Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munka törvénykönyve szabályai szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
A munkavállaló általános kártérítési felelőssége
A kártérítési felelősség alapja az, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségét megszegje. A munka törvénykönyve (Mt.) általános szabályai szerint a munkavállaló köteles munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni.
Ha munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének nem tesz eleget – ha nem úgy jár el, ahogy az adott helyzetben elvárható –, és ezzel a munkáltatónak kárt okoz, akkor azt köteles megtéríteni. A kötelezettségszegés megnyilvánulhat tevőlegesen, de az akár lehet mulasztás is.
Fontos kérdése a kártérítési felelősségnek a felróhatóság: úgy járt-e el a munkavállaló, ahogy az adott helyzetben általában elvárható vagy sem? Amennyiben a felróhatóság megállapítható (a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható), akkor is jelentősége van a vétkesség fokának.
A munkavállaló a teljes kárt csak szándékosság vagy súlyos gondatlanság esetén köteles megtéríteni, ha „csak” gondatlanul járt el, a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét.
A szándékosságot nem kell különösebben magyarázni: az irányadó bírósági gyakorlat alapján a szándékosság akkor állapítható meg, ha a munkavállaló előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit, és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék).
Fontosabb azonban a súlyos és a „sima” gondatlanság közötti különbségtétel. A bírósági gyakorlat szerint súlyos gondatlanságnak minősül a tudatos gondatlanság: ha a munkavállaló ugyan előre látja magatartása lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, illetve a hanyagság (a magatartása következményeit azért nem is látja előre, mert a tőle elvárható gondosságot elmulasztja) kirívóan súlyos esetei is, ha károkozó feltűnő közömbösséggel jár el, a gondossági kötelezettségét kirívóan figyelmen kívül hagyja.
Lényeges, hogy a munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség a kár, a munkavállalói magatartás (kötelességszegés) felróhatósága, valamint az okozati összefüggés tekintetében, tehát nem a munkavállalónak kell „kimentenie” magát, hanem a munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség.
Lényeges könnyítés továbbá, hogy a munkavállalónak nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
Tehát ha a munkáltató bizonyítani tudja a kárt, a munkavállalói magatartás (kötelességszegés) felróhatóságát, valamint az okozati összefüggést, a munkavállaló még akkor is ki tudja menteni magát, a fenti esetekben.
Megőrzési felelősség esetei
A megőrzési felelősség a munkavállaló általános kártérítési felelősséghez képest speciális felelősségi forma: független a munkavállaló vétkességétől. A megőrzési felelősség három formáját ismeri a munkajog:
Cikkünk a megőrzési felelősség első két formáját fedi le, figyelemmel a leltárfelelősség eltérő és speciális szabályaira (amelyet külön cikk keretében fogunk ismertetni).
Általános megőrzési felelősség
Az általános megőrzési felelősségre vonatkozó jogszabályi rendelkezés szerint a munkavállaló köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
Az átadott vagy átvett dolog szinte bármi lehet, ami a munkavégzéshez kapcsolódik (ami a munkaviszony teljesítéséhez kapcsolódik), de tipikusan ilyen a munkavégzéshez átadott eszközök köre, vagy a munkavállalóra bízott pénz.
A megőrzési felelősség fenti formáját azért nevezik általános megőrzési felelősségnek, mert nem munkakörhöz kötött, alapvetően bármely munkavállaló esetében fennállhat.
Lényeges szabály, hogy a munkavállalót ez a kártérítési forma vétkességre tekintet nélkül terheli, a felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan ok idézte elő.
Lényeges azonban, hogy ez a szigorú felelősség csak a jogszabályban meghatározott feltételek maradéktalan teljesülése esetén állhat fenn:
Ha fenti feltételek közül bármely nem teljesül, úgy a megőrzési felelésség szabályai szerint nem lehet követelni a munkavállalótól, hogy a kárt megtérítése. Persze ez nem jelenti azt, hogy a munkavállaló esetleges vétkes magatartására visszavezethető kár esetén az általános kártérítési szabályok szerint ne lehetne a munkavállalótól a károk megtérítését követelni.
Lényeges, hogy a megőrzési felelősség a hiányért áll fenn, tehát ha az átadott dolog (például munkaeszköz) megrongálódik, akkor az általános szabályok szerint tudja kimenteni magát a munkavállaló: ha bizonyítja, úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
A pénztárosok, pénz- és értékkezelők őrzési felelőssége
A pénztárosok, pénz- és értékkezelők őrzési felelőssége a megőrzési felelősség egy speciális esete.
A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt jegyzék vagy elismervény nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében, azonban a további két feltételnek ebben az esetben is teljesülnie kell: pénzt, értékpapírt és egyéb értéktárgyat visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel adták át a munkavállalónak és azt állandóan őrizetében tartja, kizárólagosan használja vagy kezeli.
A leltárhiányért való felelősség
Fontos felhívni a figyelmet, hogy a leltárhiányért fennálló felelősség speciális felelősségi forma, önmagában az a tény, hogy a munkavállaló raktárkészletet kezel, nem jelenti azt, hogy egy esetleges leltárhiány esetén a leltárfelelősség szabályai szerint a vétkességre tekintet nélkül felel.
A leltárhiányért való felelősség feltétele (i) a leltáridőszakra vonatkozó leltárfelelősségi megállapodás megkötése, (ii) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele, (iii) a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása, továbbá (iv) legalább a leltáridőszak felében az adott munkahelyen történő munkavégzés.
A megőrzési felelősséghez képest a leltárfelelősség speciális, mert a megőrzési felelősség bármely munkakör esetében felmerülhet, a leltárfelelősség viszont bizonyos speciális munkakörökhöz (áru forgalmazása, készletezése) kapcsolódik.
A leltárhiány
A fenti feltételek közül talán kettő olyan van, ami bővebb magyarázatra szorul. Az egyik maga a leltárhiány fogalma: „a leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány.”
A definíció alapján egyértelmű, hogy leltárhiányról csak akkor lehet beszélni, ha a hiány oka ismeretlen. Ha a hiány oka ismert, vagy akár később azzá válik, akkor az egyéb felelősségi szabályok alapján lehet csak helye kártérítésnek. Ennek alapján nem terjed ki a leltárfelelősség az olyan külső elháríthatatlan okokra, mint a tűz, vagy a harmadik személy által elkövetett bűncselekmény (tipikusan lopás). A hiány okának bizonyítása a munkavállalót terheli, hiszen ebben az esetben mentesülhet az objektív felelősség alól.
A leltárfelelősségi megállapodás
A leltárfelelősség fennállásának feltétele, hogy a munkáltató és a munkavállaló között írásbeli megállapodás jöjjön létre. A megállapodásban meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik, ez a megállapodás minimális, de legfontosabb eleme.
Csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető, ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli. A megállapodásban meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani.
A munkavállaló a leltárfelelősségi megállapodást a leltáridőszak utolsó napjára indokolás nélkül írásban mondhatja fel. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a felmondás csak a jognyilatkozatot közlő munkavállaló tekintetében szünteti meg a megállapodást.
A felelősség mértéke
A leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló – a leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában – a leltárhiány teljes összegéért felel.
A munkavállaló legfeljebb hat havi távolléti díja mértékéig felel, ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli.
Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának hat havi együttes összegét. A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. A munkavállalók távolléti díjuk arányában felelnek, ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi.
Fontos azonban, hogy a felelősség vagy a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen azokat, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, vagy amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének tartamát.
A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt érvényesítheti. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a bíróság büntetőeljárást befejező jogerős vagy véglegessé vált határozatának, valamint az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető határozatának közlését követő napon kezdődik.
A cikk szerzője dr. Fehér Attila alkalmazott ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
