Hajlamosak vagyunk a zaklatásos szituációkat két személy közötti konfliktusként, vagy sokszor csak nézeteltérésként aposztrofálni – fogalmaz alábbi írásának felvezetőjében a szerző. Célja, hogy rámutasson egyrészt arra, a résztvevők száma ritkán redukálható kettőre, másrészt óvatosságra inteni a konfliktus szó használatával kapcsolatban.
A prevenciós irodalom a zaklatás témakörében kifejezetten hangsúlyozza a határsértő, emberi méltóságot sértő szituációk tanúinak szerepét. Azokét, akik jelen vannak, akik közvetve ugyan, de részesei ezeknek a helyzeteknek; látják, hallják a történéseket, mintegy kívülállóként nyugtázzák a látottakat, hallottakat. A nemzetközi szakirodalom ’bystander’-ek-nek hívja őket.
Mint minden más természetű visszaélésnél, a munkahelyi zaklatás esetében is rendkívül fontos az az út, ami a felelősségre vonáshoz, a szankciók kiszabásához vezet. Nagyon fontos, hogy eljárási szempontból mi történik, minek kell történnie, kik végzik a részfeladatokat, milyen keretekre tudnak hivatkozni, milyen tudásanyagot és személyes kompetenciákat mozgósítani, amikor ’helyzet van’.
Hol találunk kapaszkodókat, jogokat, kötelezettségeket, ha felelős munkáltatóként egy egészséges és biztonságos munkahelyi légkör alapjait szeretnénk lefektetni? Mik azok a szabályozási minimumok, elvárások, amik alapján panaszt tehetnek a munkavállalók, ha határsértés szenvednek el, emberi méltóságukat semmibe véve bánnak velük, toxikus környezetet élnek meg maguk körül? Lássuk a legfontosabb hazai és nemzetközi útmutatásokat.
