A profilalkotásról II.

Az ÜgyvédVilág előző számában azt ígértük, hogy érdekes (értsd: hátborzongató) bűnesetek kapcsán igyekszünk majd ősszel bemutatni mindazt, ami alapján megérthető a profilalkotás kriminalisztikai módszere.

Talán mindenki olvasta Agatha Christie ABC gyilkosságok c. krimijét, illetve látta a Bárányok hallgatnak c. filmet. Hasfelmetsző Jack-ről is valamennyien hallottunk.

Vajon azt tudjuk-e, hogy a több mint 100 évvel ezelőtti sorozatgyilkosság feltehető elkövetője egy festő volt.

Patricia Cornwell írónő szerint megnyugodhat az angol királyi család, mert a DNS-vizsgálatok szerint nem egyik rokonuk, vagy netán Viktória királynő orvosa volt a gyilkos, hanem Walter Richard Sicker, a művész, akit már 28 éves korára elismert impresszionista festőként tartottak számon. Az orvos egyébként azért volt gyanús, mert a holttestekből sebészi pontossággal vágta ki az elkövető a szerveket, a vesét és a szívet például.

Patricia Cornwell 70 ezer dollárt ruházott be azért, hogy közelebb kerüljön Sicker személyéhez. Persze nem művészeti érdeklődésből vásárolta meg Cornwell 70 ezer dollárért a festő 30 képét, és dolgozóasztalát, hanem azért, mert következő krimijéhez kívánt adatokat gyűjteni.

A festőre vonatkozó „szakirodalom” tanulmányozása közben feltűnt az írónőnek, hogy Sickert ízlése nem volt hétköznapi, hanem kifejezetten a morbiditás felé hajlott. A whitechapeli gyilkosságok után festett képei ugyanis arra utalnak, hogy köze lehet a hasfelmetszésekhez. Gyanúja a DNS-vizsgálatok elvégzése után beigazolódni látszott.

A molekuláris biológia híres professzora, Ian Findlay olyan új módszert dolgozott ki, amely alkalmas a régmúltban keletkezett anyagok vizsgálatára is. A hagyományos módszerhez képest ez abban tér el, hogy jóval kevesebb mennyiségű szövet is elegendő a következtetések levonásához.

A kutató Londonban vizsgálta meg Hasfelmetsző Jack azon leveleit, amelyeket a bűntények elkövetésekor küldött a Scotland Yardnak. (1961-ig voltak itt, azóta a Nemzeti Levéltárban őrzik e fontos irományokat.)

Az elfogulatlan szakemberek nem osztják Patricia Cornwell véleményét, mivel a DNS-vizsgálat mindössze annyit derített ki, hogy a festő feleségének levelén, illetve Sickert rendőrségnek címzett borítékján csekély DNS-azonosság figyelhető meg.

Abban sem lehetünk bizonyosak, hogy a leveleket egyáltalán Hasfelmetsző Jack írta, mivel az egyikről később kiderült, hogy azt valójában Tom Bulling újságíró fogalmazta, mert így akart híres lenni.

Annak is kevés a valószínűsége, hogy a festő a felesége által írt levelek borítékjára maga nyalta volna fel a bélyeget.

Bár a Jack the Ripper néven hírhedtté vált sorozatgyilkost sohasem kapták el, az akkori nyomozóknak orvos szakértők segítségével sikerült használható profilt felállítani. Eszerint az elkövető balkezes, és igencsak jártas az anatómiában, hiszen szakszerűen távolítja el az áldozatok belső szerveit. Ezért a nyomozás figyelmének középpontjába a balkezes hentesek, illetve sebészek kerültek, akik vagy elmebetegek, vagy szexuálisan aberráltak.

A profilnak megfelelően rengeteg feltételezett elkövetőt sikerült találniuk, de a későbbi nyomozás adatai nem igazolták a gyanút, így egyik esetben sem történt vádemelés. A büntetőeljárás pedig indokolás nélkül lezárult.

Ma a súlyos bűncselekmények elkövetésénél, az elkövetői profil készítésénél az FBI abból indul ki, hogy a tettes a gondolatain keresztül irányítja magatartását. Amikor a nyomozók megérkeznek a tett helyszínére, akkor a szemle folyamán, a tetthely analizálásakor meghatározott kritikus tényeket, ún. kulcsingereket keresnek, és ebből következtetnek az elkövető(k) személyiségstruktúrájára. Ehhez nyújt segítséget a tetthelyről készült fotó, majd később a boncolási jegyzőkönyv is. Fontos támpont, hogy az elkövető nappal vagy éjszaka hajtja-e végre tettét, mert ez sokat elárul a tettes életstílusáról, foglalkozásáról.

A profil elkészítésekor fontos figyelembe venni azt az időt is, amelyre az elkövetőnek szüksége van ahhoz, hogy az áldozatot megölje, illetve a holttestet esetleg eltüntesse. Következtetni lehet a tettesre abból is, hogy hol szemelte ki az áldozatot, hol követte el a bűncselekményt, és hol találták meg a holttestet.

A profilalkotót nemcsak a tettessel kapcsolatos információ érdekli, hanem a profil felállításánál figyelembe veszi az áldozat életkorát, életstílusát, fizikai állapotát, lakhelyét stb.

A fenti adatok összegyűjtése és értékelése alapján tudja a szakember elkészíteni a profilt.

Az eddig leírtakon kívül külön jelentősége van annak is, hogy hol volt a helyszín és hány áldozatot találtak, hiszen ennek alapján lehet az emberöléseket osztályozni. Az FBI ennél a cselekménynél 5 kategóriát állított fel:

– emberölés (egy ember hal meg);
– több emberen elkövetett emberölés (két vagy három ember hal meg);
– tömeggyilkosság (egy helyszínen, egy cselekmény következtében három embernél több hal meg);
– ámokfutó által elkövetett emberölés (egy helyszínen több ember életét oltja ki az elkövető úgy, hogy az elkövetések között nincs megnyugvási állapot);
– sorozatgyilkosság (az elkövető különböző helyszínen több emberölést követ el úgy, hogy a cselekmények közben ún. megnyugvási állapot van, és ez napokig, hetekig, de akár hónapokig is eltarthat).

Az utóbbi hónapokban a romákat ért támadás a fentiek alapján mindenképpen sorozatgyilkosságnak tekinthető, hiszen az elkövető, illetve az elkövetők többször, egymás után gyilkoltak úgy, hogy a sorozatok között ún. megnyugvási időszakot hagytak. A helyszíni szemle során a nyomozók ún. kulcsingereket kerestek, és ebből következtettek az elkövető(k) személyiségstruktúrájára. Mindenképpen jelentőséggel bírt az a tény, hogy az áldozatok romák voltak, valamint az is, hogy hol és hogyan követték el a bűncselekmény-sorozatot. (Falu széle, sörétes puska)

Amikor a most folyó büntetőeljárás gyanúsítottjait őrizetbe vették, majd letartóztatták, az a profilváltozat igazolódott be, hogy rasszista, leszámolásszerű sorozatgyilkolásról van szó. Mivel itt folyamatban lévő büntetőügyről van szó, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a büntetőeljárás azon szabályait, amelyek úgymond akadálypályává változtatják a procedúrát. Semmiképpen se feledkezzünk el az ártatlanság vélelméről, az in dubio pro reo és a bizonyítási teher igen fontos elvéről! Ez pedig azt jelenti, hogy csak a jogerős döntés után tudjuk majd értékelni a nyomozás elején felállított profilokat.

Amennyiben arra vagyunk kíváncsiak, hogy a profilalkotás bűvészmutatvány-e vagy komoly kriminalisztikai módszer, akkor lezárt ügyeket kell elemeznünk. Talán nem árulunk el titkot, ha kijelentjük, hogy vannak a befejezett ügyek között is olyanok, ahol kimutatható, hogy a korábban felállított profil sikeres volt, de találunk olyanokat is, ahol bizony félrevitte a nyomozást.

Bár néhány nagyobb ügyben eredményre vezetett, a módszer mégsem képes csodákra, mert amilyen csábítónak tűnik is ez a lehetőség, számos veszélyt rejteget. Ha ugyanis az információ gyűjtése nem tárgyilagos megfigyelésen alapszik, és a tudományos szempontokat mellőzik, akkor az elkövető pszichológiai jellemzőinek a leírása önmagában nem fog eredményt hozni. Ennek bizonyítéka például a következő eset:

A hetvenes évek közepén több pszichológus és pszichiáter segített az amerikai rendőrségnek, hogy elkapják azt a sorozatgyilkost, aki két hónapon belül egy olcsó szórakoztató negyedben elvágta nyolc férfi torkát. Az elkészített profilt az újságok is közölték. A profil alapján keresett személy a következő tulajdonságokkal rendelkezett:
– fehér bőrű férfi,
– életkora, húszas éveinek eleje, harmincas éveinek vége,
– fürtös szőke haja a válláig ér,
– alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik,
– feltehetően testi fogyatékos,
– valószínű, hogy magányos, visszahúzódó életet él,
– heteroszexuális, de szexuális élete rendezetlen, ezért tetteit pótcselekvésként kell értékelni,
– megszállott,
– gyermekkori problémák állnak a háttérben, úgymint alkoholista és brutális apa, a vele szemben érzett gyűlöletet tehát a jelenben bosszulja meg stb.

Érdekességként kell megemlítenünk, hogy az újságok által is közölt profilban voltak olyan tényektől elrugaszkodott megállapítások, amelyek kifejezetten azzal a céllal kerültek be a profilba, hogy provokálják az elkövetőt. Ezt kísérletnek szánták a szakemberek. Arra számítottak ugyanis, hogy a tettes majd úgy reagál ezekre a megjegyzésekre, hogy közben elárulja magát.

A provokáció így hangzott:
„Az elkövető szexuálisan impotens, gyáva, aki saját értéktelenségének dühét szerencsétlen emberi roncsokon és a társadalom perifériájára szorult egyéneken vezeti le. Azonosítja magát azokkal a csavargókkal, akiket meggyilkol. A saját belső konfliktusait úgy próbálja megoldani, hogy a haragját és a gyűlöletét a külvilág ellen fordítja.”

Sajnos sem a profil felállítása, sem a provokáció nem segített abban, hogy lebuktassák a tettest. A rendőrség mégis elfogta, mert a gyilkosságok mellett elkövetett egy betöréses lopást is, és menekülés közben elveszített egy levelet. Pechére, rajta volt a neve és a címe.

Kiss Anna

A cikk előzménye:

A profilalkotásról I.