A Hal, A bádogdob és az ügyvéd kávé

Gimnazista korom vége felé szoktunk rá Krakkóra, kihasználva a szocialista vonatjegyárképzés előnyeit. Mintegy 120 forintért – ami akkor sem volt nagy összeg – helyjegyes menetjegyet lehetett kapni a Cracowia Expresszre, ahol a lengyel piaci árusok közt szambázva egy éjszaka le lehetett csattogni a meseszép városba.

A lengyel nepperek rendkívül jól váltották a dollárt, így potom 2 forintért lehetett szállást találni különböző diákhotelekben. Azon felül, hogy a gombás meleg szendvics és a babfőzelék volt az egyetlen elérhető, és ehető étek – a vasútállomásnál sült krumplit is lehetett néha kapni –, gimnazistaként Kánaánként éltük meg ezeket az utakat. Egyszer úgy döntöttünk, megnézzük Varsót is, de amint beért a vonat a városba, hamar lelohadt a kedvünk. Ez a vonat nem Gdanskba megy, nézte egyik útitársunk a táblát, majd mikor realizálódott, hogy a vonat a tengerig megy, elfelejtettünk leszállni a lengyel fővárosban. A kalauznőnek, aki persze 20 perc alatt lefülelt bennünket, egy darabig próbáltuk bemesélni, hogy mi úgy tudtuk, Varsó Gdansk után következik, de nem vette be, végül egy AMO szappannal és 2 dollárral sikerült kiengesztelni.

Gdansk minden addig látott várost felülmúlt. A főutcán a Hanza-városok mintájára épült épületek között járva menten Hamburgban vagy Amszterdamban képzeltük magunkat.

A csatornák, a tengeri kikötő a szocialista kopottság ellenére is megőrizte történelmi hangulatát. Ócska villamosokkal csattogtunk ki megnézni a Westerplatte félszigetet, ahol a II. világháború első ágyúlövései eldördültek, és persze a balti-tengeri strandokat sem hagytuk ki.

A gdanski székesegyház alatt mindig tüntetett valamilyen csoport, legjobban az alkoholizmus elleni liga transzparensei maradtak meg bennem (feudalism, kapitalism, socialism, alkoholism), miközben alkoholt alig lehetett kapni a városban. Egy klasszikus „táncos” sörért hosszú sorok kígyóztak, egy személy egyszerre csak egy üveggel vásárolhatott. Másik alkoholos ital a kava avokadka (ügyvéd kávé) ami egy szimpla kávéból és 4 cent tojáslikőrből állt. A lengyel kollégák tudtak valamit.

Egy általános iskola tornatermében szereztünk szállást a bukfencező szivacsokon, potom hét forintért. Csak arra kellett ügyelni, hogy éjfél előtt visszaérjünk, mert akkor bezárták a kaput, és egész éjszaka kóborolhattunk a kikötőben, amely igencsak hűvösnek bizonyult.

Akit érdekel a város, és a vidék története, mielőtt kiutazik, mindenképpen olvassa el a Nobel díjas kiváló író, Günther Grass A Hal és A bádogdob című könyveit. Az utóbbiból egy feledhetetlen film is készült Volker Schlöndorff rendezésében. A Hal az öreg halász és kapzsi felesége meséjét dolgozza fel nagyon összetett módon, sajátos szemszögből bemutatva a balti népek történelmét. A főhős egy művész, aki az őskortól kezdve, különböző történelmi korokban reinkarnálódik. A hal, amely egy rombuszhal, a világ minden tájáról hordja a híreket a különböző találmányokról a főhősnek, pl. a fém feltalálásáról, amely segítségével az Ősanya által vezetett matriarchátus társadalmat felváltja a férfiuralom. Jobb lett-e a világ a férfiak által, teszi fel a kérdést az író, és a könyvben egy feminista mozgalom, akik bíróság elé citálják a Halat, mert ő segítette hatalomra az őskor végén a férfiakat. A regény közben egy szakácskönyv is, kiváló ételreceptekkel. A bádogdob a második világháború időszakát dolgozza fel egy felnőni nem akaró törpe szemével, akit mindenki gyerekként kezel. Oscar, a törpe a művész parafrázisa, aki mindent lát, és fondorlatos módon, észrevétlenül irányítja a világot maga körül a háború előtti zűrzavaros időszakban. Ha valami nem tetszik neki, eszelősen elkezdi verni a bádogdobját, vagy a hangjával üveget repeszt. A regényből készült film döbbenetes érzékletességgel mutatja be a balti népek tragédiáját, legyen az német, lengyel vagy más nemzetiségű. Közép-európaiaknak mind Gdansk, mind A Hal és A bádogdob kihagyhatatlan.

Dr. Bodolai László