Gaztettek és vezeklések

A lehető legritkább esetben fordul elő, hogy ügyvédek és bírák játékfilmben szerepeljenek, ráadásul egykori önmagukat alakítsák. Az Oscar-díjat is nyert A felolvasó című alkotásban ennek lehet szemtanúja a néző, 2009. április 23-tól immáron a magyar filmszínházakban is.

Jelentésrétegek
Ralph Fiennes, az idősebb Michael megformálója:
– A filmben szereplő kérdések felelősségről, bűnösségről, ítélkezésről, szerelemről és szexualitásról bonyolult problémákat vetnek fel, de összességében egy nagyon is emberi történet rajzolódik ki. Gyakran a jó forgatókönyv ismérve, hogy az egyszerűnek látszó jelenetek nagyon fontos tartalommal rendelkeznek. A felolvasó forgatókönyvének szépsége, hogy a hétköznapi mondatok mögött különböző tartalmak és jelentésrétegek lelhetők fel.

1963 decemberétől csaknem két éven át zajlott egy frankfurti bíróság előtt a később frankfurti Auschwitz-per néven elhíresült tárgyalássorozat, melyben huszonkét SS-tagot állítottak bíróság elé, akik a második világháború idején Auschwitz-Birkenauban szolgáltak. Több millió emberen elkövetett tömeggyilkosságban való bűnrészességgel vádolták meg őket. Ezt megelőzően már két híresebb perben ítélkeztek nagyobb számban háborús bűnösök fölött. Az 1945-ös nürnbergi perben a Gestapo és az SS felső vezetőire szabtak súlyos ítéletet, 1947 végén pedig a lengyel hatóságok a krakkói Auschwitz-perben táborparancsnokokat, orvosokat állítottak a vádlottak padjára. A frankfurti tárgyalások azonban több szempontból is különböztek a korábbiaktól. Olyan letartóztatott német állampolgárokra összpontosult a figyelem, akik kisebb beosztásban szolgáltak a haláltáborokban és segítették elő a tömeges gyilkosságokat. Másrészt ekkor történt meg először, hogy a koncentrációs táborok túlélői tanúként jelentek meg a bíróság előtt és farkasszemet néztek fogvatartóikkal. Tizenkilenc országból tanúk százai vonultak fel a bíróság előtt. A német bírósági perek történetében először fordult elő, hogy a tanúk és a vádlottak vallomását hangszalagra rögzítették.

E per anyagára is épül A felolvasó (The Reader) című film, amelyben a korabeli, ma már nyugalmazott ügyvédek és bírák közül többen is szerepet vállaltak a bírósági jelenetek felvétele során. Név szerint Thomas Borchardt, Thomas Paritschke, Burglinde Kinz, Stefan Weichbrodt és Kark Heinz Oplustiel. Az Auschwitz-per ügyésze, Gerhard Wiese és Gregor Herb bíró – akik elismert jogtudósok Németországban – tanácsadóként vették részt a produkció munkálataiban.

A Stephen Daldry által rendezett alkotás a második világháborút követően játszódik Németországban. A főhős a kamaszkorú Michael Berg, akit egy ismeretlen járókelő kísér haza, miután rosszul lesz az utcán. Amikor a fiú felépül betegségéből, felkeresi segítőjét, a nála kétszer idősebb nőt, Hannát, hogy megköszönje segítségét. Michael összebarátkozik Hannával, aki szereti, ha felolvasnak neki. Michael így szívesen olvas fel a nőnek népszerű irodalmi művekből, miközben szenvedélyes és titokzatos viszony szövődik közöttük. Hanna azonban egyik napról a másikra hirtelen eltűnik Michael életéből, aki csak sejti, hogy titokzatos dolog lehet a nő életében. Nyolc évvel később Michaelt már joghallgatóként látjuk viszont, aki a náci háborús bűnösök tárgyalásaira jár. Egy napon megdöbbenve látja a vádlottak padján egykori szerelmét. Ekkor kell rájönnie, milyen szörnyű titkot is rejtegetett Hanna ismeretlen múltja.

A film egy megrendítő emberi történeten keresztül próbál szólni arról, hogy a fiatal generáció miként tudja megismerni, felfogni, feldolgozni az idősebb generáció bűneit, gaztetteit, majd megbánását, vezeklését. A műben nincs szó megbocsátásról, csak a múlt szörnyű örökléséről és a hogyan továbbról: hogyan viszonyuljon az új, demokratikus Németország nemzedéke szülei, nagyszülei megbocsáthatatlan tetteihez.

Az alkotás női főszereplője Kate Winslet, Michaelt az ötvenes és hatvanas években David Kross ifjú színész formálja meg, míg a hetvenes–kilencvenes évek Michaeljét Ralph Fiennes kelti életre.

A film az 1944-ben született Bernhard Schlink azonos című, önéletrajzi ihletésű regénye alapján született, és először 1995-ben látott napvilágot. (Érdekesség, hogy Schlink statisztaként látható a film egyik jelenetében, amikor Hanna és Michael egy biciklis kirándulás során egy sörkertben ebédel.) A szerző jelenleg a berlini Humboldt Egyetem jogi és filozófia-professzora. Számos jelentős irodalmi elismerést kapott az írás, negyven nyelvre fordították le és több mint hétmillió példányban fogyott el a nagyvilágban. A regény ma már a német tananyag része, mind az irodalmárok, mind a történészek úgy tartják, a mű nélkülözhetetlen a német történelem megismeréséhez és megértéséhez.

Az író a maga és kortársai sajátos helyzetét fogalmazza meg: nem felelősek szüleik szörnyű tetteiért, mégis azok árnyékában születtek és nőttek fel s szembe kell nézniük a náci háborús bűnökkel. El kell ítélniük azokat, az áldozatoknak pedig meg kell adniuk a tiszteletet.

Németország mert szembenézni múltjával: a politika, a jog, a történetírás, a kultúra eszközeivel.

Falus Tamás

Kate Winslet: átváltozás és díjhalmozás

– Meglehetősen lassan olvasok könyveket, de A felolvasót nem tudtam letenni, és egyetlen nap alatt elolvastam… Általában nagyon szeretek felkészülni a szerepeimre. Fontos, hogy megcsináljam a házi feladatomat, és hagyni, hogy beépüljön a figurába. De Hanna esetében olyan sok könyvet kellett elolvasnom és dokumentumfilmet kellett megnéznem a koncentrációs táborokról, hogy egy bizonyos ponton úgy éreztem, nem bírom tovább. Rengeteg olyan képet láttam, ami beégett az emlékezetembe és nem tudok tőle megszabadulni, hiába próbálom… Az idős „Hanna megtestesítése” négy órát vett igénybe. Nemcsak a külsőm, de a mozgásom is megváltozott. Nem okozott gondot belenézni a tükörbe és vén banyának látni magam…

A felolvasót 2009-ban négy Oscar-díjra jelölték a legjobb film, adaptált forgatókönyv, rendezés, operatőri munka és női főszereplő kategóriában. Ez utóbbit Kate Winslet révén február végén el is nyerte az alkotás, csakúgy, mint ugyanebben a hónapban a Brit Filmakadémia (BAFTA) díját. Januárban a legjobb női epizodista díját szerezte meg a színésznő a Golden Globe-gálán, Los Angelesben. Emellett Kate Winslet alakításával elnyerte az Egyesült Államok filmkritikusainak díját és besöpörte a chicagói, San Diego-i, Las Vegas-i kritikusok elismerését. Ugyanitt David Kross is díjat kapott, mint a legjobb fiatal szereplő. Londonban és Vancouverben is Kate Winsletnek ítélték a legjobb női főszereplő díját, és az amerikai színészek is őt tartották teljesítményéért a legjobbnak a 2008-as filmtermés alapján.

Bűn és bűntudat

Bernard Schlink, A felolvasó című regény írója:
– Regényem az úgynevezett „második nemzedék” története. Teljesen naivan éltünk és nőttünk fel, majd egy bizonyos életkorban szembesülnünk kellett azzal, mit tettek szüleink, tanáraink és lelkipásztoraink. Felkavaró érzés, amikor rájössz, hogy az általad szeretett emberek milyen rémségekben vettek részt… Mindannyian elítéltük a szüleinket, még akkor is, ha nem csináltak semmit, csak 1945 után megtűrték maguk között a bűnök elkövetőit. A náci múlt még azoknak is problémát okozott, akik semmivel nem tudták, vagy nem akarták megvádolni szüleiket… Egyszerre akartam megérteni és elítélni Hanna bűneit. Amikor megpróbáltam megérteni, az volt az érzésem, hogy nem sikerül annyira elítélnem, mint azt a tett szörnyűsége megköveteli. Amikor az elvárható módon elítéltem, nem maradt hely a megértésnek… Mindkét elvárásnak meg akartam felelni, de szinte lehetetlen volt a kettő egyszerre.

David Hare, a film forgatókönyvírója:
– A felolvasó a legismertebb német regény a háború utáni időszakról és a nácizmus német nemzetre gyakorolt hatásáról. Keveset írtak eddig arról, milyen érzés lehetett megszületni és megörökölni a múlt rémtetteit… Nem lehet a háború utáni német bűntudatról úgy írni, hogy ne váltson ki indulatokat…

Stephen Daldry rendező:
– A film háborús bűnökkel foglalkozik. Hétköznapi emberekről szól, akik végrehajtják a mindenki által ismert gaztetteket. Ezáltal még hangsúlyosabbá válik a gonoszság hétköznapisága, banalitása.