Szakmailag függetlenedni, tisztességesen

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem ütközik a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvénybe, ha a korábbi könyvvizsgáló cégből kivált önálló könyvvizsgáló a megbízotti feladatokat a versenytársakhoz képest alacsonyabb díj ellenében, vagy átmenetileg ingyenesen látja el – a Szegedi Ítélőtábla eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes számviteli, könyvvizsgálói és adószakértői tevékenységet folytató gazdasági társaság, mely 2009. december 10. napján került bejegyzésre a cégjegyzékbe, könyvvizsgálói tevékenységet azonban csak 2011 januárjától folytat. Az alperes – többek között – szintén könyvvizsgálói tevékenységet végez egyéni vállalkozóként, 2011. január 5. és április 12. között pedig a felperes könyvvizsgáló tagja és ügyvezetője volt.

A perben nem álló K. Kft. könyvvizsgálói tevékenységét a felperes jelenlegi ügyvezetőjének apja, Cs. J. látta el egyéni vállalkozóként 2010. december 16. napjáig havi 60 000 forint + áfa megbízási díj ellenében, aki az alperessel szakmai, baráti viszonyban állt. Cs. J. 2010. december 16-án bekövetkezett halálát követően – másnapi dátummal – a K. Kft. és az alperes között megbízási szerződés jött létre, melynek tárgya a társaság 2010. és 2011. évi tevékenységének könyvvizsgálata és arról könyvvizsgálói vélemény kibocsátása volt. A szerződő felek megállapodtak, hogy a 2010. évre könyvvizsgálói díjat az alperes ezért nem kap – erre az évre ilyen jogcímen ellenszolgáltatást egyébként a cég már korábban Cs. J. részére fizetett -, egyidejűleg a 2011-es évre vonatkozó megbízási díjat 340 000 forint + áfa/év összegben határozták meg. E szerződés alapján az alperes kötelezettségei körébe adótanácsadói tevékenység nem tartozott, erre vonatkozóan 2011. december 15-én a felek külön szerződést kötöttek 10 000 forintos óradíj mellett.

A kereset tartalma

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (a továbbiakban: Tpvt.) 2. §-ában foglaltakat azzal, hogy kirívóan alacsony megbízási díj ellenében vállalta el a könyvvizsgálói tevékenységet, illetve 2010. évben ingyenesen végezte a szolgáltatást. Jogkövetkezményként az alperest nyilvánosság biztosítása mellett kérte elégtétel adására kötelezni. Indítványozta bírság kiszabását is. Marasztalásra irányuló igénye jogalapjaként a Tpvt. 86. § (2) bekezdésének a) és c) pontjait, valamint 78. §-át jelölte meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a 2010. évre valóban térítésmentesen vállalta a könyvvizsgálói tevékenység elvégzését, melynek oka a korábbi könyvvizsgálóhoz fűződő baráti, szakmai kapcsolata volt, valamint az a körülmény, hogy a megbízó az egész évre vonatkozó megbízási díjat az időközben elhunyt Cs. J. részére már kifizette. Vitatta ugyanakkor, hogy a 2011-es évre kikötött megbízási díj kirívóan alacsony lenne. E körben arra hivatkozott, hogy a tényleges könyvvizsgálói munka valójában negyedévenkénti ellenőrzést jelent, ami az érintett cég esetében általában egy napos elfoglaltság volt, ezen túlmenően az év végi leltárellenőrzés, valamint a zárlati teendők megbeszélése további egy-másfél napot vett igénybe. Kiemelte: a 2010. december 17-ei szerződéskötés időpontjában a felperes nem minősült versenytársnak, könyvvizsgálói tevékenységet ekkor még nem folytatott.

Az elsőfokú bíróság eljárása

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában megállapította: a könyvvizsgálói tevékenység adott körülmények között gazdasági tevékenységnek minősül és a felek versenytársakká váltak függetlenül attól, hogy a hivatkozott szerződés 2010. december 17-ei megkötésének időpontjában a felperes könyvvizsgálóként nem működött, mivel utóbb ezzel a tevékenységgel piacra lépett és az itt tapasztalható versenyhelyzet részesévé vált. Súlyozottan vette figyelembe, hogy a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 2007. évi LXXV. tv. szerint a könyvvizsgáló díjazásának mértéke szabad megállapodás tárgya. A 2011. évre kikötött 340 000 forint +áfa/év megbízási díj kapcsán – a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján – álláspontja az volt, hogy az nem tekinthető kirívóan alacsonynak. Ugyanakkor rámutatott: térítésmentes teljesítés esetén – amelyben a szerződő felek a 2010-es tört évre vonatkozóan megállapodtak – az árverseny kizárt.

A fellebbezés tartalma

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatala érdekében. Álláspontja szerint komplexen kellett volna mérlegelni az érintett személyek személyes kapcsolatát, beleértve az elhunyt Cs. J. és az alperes között fennállt baráti viszonyt. Vitatta az ítélet azon megállapítását, mely szerint térítésmentes teljesítés esetén az árverseny kizárt, továbbá fenntartotta azt az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatát, miszerint a sérelmezett megbízási díj kirívóan alacsony.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az ítélőtábla a kifejtett jogi indokaival is egyetért. A fellebbezés kapcsán az alábbiakat emeli ki:

A versenyjogi jogsértésre alapított kereset elbírálása során abból kell kiindulni, hogy a piacon egy új versenytárs megjelenése a gazdasági élet, a piacgazdaság szükségképpeni, kívánt következménye, annak pozitív velejárója. Megjelenése nem sérti, hanem előmozdítja a versenyt, ezért tisztességtelen piaci magatartást önmagában ezzel nem valósít meg. A piacgazdaság alapját képező gazdasági verseny lényegéhez tartozik, hogy azonos piacon azonos árut vagy szolgáltatást kínáló vállalkozók versengnek a fogyasztók megrendeléséért, így az a körülmény, hogy a piacon hasonló vagy azonos szolgáltatást nyújtó másik vállalkozó is megjelenik, a gazdasági versenytől nem idegen, hanem azzal összhangban álló jelenség. A versenyjognak nem feladata a vállalkozók védelme a versenytől, hanem az alkalmazott versenyeszközök minősítése alapján a gazdasági verseny tisztességén őrködik (Ítélőtáblai Határozatok 2006/4/159. jogeset).

A Tpvt. 2. §-a – a tisztességtelen verseny elleni generál klauzula – általánosságban tiltja a tisztességtelen piaci magatartásokat és példálózó felsorolással minősíti különösen az olyan piaci magatartást tisztességtelennek, amely a versenytársak vagy a fogyasztók törvényes érdekeit sérti, illetve az üzleti tisztesség követelményébe ütközik. A generál klauzula valójában nem általános háttérszabálya az egyes tisztességtelen magatartások tényállásainak, hanem maga is önálló – sui generis – tényállás, mint a Tpvt. 3-7. §-ai, ezért önmagában is kereset jogalapja lehet (BDT2011. 2444.).

A perbeli esetben – ahogy arra helytállóan mutatott rá az elsőfokú ítélet is – a szerződéskötés időpontjában a felek ugyan még nem minősültek versenytársaknak, utóbb azonban a felperes szintén a könyvvizsgálói piacon kialakult versenyhelyzet részesévé vált e tevékenységi körének cégbejegyzésével. Mivel a peres felek már ennek megtörténte előtt, közel azonos időben folytattak a korábban Cs. J. könyvvizsgálói tevékenysége mellett működő gazdasági társaságokkal tárgyalásokat a szerződéskötés lehetőségéről, ennek részeként a könyvvizsgálói díjról, függetlenül attól, hogy ekkor a felperes könyvvizsgálói tevékenysége a cégnyilvántartásba még bejegyezve nem volt, de az rövid időn belül megtörtént, helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság érdemben a felperes keresetét.

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 41. § (1) bekezdése szerint, ha a számviteli törvény a gazdasági társaság számára a könyvvizsgálati szolgáltatás igénybevételét kötelezővé teszi, vagy azt a gazdasági társaság társasági szerződése egyébként előírja, a gazdasági társaság legfőbb szerve megválasztja a társaság könyvvizsgálóját és meghatározza a könyvvizsgálóval kötendő szerződés lényeges elemeinek tartalmát. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 151. § (1)-(2) bekezdése értelmében a vállalkozó a számviteli törvény szerinti könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével olyan okleveles könyvvizsgálói vagy mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező személyt köteles megbízni, aki szerepel a könyvviteli szolgáltatásokat végzők nyilvántartásában, azaz a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel rendelkezik. Ez alól a kötelezettség alól mentesül az a vállalkozó, amelynél az éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétel az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában – ennek hiányában a tárgyévben várhatóan – a 10 millió forintot nem haladja meg.

E szabályozásra tekintettel a K. Kft.-nek (és a további érintett cégeknek) korábbi könyvvizsgálójuk halálát követően – szükségképpen – új könyvvizsgálót kellett megbízni e feladatok ellátásával. A felperesi hivatkozással ellentétben ugyanakkor a peradatokból egyértelműen megállapítható, hogy nem az alperes tisztességtelen üzleti magatartása következtében került sor a megbízására, hanem őt a perben nem álló gazdasági társaságok vezetői keresték meg e célból, akik ragaszkodtak ahhoz is, hogy könyvvizsgálójuk a továbbiakban egyéni vállalkozó legyen. A tanúvallomásokból megállapítható az is, hogy az alperes nem tett előkészületeket az ügyfelek megszerzése érdekében, a korábbi könyvvizsgáló halálát követően a 2010-es gazdasági év zárásával kapcsolatos azonnali feladatok ellátása indokolta a gyors megállapodást. Szintén nem tekinthető a Tpvt. 2. §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartásnak, hogy az alperes a 2010-es tört évre ingyenesen vállalta a könyvvizsgálói feladatok ellátását, figyelemmel arra a körülményre, hogy az érintett társaságok – köztük a K. Kft. – a teljes évre járó könyvvizsgálói díjat a korábbi könyvvizsgálónak már megfizették.

Az alperes által 2011. évre kikötött könyvvizsgálói díj – felperesi álláspont szerint tisztességes versenyt sértő – mértéke kapcsán lényeges, hogy a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 2007. évi LXXV. törvény értelmében a kamarai tag könyvvizsgálónak joga van a megfelelő díjazáshoz, ami azonban szabad megállapodás tárgya [54. § (1) bek.]. A díjazás mértéke annyiban kötött, hogy meghatározásának elveire, elsődleges szempontjaira a kamara ajánlást adhat ki [54. § (6) bek.]. A szabad díjmérték-meghatározási lehetőség miatt a felperesnek azt kellett bizonyítania az eljárás során, hogy az alperes javára 2011-re kikötött díj az átlagoshoz képest kirívóan alacsony, ami a versenytársak számára jelentősen hátrányos versenyhelyzetet teremt. A szerződéses összeg azonban az aggálytalan igazságügyi szakértői vélemény szerint – a társaság adataihoz képest – az átlagostól jelentősen nem tér el, nem kirívóan alacsony, következésképpen nem alkalmas arra, hogy azzal az alperes a versenytársait indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza.

Az eljárás szabálytalansága miatt emelt kifogás vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel mindenben egyetért az ítélőtábla. A fellebbezés kapcsán csupán megjegyzi, hogy bár a Pp. 180. § (3) bekezdése értelmében a szakértőhöz egyes kérdések feltevését a felek is indítványozhatják, a felperesi hivatkozással ellentétben a bíróságnak nincs olyan kötelezettsége, hogy azokat a szakértőnek változatlan tartalommal feltegye. A tárgyalásvezetés körében a bíróság kiemelt feladata, hogy szakvélemény beszerzésére csak a perben releváns kérdések tekintetében kerüljön sor, ennek érdekében rendelkezik úgy a Pp. 180. § (2) bekezdése, hogy a kérdéseket a bíróság ismerteti. Ez magában foglalja, hogy azokat jogilag szakszerűen, a jogvita lényegét szem előtt tartva fogalmazza meg és tegye fel, mellőzve azokat, melyek a megalapozott döntéshez szükségtelenek.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése és 254. § (3) bekezdése alapján, annak helyes indokai szerint helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 347/2014.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2016/2. számában 20. szám alatt jelent meg.

---