Önálló vagy együttes aláírási jog? – Elemzés a hitelintézet jogi képviseletéről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Általános gyakorlat, hogy a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére irányuló szerződés megkötésekor a hitelintézet meghatalmazott jogi képviselő útján jár el. Ugyanakkor egymással ellentétes álláspontok alakultak ki a kereskedelmi bankok között a tekintetben, hogy vajon egy vagy kettő jogi képviselőnek szükséges-e meghatalmazással képviseleti jogot biztosítani a jognyilatkozatok megtételére.

A bankszabályozás egyik alapja, hogy a pénzügyi tranzakciók jóváhagyásához legalább két személy együttes döntésére van szükség (négy szem elve). Egy személyben senki nem lehet jogosult jelentős döntéseket hozni, mert ez veszélyeztetné a hitelintézet prudens működését. A négy szem elve azt jelenti, hogy minden jelentős ügyben csak egy megfelelő kontroll beiktatását követően születhet meg a döntés[1].

Ennek biztosítására a Hpt.[2] előírja, hogy a hitelintézet esetében csak két igazgatósági tag, illetve két ügyvezető együttesen jogosult a cégjegyzésre[3]. Ugyanakkor a jogalkotó megengedte, hogy a hitelintézet alsóbb szintre delegálja az aláírási jogot[4]: az együttes aláírási jog együttes aláírási jogként átruházható[5].

1. A törvényes, a szervezeti és az ügyleti képviselet elhatárolása

 A Ptk.[6] meghatározza a képviselet definícióját, amely szerint más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni[7]. A Ptk. megteremti a képviselet három fajtáját: a képviseleti jog (a) jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton (törvényes képviselet), (b) létesítő okiraton (szervezeti képviselet) vagy (c) meghatalmazáson (ügyleti képviselet) alapulhat[8].

A Hpt. azon rendelkezése, amely alapján a hitelintézet két igazgatósági tagjának vagy két ügyvezetőjének együttes aláírási joga együttes aláírási jogként átruházható, a Ptk. törvényes és szervezeti képviseletre vonatkozó rendelkezéseit egészíti ki, és nem a Ptk. ügyleti képviseletre vonatkozó rendelkezéseit szigorítja. A Hpt. rendelkezése arra a szabályra utal, hogy a cégjegyzés módja önálló vagy együttes lehet[9]. A Hpt. azt tiltja meg, hogy az aláírási jog átruházásakor megváltoztassák annak jellegét, vagyis az együttes aláírási jogból önálló aláírási jog jöjjön létre. Az együttes aláírási jog társasági jogi fogalom, nem tartozik az ügyleti képviselet jogintézményéhez. Mást jelent az együttes aláírási jog átruházása és az eseti jelleggel adott meghatalmazás.

Kiindulópontként a Ptk. megtiltja, hogy a cégvezető és a képviseletre jogosult munkavállaló a képviseleti jogát érvényesen átruházza másra[10]. Ennek indoka, hogy a legfőbb szerv feladata a személyi kérdésekben való döntéshozatal, ezért, ha az érintettek szabadon átruházhatnák a képviseleti és a cégjegyzési jogot, azzal elvonnák a legfőbb szerv hatáskörét. E tilalom alól tesz kivételt a Hpt. annak rögzítésével, hogy az együttes aláírási jog együttes aláírási jogként átruházható. Amennyiben a Ptk. nem tiltaná meg, hogy a cégvezető és a képviseletre jogosult munkavállaló a képviseleti jogát érvényesen átruházza másra, úgy a Hpt. szerinti kivételre sem lenne szükség.

A törvényes, a szervezeti és az ügyleti képviselet különbségét az alábbi bírósági döntések mélyítik. A gazdasági társaságok külön törvényben történt szabályozása idején a Gt.[11] tartalmazott a betéti társaságok vonatkozásában korlátozást az ügyleti képviseletre: a kültag nem volt jogosult a társaság üzletvezetésére és képviseletére[12]. A bírói gyakorlat szerint e rendelkezés arra vonatkozó tilalom volt, hogy a kültag cégjegyzékbe bejegyzett törvényes képviselő nem lehetett, azonban e tilalom nem járt azzal a következménnyel, hogy a betéti társaság cégjegyzésre jogosult tagja eseti jelleggel ne adhatott volna meghatalmazást a kültag részére a cég nevében történő ügylet létesítésére. Az eseti jellegű ügyleti, képviseleti megbízás a kültag és külső harmadik személy viszonyában érvényes (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 536/2006/3.; BH2004. 286.; BH2003. 28.).

Hasonló megállapítást tartalmaz az a felsőbírósági ítélet is, amely szerint a betéti társaság beltagja érvényesen adhatott esetileg meghatalmazást a kültag részére a cég nevében történő ügylet létesítésére (BDT2008. 1798.).

2. Az aláírási jog és a nemo plus iuris elve

A hitelintézet képviseletével összefüggésben a bíróság azt állapította meg, hogy az ügyleti képviseleti jogosultság esetében sem lehet érvényesen önálló képviseleti jogosultságot keletkeztetni az együttesen aláírt meghatalmazással (19. G. 40.890/2012/17.). A bíróság azon alapelvből indult ki, hogy senki sem ruházhat át több jogot, mint amennyivel maga rendelkezik (nemo plus iuris). A bíróság szerint valóban lehetőség van meghatalmazással képviseleti jogot létesíteni, azonban a nemo plus iuris elve alapján az így létesült képviseleti jog nem lehet tágabb körű, mint amilyen képviseleti joggal a meghatalmazást adó személy rendelkezik.

A bíróság szerint kizárt annak a lehetősége, hogy a hitelintézet megkerülje az együttes aláírási jog átruházására vonatkozó szabályt, és egy jogi képviselő javára szóló meghatalmazás révén átváltoztassák az együttes aláírási jogot önálló aláírási jogra.

Ugyanakkor a bíróság helytelenül összemosta a képviselet egyes fajtáit. Az együttes aláírási jog társasági jogi fogalom, nem érinti az ügyleti képviselet mint kötelmi jogi intézmény témáját.

A meghatalmazással nem lehet átruházni az aláírási (cégjegyzési) jogot. A meghatalmazás átruházásra nem alkalmas, hanem jogot biztosít képviselet ellátására.

Ennek alátámasztására szolgál az a bírósági döntés, amely alapján a be nem jegyzett társaság szervezeti képviselőinek felelősségére vonatkozó társasági jogi rendelkezések az ügyleti képviselők felelősségére nem irányadóak (BDT2009. 2112.). A szervezeti képviselőkre vonatkozó felelősségi szabályok meghatalmazással nem ruházhatók át. A képviselet definíciója, hogy más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni. A képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi[13]. A képviselet jogintézménye eleve (ab ovo) kizárja az átruházás témakörét.

3. Speciális szabály-e a Hpt. együttes aláírási jogra vonatkozó előírása?

A bírói gyakorlatban töretlenül érvényesül a képviseleti fajták párhuzamos alkalmazása. Egy felsőbírósági ítéletben rögzítették, hogy a Gt. a képviseleti jog szempontjából nem minősül lex specialis-nak, amely a Régi Ptk.[14] ügyleti képviseletre vonatkozó szabályait kizárná. A Gt. szervezeti képviseletre és a Régi Ptk. ügyleti képviseletre vonatkozó rendelkezéseit egymás mellett kell alkalmazni. A gazdasági társaság nevében az ügyvezetőtől származó és cégszerűen aláírt meghatalmazás alapján az ügyleti képviselő szerződést köthet (BDT2009. 2023.).

A Hpt. együttes aláírási jogra és az aláírási jog együttes átruházására vonatkozó követelménye valóban speciális, de csak a törvényes és a szervezeti képviselet vonatkozásában értelmezhető, az ügyleti képviselet vonatkozásában nem. A fenti bírósági döntésből következik, hogy a Ptk. ügyleti képviseletre vonatkozó szabályait nem írják felül a képviseleti szabályokat rögzítő egyéb jogszabályok. Következésképpen az ügyleti képviselet szempontjából a Hpt. nem minősül a Ptk.-hoz képest lex specialis-nak, a Hpt. nem zárja ki a Ptk. ügyleti képviseletre vonatkozó szabályait. A Ptk. és a Hpt. rendelkezéseit egymás mellett kell alkalmazni.

4. A Kúria jogértelmezése

A polgári jogegységi határozatával[15] a Kúria egységesíteni kívánta az együttes aláírási jog átruházása tárgyában kialakult széttartó jogértelmezést. A Kúria értelmezése alapján a Hpt. szerinti korlátozás objektív célja – a cégjegyzéssel kapcsolatos „többletkövetelmény” – a hitelintézet védelmét szolgálja. A törvényes képviseleti jogra vonatkozó „többletkövetelmény” nem zárja ki a Ptk. szerinti ügyleti képviseletet, a jogalkotó „szubjektív” szándéka nem értelmezhető kiterjesztően. Az együttes aláírási jog együttes aláírási jogként történő átruházására vonatkozó követelmény az együttes cégjegyzésre jogosult törvényes képviselők szervezeti képviseleti jogának átruházására vonatkozik.

A Hpt. csupán arról rendelkezik, hogy a hitelintézet részéről ki hogyan jogosult cégjegyzésre, illetve a hitelintézet nevében pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel összefüggő kötelezettségvállalásra. Következésképpen az aláírási jog együttes átruházására alkalmazhatóak az ügyleti képviseletre vonatkozó rendelkezések, az ezeket kizáró rendelkezés és a jogi szabályozás „hiánya” nem eredményezhet olyan kiterjesztő értelmezést, amely a hitelintézetnél kizárja a meghatalmazás útján való képviseletet.

A fentiek alapján a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére irányuló szerződés hitelintézet által történő aláírása az alábbi variációk szerint valósulhat meg: (a) a hitelintézet részéről a cégjegyzékbe bejegyzett képviseleti joggal rendelkező két személy vagy a belső szabályzat szerint együttes átruházott aláírási joggal rendelkező személyek aláírják a szerződést, (b) az egyik együttes képviseletre jogosult a másik együttes képviseletre jogosultnak ad meghatalmazást, vagy (c) a két együttes képviseletre jogosult egy harmadik személynek, így különösen egy jogi képviselőnek ad meghatalmazást. Ez utóbbi két esetben a hitelintézet által kötött szerződés egy személy aláírásával is érvényesen létrejön.

A cikk szerzője az Ormai, Papp és Társai CMS Cameron McKenna Nabarro Olswang LLP Ügyvédi Iroda bank- és finanszírozási jogi csoportjának ügyvédjelöltje.

[1] Kommentár a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvényhez (szerzők: Dr. Gálfalvi Géza, Dr. Kovács Erika, Palasikné Dr. Kirschner Dóra, Seregdi László) („Kommentár”) 62. rész (Felelősségi és képviseleti szabályok) 2. pontja (Négy szem elve).

[2] 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról.

[3] Hpt. 141. § (1) bekezdés.

[4] Kommentár 62. rész (Felelősségi és képviseleti szabályok) 3. pontja (Döntési hatáskörök delegálása).

[5] Hpt. 141. § (2) bekezdés.

[6] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.

[7] Ptk. 6:11. § (1) bekezdés.

[8] Ptk. 6:11. § (2) bekezdés.

[9] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 8. § (2) bekezdése.

[10] Ptk. 3:116. § (3) bekezdése. A rendelkezésben foglalt tilalom kiterjesztő értelmezéssel a vezető tisztségviselőre is alkalmazandó.

[11] 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról.

[12] Gt. 109. § (1)-(2) bekezdés. Egy későbbi törvénymódosítás eredményeként a Gt. feloldotta a kültagra vonatkozó üzletvezetési és képviseleti tilalmat is oly módon, hogy diszpozitívvá tette azt. A főszabály ugyan továbbra is az volt, hogy a kültag a társaság üzletvezetésére és szervezeti képviseletére (cégjegyzésre) nem volt jogosult, azonban a társasági szerződés eltérően rendelkezhetett, és attól kezdődően a kültagok is feljogosíthatók voltak az üzletvezetésre és a társaság szervezeti képviseletének ellátására. Ha pedig a társasági szerződés ilyen rendelkezése hiányában a kültag nem is lett szervezeti képviselő, meghatalmazás alapján még ilyen esetben is elláthatott képviseletet, mert egyedi esetben a szervezeti képviselő, illetve a tagok gyűlése a kültag részére is adhatott meghatalmazást a társaság képviseletének ellátására.

[13] Ptk. 6:11. § (1) bekezdés.

[14] 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről.

[15] 1/2021. számú PJE határozat. A jogegységi határozat a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény („Régi Hpt.”) és a Régi Ptk. vonatkozásában tartalmaz következtetéseket, azonban a Hpt. a Régi Hpt.-vel megegyező szabályokat ír elő az együttes aláírási jogra és annak átruházására vonatkozóan.

---