A Be. reformja, avagy a jogalkotó sohasem pihen? – III. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Finszter Géza forradalmi törvényhozásnak nevezte azt a folyamatot, amely mostanában a Parlamentben zajlik, mivel a professzor szerint az utóbbi évben túl gyakran módosították a büntető jogszabályokat.

„A többségében egyéni képviselői indítványként benyújtott módosító javaslatok célkitűzéseivel maradéktalanul egyet kell érteni: helyreállított közbiztonság, megszilárdított közrend, eredményes és hatékony bűnfelderítés, az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása, jogbiztonságot garantáló igazságszolgáltatás, tiszta politikai közélet, hozzáértő és szakmai erkölcsiségtől átitatott közszolgálat. Megannyi magasztosan szép, de nagyon nehezen megvalósítható feladat.”

Dr. Vaskuti András: Teljesen egyetértek Finszter Géza megjegyzéseivel. Mostanában valóban felgyorsult a törvényhozás folyamata, és a jogalkotáson belül kiemelt figyelmet szentelt a törvényhozó a büntetőeljárásnak. Az utóbbi időben olyan sokszor változott a büntetőeljárási jogszabály, hogy a törvény belső koherenciája felborult. Mivel számos szabálya más lett, ezért valóban áttekinthetetlenné vált mára a Be.

A júliusi módosítással pedig azt érte el a jogalkotó, hogy a kiemelt jelentőségűnek tartott bűnügyek esetében, az általánoshoz képest, eltérő eljárási szabályok érvényesülnek. A kérdés, hogy működhet-e párhuzamosan két eljárás? Büntetőeljáráson belül, egy másik büntetőeljárás?

Máskor és máshol is előfordult már, hogy a főszabály alól kivételeket engedtek.

Dr. Vaskuti András: Igen, így van, de most másról van szó. Arról, hogy az alapvető szabályok esetében engedtek eltérést, a bizonyításnál és a kihallgatási taktikánál.

További problémát jelent, hogy a novella a deliktumok klasszikus felosztását (szabálysértés, vétség, bűntett) is sérti. Ezt a hagyományos hármas kategóriát kérdőjelezi meg a kiemelt jelentőségű ügyek csoportja. Ennek semmilyen büntető jogdogmatikai alapja nincs. A bűnügyek ilyen önkényes kiemelése teljesen ellentétes az anyagi jog struktúrájával.

Sokan vitatták, hogy kimaradt a szakmai egyeztetés.

Dr. Vaskuti András: Ez a rövid idő alatt hatályba léptetett jogszabályok fogyatékossága, mivel itt legtöbbször kimarad a szakmai egyeztetés.

Ez történt a Be. esetében is: nem egyeztettek sem a bírákkal, ügyészekkel, sem az ügyvédekkel, de az egyetemek és a kutatóintézetek sem véleményezhették a törvényt. Ez pontosan látható ezen a jogszabályon. Átgondolatlan újításokat tartalmaz. Az indokolása is nagyon szegényes.

Úgy véli, hogy az alapkoncepcióval van a gond?

Dr. Vaskuti András: Igen, így van. Rosszak az alapok, és ez látszik az egész novellán.

A kiindulási alap az eljárás gyorsítása volt.

Dr. Vaskuti András: Nem vitatom a jogalkotó jó szándékát, és azt sem, hogy valóban voltak/vannak hibák a Be.-ben. A gyorsítással is egyetértek, de az időszerűség csak egy eleme az igazságszolgáltatással szemben támasztott követelményeknek. A törvényesség és a megalapozottság ugyanolyan fontos követelmény az időszerűség mellett. Szabad-e egyáltalán az említett elemek közül egyet kiemelni úgy, hogy a többi ne sérüljön?

Ha az aktuális jogpolitika az időszerűségre helyezi a hangsúlyt, akkor a gyorsító csomag előtti, a 62 évesek nyugdíjaztatására vonatkozó rendelkezés miért nem volt átgondoltabb? Ugyanis éppen az idősebb és tapasztaltabb kollégákra lenne szükség a jövőben ahhoz, hogy a büntetőeljárás időben befejeződjön. Ha elküldjük a jó szakembereket, akkor feltételezhető, hogy az üresen maradt helyeket olyan bírákkal fogják feltölteni, akik sok-sok év óta nem vesznek részt az ítélkezésben, ez pedig azt eredményezi, hogy hozzáértés híján, lassabban fog befejeződni az eljárás. Ez pedig éppen a kitűzött cél, a gyorsabb eljárás ellen hat.

A gyorsaság ellen hat egyébként az a szabály is, mely előírja, hogy a bírónak ki kell tűznie az összes ügyet. Ezek a bűnügyek, jól tudjuk, hogy nem egy tárgyalási napon fejeződnek be. Amennyiben minden ügyet kitűz a bíró, akkor jó előre betelik a tárgyalási naplója, ezért napolás esetén nem lesz már üres tárgyalási napja két hónapon belül, ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy elölről kell kezdenie a tárgyalást.

Mi a véleménye arról, hogy a kiemelt jelentőségű ügyek esetében a törvény kötelezővé teszi a felek általi kikérdezést?

Dr. Vaskuti András: Amennyiben valóban a felek általi kikérdezés valósul meg, akkor ez nem gyorsítja, hanem sokkal inkább elhúzza az eljárást. Ugyanakkor ez a szabály nagyon könnyen kijátszható.

Hogyan?

Dr. Vaskuti András: A törvény nem azt mondja ki, hogy az ügyész hallgatja ki először a vádlottat, hanem a vonatkozó rendelkezései értelmében, a figyelmeztetést követően, „ha a vádlott vallomást kíván tenni, a vádra vonatkozó, a védekezését is magába foglaló vallomását összefüggően adhatja elő. Ezt követően az ügyész, a védő, majd a tanács elnöke, a bíróság tagjai, végül a sértett, a magánfél, valamint az őt érintő körben az egyéb érdekelt és a szakértő tehet fel kérdéseket”. Ez pedig azt jelenti, hogy elég, ha az ügyész és a védő egy-egy kérdést tesz fel, mert ezt követően a „labda” ismét a bíró kezébe kerül.

Mi a véleménye arról, hogy a kiemelt jelentőségű ügyek esetében az őrizet ideje meghosszabbodik, és a gyanúsítottat 48 óráig elzárják attól, hogy védőjével találkozhasson.

Dr. Vaskuti András: A szabályozás ellentétes a jogállamiság és a tisztességes eljárás elvével. A Római Egyezmény követelményként fogalmazta meg a tisztességes eljárás elvét és az ennek tartalmát képező védelemhez való jogot. A tisztességes eljárás nemcsak a tárgyalásra vonatkozik, hanem az egész büntetőeljárásra.

Amennyiben a terheltnek van védője, akkor semmi sem indokolja, hogy az eljárás bármely szakaszában megfosszuk őt attól, hogy találkozhasson az ügyvédjével.

Más tagállamokban is korlátozzák/korlátozhatják a védelemhez való jogot.

Dr. Vaskuti András: Sokan hivatkoznak más országokra, ahol az őrizetbe vétel ideje meghaladja a 72 órát, valamint arra is, hogy a védővel való kapcsolattartás meghatározott esetekben korlátozható. Én nem vagyok biztos abban, hogy a leggyengébb garanciákat nyújtó országokat kellene példaként felhoznunk.

Mi a véleménye arról, hogy a kiemelt ügyekben az ügyész választhat, melyik bíróság előtt emel vádat?

Dr. Vaskuti András: Sérti az ügyfélegyenlőség elvét. Nem jó, ha az ügyész több joggal rendelkezik, mint a védő. Ha az ügyész eldöntheti, hogy hol emel vádat, akkor a védőnek adjunk, ha nem is vétó-, de legalább észrevételezési jogot ezzel kapcsolatban.

Hogyan látja a vitatott rendelkezések hatályosulását a hétköznapok jogalkalmazásában?

Dr. Vaskuti András: Feltételezhető, hogy néhány ügyünk eljut majd Strasbourgba is, és ez nem tesz jót az ország hírnevének. Én egyébként optimista vagyok, mivel a vitatott rendelkezések egy részének betartása nem kötelező, ezért a hatóságok nem fogják a jogokat korlátozni. Bízom abban, hogy a legfőbb ügyész nem fog élni azzal a jogával, hogy máshol emeljen vádat, mint ahogy azt az általános illetékességi szabályok lehetővé teszik. Bízom a nyomozó hatóságokban is, hogy nem fosztják meg a terhelteket a védőkkel való kapcsolattartástól. Bízom továbbá a bíróságokban is, hogy az igazságszolgáltatással szemben támasztott hármas követelménynek (törvényesség, megalapozottság, időszerűség) eleget tesznek majd.

Dr. Kiss Anna

 

A Be. reformja, avagy a jogalkotó sohasem pihen? – I. rész

A Be. reformja, avagy a jogalkotó sohasem pihen? – II. rész

---