekül. Az ilyen emberhez tőmondatokban az úgynevezett „én-központjára” hatva kell beszélni.
A második nagy csoport az úgynevezett „Belevonó”. Ezek azok a nagyon dekoratív, főleg nők, akik szinte madárfiókaként várják az utógondozást. Ők általában jóindulatú emberek, akikkel- ha túllépünk az elveszettségükön- mély barátságot lehet kötni.
Szintén nem tartoznak a rosszindulatú emberek közé azok, akik a „Számonkérők” csoportjába tartoznak. Perfekcionisták ők, akik nagyon félnek attól, hogy kiderül a tökéletlenségük. De, erőszakmentes kommunikációt alkalmazva „megszelídíthetőek”.
Nem mondható el ez a „Méltatlankodókról”. Ők folyamatosan elégedetlenek, meg-nem értettek, úgynevezett ál-érett személyiségűek. Spiller Mariann kifejezetten menekülést javasol akkor, ha méltatlankodóval találkozunk.
Szintén hajlamos az intrikára a „Lerohanó”. Őrmesterként irányít-szabályoz, és közben lyukat beszél a hasunkba.
Ezzel szemben a „Büszke”- bár a rátartiságot sugallja-, de az előadó szerint tőle nem kell félni. Hetedik típusba az „Elkötelezettek” tartoznak, akik „életüket és vérüket” adják az „ügyért”, ám ettől a „keresztes lovagtól” sem szabad tartani, mert nem rosszindulatú, csak ügybuzgó.
Félni, elszaladni igazából azonban csak azoktól a negatív karakter-elhárítási kombinációktól érdemes, amelyek veszélyeztetik a munkahelyen a biztonságos munkavégzésünket. „ Ha más magatartását sikeresen meghatározunk, akkor ezzel eszközt is találunk arra, hogyan bánjunk velük” – zárta előadását a pszichológus szakember.
