Vessel – New York kilátója acélhálós védelemmel nyit újra
Még idén újra látogatható lesz Manhattan tragikus sorsú, sajátos építménye.
Díjnyertes kulisszatitkok (4. rész) – Amerikai botrány, A Wall Street farkasa, A nő
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Fantasztikus trükkök, ötletes rendezői megoldások, csavaros történetek jellemzik azokat a többnyire hollywoodi játékfilmeket, melyek az elmúlt hetekben fontos díjjelöléseket kaptak, és jelentős díjakat söpörtek be. A 2013-as filmtermésből ezúttal a legsikeresebb, legígéretesebb művek készítésének kulisszatitkaiból csemegézünk. A cikksorozat záró részében három alkotást mutatunk be.
Amerikai botrány: a filmbéli és a valóságos
A kisebb-nagyobb filmes díjakra több mint nyolcvan jelölést kapott David Russell szélhámos-filmje, az Amerikai botrány (American Hustle). Közöttük hét Golden Globe-ot (ebből hármat meg is nyert) és tíz Oscar-nominációt is. A siker egyik titka a kiváló színészi játék, az érdekes rendezés mellett a jó történetmesélés és a remek korszakábrázolás. E jó történetmesélés ugyanolyan csábítás, szédítés, mint a szélhámosság – volt bevallottan is az alkotók filozófiája. A sztori ugyanis a hetvenes években játszódik New Jerseyben és New Yorkban. A főhős bűnöző és élettársa kénytelen az FBI emberének dolgozni, hogy saját bőrét mentse. A film olyan emberekről szól, akik saját életükből eljutnak a politikusok, ügyvédek, maffiózók extravagáns világába is. Judy Becker díszlettervezőnek el kellett juttatni a nézőt az elegáns Long Island-i otthontól a szerény brooklyni lakásbelsőn át az FBI-irodáig. Ugyanakkor a díszletnek nemcsak azt kellett jellemeznie, milyenek a bennük élő karakterek, hanem azt is, hogy milyennek akarják láttatni magukat. A jelmeztervező Michael Wilkinsonnak a korabeli divatot kellett tanulmányoznia, sőt beszereznie még fellelhető ruhákat a korszakból. Sok ruhát maga tervezett, az akkori stílusjegyek alapján. Végül minden főbb karakternek vagy negyven jelmeze volt a jelenetekhez. Wilkinson arra törekedett, hogy a lehető leghitelesebb legyen, ezért eredeti hetvenes évekbeli ruhákat szerzett be, de volt néhány olyan jelenet, amelyhez ő maga tervezett jelmezt. Az FBI-ügynök a történet elején még legfeljebb csak a hajával foglalkozik, daueroltatja, de a ruháival nemigen törődik. Amikor viszont már együttműködik a szélhámosokkal, újra kitalálja magát s a poliészter ingeket selyemingekre cseréli, valamint stílusos bőrdzsekire is vált. Végül is mindegyik főszereplő szeretne más lenni, mint ami valójában. Ez a film is olyan emberekről szól, akiknek nem úgy alakult az életük, ahogy szerették volna. „Mélyen szerethetőek, ugyanakkor szívszorító a történetük – erősíti meg a néző érzelmeit David Russell. – Azt akarják kideríteni, kik is ők valójában, és hogyan tudnák újra megszeretni az életet, miként tudnának újra szeretni valaki mást. Szenvedélyesek, akik a maguk furcsa módja szeretnek élni.”
Amy Adams és Christian Bale jelenetét állítja be David Russell rendező (jobbra)
Kevesen tudják, hogy a film története valóságon alapul. Az Abscam névvel illetett botrány az FBI egyik fedett akciójával kezdődött. A fehérgalléros bűnözéssel és politikai korrupcióval foglalkozó két FBI-os együtt dolgozott egy szélhámossal, bizonyos Mel Weinberggel. Az FBI és Weinberg létrehoztak egy álcéget, melyet egy állítólagos arab sejk vezetett, és politikai kedvezményekért igyekeztek megvesztegetni tisztviselőket. Az FBI emberei hamar rájöttek, hogy a munkáját elkötelezetten végző Mel jóval több, mint egyszerű informátor: a fedett művelet teljes értékű résztvevője volt, aki szélhámossága ellenére jó szívű volt, és meg tudta őrizni méltóságát. Képes volt átállni a törvény jó oldalára. Végül ő lett az FBI koronatanúja a hat képviselőházi tag és egy szenátor elleni perben, akiket különböző bűncselekményekkel vádoltak. További tisztviselőket is megvádoltak, közöttük volt a New Jersey állambeli Camden polgármestere.
A történet filmre viteléhez persze kellettek olyan kiváló színészek is, mint Christian Bale, Amy Adams, Jennifer Lawrence, Bradley Cooper, Robert De Niro, Jeremy Renner, akiknek többségét szintén jelölésekkel és díjakkal halmozta el a filmes szakma.
A Wall Street igazi farkasa
Elsöprő közönség- és szakmai sikert aratott Martin Scorsese alkotása, A Wall Street farkasa (The Wolf of the Wall Street), mely sikerét a kiváló rendezés mellett elsősorban Leonardo DiCapriónak köszönheti, aki talán élete legjobb játékát nyújtva jeleníti meg Jordan Belfortot, a nyolcvanas-kilencvenes évek szélhámos tőzsdeügynökét, aki 26 évesen már heti egymillió dollárt keresett, és sokáig hedonista életmódjával sem tudott annyi pénzt költeni, hogy ne keressen még többet. Igaz, tisztességtelensége nem ismert határokat. Jordan Belfort valóban létezett, és nem hétköznapi ügynöki, majd cégvezetői életét két memoárkötetben jelentette meg 1998-ban. Hihetetlen történeteivel teletűzdelt könyveit tizennyolc nyelvre fordították le – köztük magyarra is –, és a világ negyven országában publikálták. Több mint egymillió dollár folyt így be a szerzői jogokból, és a megfilmesítés jogából is szép összeg ütötte a markát. Igaz, e dollár százezrek eltörpülnek azokhoz a milliókhoz képest, amelyeket jogtalan üzelmeiből keresett és elherdált fiatal éveiben.
Leonardo DiCaprio élethűen formálja meg Jordan Belfortot, a szélhámos tőzsdeügynököt
Az 1962 júliusában, New York Bronx negyedében született Belfort szülei könyvelők voltak, később anyja jogi diplomát szerzett. Fiúk már tizenévesként fagylaltot árult, hogy sok zsebpénzt keressen magának. Később biológusként végzett az egyetemen, majd 1987 tavaszán belépett egy neves brókercéghez, ahol telefonon kellett befektetőket felhajtani, aztán őket az üzletkötőkhöz irányítani. Sikeresen tette le brókervizsgáját, de pechére, 1987. október 19-én a Wall Streeten pánik lett úrrá, nagyot esett a tőzsde, és munkaadója csődbe ment. Nem sokra rá barátjával hozta létre a jól csengő Stratton Oakmons elnevezésű brókercégét, amely az úgynevezett filléres részvények eladásából – a kisbefektetők félrevezetése révén – nagy haszonra tett szert. A pénzeső mámorítóan hatott Belfortra. Irigylésre méltó munkakörülményeket teremtett munkatársainak és magának, sőt annál is többet. A szexorgiák mellett életéből nem hiányzott a Ferrari, a luxusotthon, a jacht, a helikopter – és a drog sem. Tovább lehetne írni a kérész életű bróker hihetetlen szárnyalásáról, majd bukásáról, börtönbe juttatásáról, de ezzel már a film tartalmát mesélnénk, hiszen Scorsese valósághűen ábrázolja főhőse életét, s a három óra úgy repül el a moziban, hogy azt a néző észre sem veszi. Köszönhető mindez Leonardo DiCapriónak is, aki mellett a tanítómestert játszó Matthew McConaughey, és a második feleséget alakító Margot Robbie is remekel. Leonardo Golden Globe-ot érdemelt alakításáért, a filmet öt Oscarra jelölték, és a világ mozipénztáraiban már 220 millió dollárt hagytak ott a nézők a film kedvéért. Magyarországon is kiemelt nézettséget ért el a film szűk három hónap alatt, több mint 350 ezren váltottak rá jegyet, csaknem 500 millió forintért.
A nő, aki nem lehet díjazott
A nő (Her) címmel különleges filmet forgatott saját forgatókönyvéből az excentrikus rendező, Spike Jonze. Főszereplője, a mások helyett számítógépen hivatásszerűen családi leveleket fogalmazó Joaquin Phoenix letölt egy mesterséges intelligenciával rendelkező operációs rendszert, amelynek („akinek”) hangjául egy női hangot választ. Vele kezd el csevegni, aki magának a Samantha nevet választja. A főhős hamar rabjává válik az egzotikus hangnak, amely érző szívet takar. Pontosabban érzelmekkel rendelkezik, és így könnyű felkavarnia a válófélben lévő, egyedül élő főhőst. A hol vidám csevegésre, hol erotikus játékra képes kedves hang Scarlett Johanssoné, aki a kétórás filmben személyesen egyszer sem jelenik meg a vásznon. Így aztán jelölni sem lehetett egyetlen díjra sem. Pedig ő is főszereplő, és csaknem ugyanannyit szerepel hangjával a kétórás alkotásban, mint a „látható” Joaquin Phoenix. Talán ez késztetheti arra a különböző filmszervezeteket, filmszövetségeket, hogy a jövőben szinkron vagy hangalámondó kategóriában is elkezdjenek díjat osztani…
„… ez a fickó egyszerűen csak egy férfi, aki veszélybe kerül a tengeren”
Addig azonban e műnek meg kell elégednie más elismerésekkel. A művet az Amerikai Filmintézet a tavalyi év legjobb filmjének választotta, Spike Jonze a legjobb forgatókönyvíró lett a Hollywoodban dolgozó külföldi filmkritikusok szerint, így Golden Globe-ot kapott, és öt Oscar-jelölést is bezsebelt, többek között e kategóriákban.
De talán Scarlett sem szomorkodik…