Az egyéni vállalkozói tevékenység és annak bejelentése
Egyre elterjedtebb az egyéni vállalkozói tevékenység végzése, ám sokak körében még mindig kérdéseket vet fel ezen működési forma miben léte, ezért ennek főbb elemeit kívánjuk összefoglalni.
Tartós földhasználók tulajdonjogának bejegyzése
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A tartós földhasználat, mint önálló jogintézmény viszonylag keveseknek ismerős, de még mindig nagy számban vannak olyan ingatlanok, amelyek tulajdonosa a magyar állam, de tartós földhasználóként – általában – természetes személyek vannak bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.
A tartós földhasználat a szocialista rendszer öröksége, és a lényege abban állt, hogy az akkor hatályos jogszabályok nem tették lehetővé sem magán-, sem jogi személyeknek állami, illetve szövetkezeti tulajdonban lévő földek tulajdonjogának megszerezését – így a jogosultak tartós földhasználóként lettek bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.
A jogosultak a tulajdonosi jogok jelentős részét gyakorolhatták (pl. használat, illetve hasznok szedésének joga) és a jogszabályok eredetileg azt is lehetővé tették, hogy a tartós földhasználati jog a jogutódokra is átszálljon – mintegy ösztönözve a jogosultakat arra, hogy ne csak használják az ingatlanokat, hanem azokon akár értéknövelő beruházásokat is végrehajtsanak.
A tartós földhasználat minden esetben, jogszabályban meghatározott célt szolgált. Ha a jogosult építési célra kapta, önként vállalt beépítési kötelezettség terhelte, mezőgazdasági földek esetében pedig az általános művelési kötelezettség állt fenn.
A tartós földhasználati jog megszűnése esetén a földhasználónak kártalanítás járt, feltéve, hogy a megszűnésért nem a földhasználó volt a felelős.
A jogintézményre vonatkozó rendelkezéseket eredetileg az 1976. évi 33. törvényerejű rendelet szabályozta, amit aztán a földről szóló 1987. évi I. tv. 71. §-a 1987. szeptember 1-jével helyezett hatályon kívül. (Ezzel együtt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. tartós földhasználati jogra vonatkozó 150-154. §-ának rendelkezéseit az egyes polgári jogi jogszabályok módosításáról szóló 1987. évi 11. tvr. helyezte hatályon kívül.)
A törvény 70. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján megalkotott 27/1987. (VII.30.) MT. rendelet már csak a tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokat tartalmazta, és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXII. törvény 53. § (5) bekezdésének rendelkezései szerint 2006. március 2-ától vesztette hatályát, ezzel pedig olyan helyzet állt elő, hogy nem maradt hatályban olyan jogszabály, ami a tartós földhasználati jogot – mint önálló jogintézményt – szabályozta volna.
A fenti bekezdés kimondta azt is, hogy a törvény hatálybalépése utáni 60. napon, azaz 2006. március 02-án a tartós földhasználatba adott ingatlanok e törvény erejénél fogva a tartós földhasználók tulajdonába kerülnek.
A 2005. évi CXXII. törvény 53. § (5) bekezdése pedig úgy rendelkezett, hogy: „E törvény hatálybalépését követő 60. napon a tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokról szóló 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet hatályát veszti. Ezzel egyidejűleg a tartós földhasználatba adott ingatlanok e törvény erejénél fogva a tartós földhasználók tulajdonába kerülnek. A tartós földhasználók tulajdonába kerülő ingatlanok tulajdonjogát a tartós földhasználó kérelmére kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni.”
Ez azt jelenti, hogy azon tartós földhasználók, akik a jogszabály hatálybalépésekor be voltak jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, a jogszabály erejénél fogva 2006. március 02-án megszerezték az ingatlan tulajdonjogát.
A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:35. §-a szerint ugyanis a tulajdonjogi igények nem évülnek el, és az 5:37. § szerint pedig a „ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.”
Az Inytv. 91. § (9) bekezdése külön rendelkezik arról, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXII. törvény erejénél fogva a tartós földhasználók tulajdonába került ingatlanok tulajdonjogát a tartós földhasználó kérelmére kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni.
A fent előadottak alapján, azok a személyek, akik az ingatlan-nyilvántartásban mind a mai napig tartós földhasználóként vannak bejegyezve, határidő nélkül kérhetik, hogy a földhivatal a tulajdonjogukat a jogszabály erejénél fogva, a tulajdonos magyar állam bejegyzést engedő nyilatkozata nélkül jegyezze be.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni azt is, hogy ha a tartós földhasználó nem kéri tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését – a jogszabályi háttér hiánya miatt – tulajdonosi jogokat nem gyakorolhat; az ingatlant nem idegenítheti el, azt nem terhelheti meg, stb.
A tartós földhasználó halála esetén az örökösök sem földhasználati jogot, sem pedig tulajdonjogot nem szereznek, így – már csak az időtényező miatt is – különös jelentőséggel bírhat, hogy azok a személyek, akik az ingatlan-nyilvántartásba tartós földhasználóként lettek bejegyezve, kérjék a tulajdonjoguk bejegyzését is.
A cikk szerzője dr. Jean Kornél partner ügyvéd és dr. Garadnai Tibor. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.