A távmunka jelene és jövője

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Gyökeresen megváltoztathatja az emberek életmódját a home office.

A digitalizáció, a kommunikáció fejlődésével sok foglalkozási ágban alapvetően módosultak a munkafeltételek, a munkakörülmények. A számítógépek, okostelefonok, az internet- és wifiszolgáltatás árának mérséklődésével, a megfizethető, gyakran díjmentes közösségi hálózatok kialakulásával nyilvánvalóvá vált: a vállalati irodahelyiségekben elvégzett munka sok esetben gyakorlatilag otthonról is elvégezhető. A távmunka, a home office-rendszer kiépülése azonban sok országban nem tart lépést a technika fejlődésével, annak olcsóvá válásával. Ennek számos oka van.

Ma már egyre több tanulmány, szakcikk szól a home office lehetőségeiről, előnyeiről (Fotók: Pixabay)

Az okok felsorolása előtt azonban érdemes eloszlatni néhány félreértést. A távmunka nem munkakör, hanem munkaszervezési forma. Ha valaki távmunkás, nem ez a munkája, hanem meglévő tevékenységét végzi távol a cég tényleges telephelyétől, épületétől, irodáitól. Ez lehet alkalomszerű, hetente egy-két napon, vagy tartósan, akár a hét, a hónap, az év szinte valamennyi napján. E feladat lehet adminisztrátori, de akár projektkoordinátori, projektmenedzseri, informatikusi, kutatói, újságírói-tartalomszolgáltatói. De a home office részben elképzelhető ügyvédek, ügyészek, bírák számára is. És még hosszasan lehetne sorolni a hivatásokat.

A távmunka lényege, hogy a munkavállaló a feladatát fizikai munkahelyétől távol, többnyire otthonában végzi el, és amikor szükséges, munkatársaival – főnökeivel, kollégáival, beosztottjaival –, üzleti partnereivel otthonából tartja a kapcsolatot. Ha rendelkezik megfelelő számítógéppel (laptoppal stb.), programokkal, jól működő, gyors internettel, akkor ez ma már nem ördöngösség. A telefon, az sms mellett az e-mail, a Skype, a Messenger, a Viber, a WhatsApp és megannyi más ingyenes program erre szolgálhat.

Az Eurostat adatai szerint az Európai Unió országaiban a munkavállalók mindössze 5 százaléka dolgozott 2017-ben távmunkában. A luxemburgiak 12, a dánok 8,6, az izlandiak 7,2 százaléka. A belgáknál 6,9, a franciáknál 6,8, az észteknél 5,9 százalék volt ez az arány. Magyarországon 2,5 százalék, a románoknál, bolgároknál 0,5 százalék alatti. Természetesen az ideális arány sohasem közelítheti meg a 100 százalékot, ez nem is lehet cél, hiszen a foglalkozások jó része megköveteli a jelenlétet a kertészen, az autószerelőn, a víz- és gázszerelőn át a nővérig, a bolti eladóig. Ám folyamatosan nő a távmunkában elvégezhető szellemi munkakörök száma, a programozótól az állásközvetítőig. A leleteket e-mailen kapó orvosok, a Skype segítségével oktató tanárok, az ügyeket feldolgozó ügyvédek részben már otthonról is dolgozhatnak, dolgozhatnának.

A távmunkával szembeni aggodalmak részben ismerethiányból fakadnak, részben régi, rossz beidegződésekben keresendők. Elsősorban a bizalmatlanságban. Ha a munkavállaló otthon marad, biztos nem, vagy csak kevesebbet dolgozik – hangozhatnak el főnöki érvek. Hiányzik a személyes kontaktus, vélekedhetnek sokan. Mert, ha bármit azonnal meg kell vitatni, elég csak benyitni a munkatárs szobájába, nagy munkavállalói tér esetén odalépni asztalához, vagy behívatni a főnöki irodába – szólhat a további érv. Mindezeket azonban könnyű megcáfolni. Hiszen az irodai munkavégzés hatékonyságát ma is számos ok csökkentheti. Egyes kimutatások szerint a napi munkaidőben manapság is csak a reálisan megtervezett feladatok kétharmadát sikerül elvégezni. A dolgozót, ha másokkal egy térben dolgozik, zavarhatja a többiek beszélgetése, telefonálása, a kávészünetek elhúzódhatnak, csakúgy, mint a meetingek. A napi munkaidőben a társas csevegések során pedig óhatatlan, hogy ne kerüljön szóba a család, esetleges magánéleti bosszúság, netán az előző esti futballmeccs.

A hátrányok között valóban felmerülhet az elmagányosodás, a társas kapcsolatok, a közvetlen munkakapcsolatok hiánya, mely esetleg rossz lelkiállapothoz vezethet. Ez azonban talán könnyen orvosolható. Alkalmanként bizonyára szükséges a munkahelyeken a személyes megbeszélés, tárgyalás, meeting, ilyenkor – legyen az hetente, havonta, negyedévente – a home office-ban dolgozó természetesen felkeresi irodáját, esetleg ügyfelét.

Az otthoni munkavégzés alapvető életmódbeli változással is jár. Mivel megszűnik a közlekedés a munkahelyre és vissza, a dolgozónak naponta legalább egy-másfél órával megnőhet a szabadideje, és megkímélheti magát az utazás kötöttségeitől, fáradalmaitól – és költségétől is. Ráadásul saját maga oszthatja be munkaidejét.

Ahhoz azonban, hogy valaki otthonában színvonalasan el tudja végezni munkáját, nem elég a lakásban egy laptop és az internet elérhetősége. Nem elég beülni a nappaliba vagy kiülni a konyhába… Legelőször is szükséges kijelölni a munkavégzés helyszínét: egy ajtóval csukható helyiséget, melyet dolgozószobának tekintünk. Álljon ott egy önálló asztal, rajta a monitorral (laptoppal), és maradjon mellette elég hely ahhoz, hogy jegyzetelni tudjunk. Kényelmes széket is be kell szerezni, és gondoskodni kell megfelelő megvilágításról is. A csukható-zárható tér azért is fontos, mert a családtagokkal meg kell értetni: az, hogy a házastárs (szülő) otthon van, ezentúl nem azt jelenti, hogy munkaidőben, feladata elmélyült végzésekor bármikor be lehet nyitni hozzá, meg lehet zavarni, és családi jellegű kérdésekkel, kívánságokkal zaklatni (mi legyen a családi ebéd, új cipőt kell venni a gyereknek, segíteni kell a lecke megírásában stb.).

Mindezek ellenére a home office nagyon is családbarát, kényelmes megoldás. A munkát egy-egy egység elvégzését követően félbe lehet szakítani (a monitor elől, pihenésként, amúgy sem árt óránként pár percre felállni, kinyújtózni, tornászni). Napközben könnyen ajtót nyithatunk az ajánlott levelet hozó postásnak, nem kell szabadságot kivenni, hogy alkalmanként fogadjuk a kéményseprőt, a gázleolvasót, a villanyszerelőt. Az sem utolsó szempont, hogy nem kell bennmaradni a munkahelyen, ha tengerentúlon dolgozó kollégákkal, főnökökkel kell leveleznünk, telefonbeszélgetést folytatnunk vagy velük Skype-meetingeken részt vennünk, mondjuk a késő esti órákban.

Ma még arra is kevesen gondolnak, hogy a távmunka előnyös lehet egy cég, sőt a társadalom egészének életében is. Ha az alkalmazottak egy vállalatnál részben vagy nagyrészt otthonról végzik munkájukat, kevesebb irodahelyiség bérlésére van szükség, így alacsonyabb a bérleti díj, számítógépből, íróasztalból sem kell annyit vásárolni, kevesebb parkoló- vagy garázshelyet kell fizetni, kisebb az áramfogyasztás stb. Ha egy városban több ezerrel, több tízezerrel csökkenne a naponta munkahelyére, onnan haza ingázó dolgozók száma, kisebb lenne az utakon az autóforgalom a reggeli és az esti csúcsidőszakokban, csökkenne a dugók száma, kevesebb autó kipufogógáza szennyezné a levegőt. A buszokon, villamosokon is mérséklődne a tömeg.

Ma már egyre több tanulmány, szakcikk szól a home office lehetőségeiről, előnyeiről, mind több menedzser, hr-szakember gondolkodik azon, hogy cégénél mely munkakörökben lehetne alkalmazni a távmunkát. Akár tartósan, akár heti egy-két alkalommal. Mind a munkáltató, mind munkavállaló előnyére és megelégedésére.

---