Munkaerő-kölcsönzés és kárfelelősség

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Munkaerő-kölcsönzés esetén hogyan különül el a munkáltató és tényleges foglalkoztató? A kölcsönzött munkavállaló károkozása esetén melyek az általános kárfelelősségi szabályok? Ha a kölcsönzött munkavállaló kárt okoz harmadik személyeknek, az okozott kárért melyik munkáltató felel? A munkáltatói felelősségbiztosítás alapján történő helytállás és a munkaerő-kölcsönzés sajátos szabályai milyen nehézségekbe ütköznek a gyakorlatban? Jelen írásunkban ezen kérdések megválaszolására vállalkozunk.

A kölcsönzés mint hárompólusú jogviszony

A munkaerő-kölcsönzés olyan hárompólusú jogviszony, amelyben a kölcsönzött munkavállaló munkaszerződést köt a kölcsönbeadó munkáltatóval, és a tényleges munkavégzését a kölcsönvevő munkáltatónál teljesíti. Nagy vonalakban így jön létre a munkáltatói jogkörök megosztása, gyakorlatilag a kölcsönbeadó munkáltató joga, illetve kötelezettsége a munkaviszony létesítése és megszüntetése, míg a tényleges foglalkoztatáshoz tartozó munkáltatói jogosítványok a kölcsönvevő munkáltatóhoz tartoznak. Vagyis a kikölcsönzés tartama alatt a munkavédelemmel, a munkavégzés megfelelő megszervezésével, a munkaidővel és pihenőidővel, valamint ezek nyilvántartásával összefüggő és a munkáltatót megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket a kölcsönvevő gyakorolja és teljesíti.

Tekintve, hogy a munkavállaló oldaláról is a tényleges foglakoztatás során merülhet fel elsősorban a károkozás, ezért garanciális éllel rögzíti a törvény, hogy a kölcsönzött munkavállaló károkozása vagy esetlegesen személyiségi jog sértése esetén a kölcsönvevő a munkavállalóval szembeni igényét maga is jogosult közvetlenül a munkavállalóval szemben érvényesíti az általános munkavállalói kárfelelősségi szabályok mentén.

A harmadik személyek viszonylatában fennálló felelősség kérdésköréhez kapcsolódóan a legfontosabb munkáltatói kötelezettség a kölcsönvevő részéről felmerülő munkaszervezési és munkavédelmi feladatok megfelelő teljesítése. Különös figyelemmel arra, hogy a kikölcsönzés során a harmadik személynek okozott kár elsősorban és értelemszerűen a tényleges munkavégzés során merülhet fel. Így van erőteljes jelentősége annak, hogy a kölcsönvevő a hatáskörébe tartozó munkáltatói jogosítványokat eleve úgy érvényesítse, hogy az eljárása különböző kárfelelősségi eljárások alapját képezheti.

Fontos ezért, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő munkáltató a kölcsönzési megállapodás előkészítése során ezekben a lényegi kérdésekben is megállapodásra jusson és a munkaerő-kölcsönzési szerződésekben visszaköszönjön a munkáltatók közötti károkozás esetére szóló megállapodás, mert sajnálatos módon a káreljárások ügyintézése számos problémás kérdést vet fel a gyakorlatban, különösen a foglalkoztatáshoz kapcsolódó felelősségbiztosítások körében.

A gyakorlati példa

Röviden tekintsük át, hogy mit is mond a törvény a harmadik személynek okozott károk szabályairól. A hatályos szabályozás alapján az alkalmazott károkozásáért való felelősség polgári jogi szabályainak alkalmazásában munkáltatónak a kölcsönvevőt kell tekinteni, kivéve, ha a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő eltérően állapodik meg a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződésben. A polgári jogi rendelkezések alapján, ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. Tehát a polgári jogi szabályozás alapján a munkáltatói felelősség fennállásának elsődleges „csak” annyi a függvénye, hogy a károkozás a foglalkoztatásra irányuló jogviszonnyal összefüggésben történjen.

Az általános szabályok alkalmazását egy példával érzékeltetve: a kölcsönvevőnél egy megfelelő végzetséggel rendelkező és a szükséges munkavédelmi oktatásban részesült targoncás kölcsönzött munkavállaló egy munkanapján nem megfelelően vezeti a targoncát és emiatt elveszíti az uralmát a jármű felett, és a targonca villája belecsapódik a raktár épület falába. A nem szándékos kaszkadőrmutatványtól a targonca villája tönkremegy, ezért kölcsönvevő targoncája részben használhatatlanná válik. És a targonca villája úgy megrongálja a kölcsönvevő által bérelt raktárépület falát, hogy abban több százezer forintos kár keletkezik. Ebben az esetben a  kölcsönvevő tartozik felelőséggel a harmadik személy – a raktár bérbeadója – irányában, mert a fent ismertetett általános szabályok szerint a kölcsönevő tekinthető munkáltatónak. A kölcsönvevő ekkor köteles a többszázezres kárt a raktár bérbeadója felé megtéríteni a polgári jogi szabályok alapján, amelyet visszakövetelhet a kölcsönzött munkavállalótól a targoncavilla javítási költségeivel együtt.

Azonban a munkáltatói kárérvényesítés a gyakorlatban korántsem olyan zökkenőmentes, így feltételezhető, hogy a kölcsönvevő is csak hosszadalmas eljárás után juthat hozzá a munkavállaló által okozott kár vagy annak egy részének megtérítéséhez, amelyet a munkavállalótól követelhet. Figyelemmel arra, hogy a munkavállalói károkozás esetében vizsgálat alá kerül, hogy szándékosan vagy esetlegesen súlyosan gondatlanul okozta-e kárt. Mert csak ez esetben tartozik teljes kárfelelősséggel a munkavállaló. Míg, ha nem megfelelő vezetés csak gondatlan károkozásnak minősül, akkor csak négyhavi távolléti díjának megfelelő összeggel köteles helytállni a kölcsönzött munkavállaló.

Mire figyeljünk a kölcsönzési szerződés megkötésekor?

A fentiek mellett nagyon fontos kérdés az is, hogy mi történik ilyen esetben egy átlagos munkáltatói felelősségbiztosítással. Ahogyan arra a bevezetésben már kitértem, a munkajogviszony a kölcsönbeadó és kölcsönvevő között jön létre, ezért munkavállalói felelősségbiztosítást alapesetben és elsődlegesen a kölcsönbeadó munkáltató tudja megkötni saját munkavállalói viszonylatában. Azonban, ha a munkaerő-kölcsönzési szerződés nem tartalmaz kikötést arra vonatkozóan, hogy hogyan alakul a kárfelelősség a harmadik személyek viszonylatában akkor az általános szabályok lépnek életbe.

Az új Ptk. és az Mt. együttes alkalmazása
2014. december 16. Dr. Berke Gyula, Dr. Pál Lajos, Tálné Dr. Molnár Erika Ízelító a tematikából: Megtámadhatóság és semmisség, több alanyú munkaviszonyok, a sérelemdíj és a munkajogi kárfelelősségi szabályok, általános szerződési feltételek szabályainak alkalmazása a munkajogban Bővebb információ és jelentkezés >>

A fenti példánál maradva, ha a kölcsönzési szerződésben csak annyi szerepel, hogy kölcsönbeadó köteles megtéríteni a kölcsönzött munkavállaló által okozott kárt, a biztosító értelemszerűen – akinek a kölcsönbeadóval áll fenn biztosítási szerződése – várhatóan akként fog nyilatkozni, hogy a fenti esetben nem áll helyt a raktár bérbeadójával szemben, tekintve hogy abban a viszonylatban a kölcsönvevő tekintendő munkáltatónak a vonatkozó munkajogi szabályok alapján, akinek vonatkozásában biztosítási szerződés hiányában helytállási kötelezettsége nincsen. Más kérdés, hogy a munkavédelmi szabályok betartása is a kölcsönvevő feladata, akivel nincsen szerződése a biztosítónak, ezért előfordulhat az is, hogy vitás kérdést eredményezhet még a targonca villa javíttatásának költségérvényesítése is a biztosítás keretein belül.

Éppen ezen nehézségek miatt gyakori és indokolt, nem is beszélve arról, hogy kölcsönvevői oldalon a legtöbb esetben elvárás is, hogy munkaerő-kölcsönzési szerződésben a felek megállapodjanak abban, hogy a harmadik személyekkel szembeni károkozás esetében (is) az általános szabályok helyett inkább a kölcsönbeadó álljon helyt harmadik személyekkel szemben is. Ezeket a megállapodásokat pontosan és tételesen körül kell írni a megállapodásban kárigények megfelelő érvényesítése érdekében.

A megállapodás rögzítése mellett különösen fontos, hogy a kölcsönbeadó munkáltatók – az egyébként jelentős összegű – munkáltatói felelősségbiztosítási szerződések megkötésekor a biztosítóval egyeztessenek a várható körülményekről és a biztosítói helytállás feltételeiről, ugyanis sok esetben az általános biztosítási feltételek és a munkaerő-kölcsönzéshez jogszabályi alapon kapcsolódó és a jogintézmény gyakorlati működése során, a munkakör megosztás miatt fellépő egyedi körülményeket nem fedik le kellőképpen. 

---