Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A megosztott üdülési használati joggal rendelkezők döntő többsége elégedetlen. Mai, megváltozott világunkban a fél évszázada kitalált rendszer fölött mintha eljárt volna az idő.
Erre a megállapításra jutott a brit Timeshare Advice Centre, mely felmérést végzett a timesharingben résztvevők körében. Ennek alapján kiderül: több mint 97 százalékuk nincs megelégedve a szolgáltatással; 61 százalékuk alig talál megfelelő üdülési lehetőséget, 30 százalékuk egyáltalán nem talál, csaknem 6 százalékuk pedig már fel is adta, hogy a szálláshelyeket menedzselő szervezethez forduljon segítségért. A válaszadók mindössze 0,48 százaléka állítja, hogy nincs gondja, mindig talál az általa igényelt időre szálláslehetőséget, 2 százalék pedig alkalmanként talál. Vagyis az üdülési használati jogot vásárlóknak vagy nem megfelelő az adott szállodába, üdülőbe, apartmanba kijelölt nyaralási időpont, vagy nem talál a központ segítségével – némi díj ellenében – olyan elcserélhető hotelt, amely számára időben, helyszínben megfelelő lenne.
Az 1960-as, ’70-es években kezdődött
Timeshare-ben egy ingatlanban – szállodában, apartmanházban – megosztott használati jogot lehet vásárolni, melyben a jogtulajdonos ugyanarra a szálláshelyre szerez üdülési jogosítványokat, meghatározott időtartamra, általában egy esztendőben egy vagy két hétre. A timeshare-kifejezés még az 1960-as években született meg, az Egyesült Királyságban. Kezdetben négy európai család vásárolt egy nyaralót, és mindegyikük a négy évszak egyikében használhatta kizárólagosan az ingatlant. Az évszakokat minden évben váltották. Ezt a rendszert fejlesztették tovább az Egyesült Államokban, ahol nem tulajdonjogot, hanem 25 évre szóló, évi egyhetes üdülési lehetőséget kínáltak az ügyfeleknek, és lehetőség nyílt a nyaralóhelyek cseréjére is. Az ingatlanokat kezelő cég évente karbantartási díjat számolt fel. Az üzlet idővel felvirágzott, egyre több vállalkozás és ingatlan kapcsolódott be e formába, és a cserehálózatba. Igaz, a kiszállni szándékozóknak a timeshare-szerződések felmondása már megannyi kellemetlenséget, sőt jogi galibát okozott.
Előnyök és hátrányok
Az időmegosztásos üdülési jog vásárlásának mindig is megvoltak a maga előnyei és hátrányai. Aki szereti a stabilitást, a kiszámíthatóságot, aki évente mindig egy adott, megszokott, megkedvelt helyre akar visszatérni nyaralni, annak ideális választás. Arra is van lehetőség, hogy a jogtulajdonos egy hétre egy másik nyaralóhelyre cserélje az ingatlant, így elvileg tucatnyi, esetleg több száz apartman, szállodaszoba között válogathat azok közül, amelyek szerepelnek a timeshare-társaság portfóliójában. A vendég helyett a társaság feladata az adott ingatlan karbantartása (külön díjazás ellenében). A timesharing-szolgáltatásba sokan azért is vágtak bele, mert úgy érezték, a kiszemelt ingatlan megvásárlása meghaladná anyagi erejüket, egy hétre így mégis ideális nyaralási körülményeket képesek teremteni maguknak (úszómedencével, tengerpart közelségével stb.).
A Barnsdale Hall Hotel timeshare-épületei Angliában (Fotó forrása: wikipedia-org)
A szakemberek a timesharing hátrányai közé sorolnak egy félreértést: az ügyletben résztvevő vásárlók többsége befektetésként is gondol új szerzeményére, annak ellenére, hogy az időben megosztott használati jog nem befektetés, hiszen az ingatlan nem kerül közvetlenül a tulajdonába. Így esetleg e jog bérbeadásával, továbbértékesítésével sem rendelkezhet közvetlenül. További hátrányok közé tartozik, hogy olykor nehéz elcserélni a megunt nyaraló használati idejét más, kedvező apartmanéra, de ha sikerül is, az plusz költséggel jár. Újabb költség az egész évre felszámított fenntartási díj, s gyakorta meglehetősen vastagon fog a ceruza… Abból az összegből olykor egy újabb egyhetes nyaralásra is futná. Mindezek a turpisságok azonban gyakran csak később derülnek ki.
Az emberek egy része ugyanis nem kap kellő időt, hogy mindezeket végiggondolja, vagy nem számol döntésének hosszabb távú következményeivel, kockázataival. Ezt ki-ki saját bőrén is megtapasztalhatta – akár Magyarországon is –, aki elment egy üdülési jogokról szóló előadásra, vagy elutazott egy kedvezményes áron kínált hétvégi szállodai pihenésre. A szervezők ekkor, rejtélyesen, nem kértek mást, mint hogy a meghívottak vegyenek részt egy termékismertetőn. A timeshare-ről szóló előadás végén aztán a vendégeket egy-egy ügynök kereste fel, aki meggyőzően érvelt az üdülőhasználati jog előnyeiről, és gyakran azonnali döntésre, sőt szerződéskötésre igyekezett buzdítani. Olykor két–három órán át is folyt a szakadatlan rábeszélés. Volt, aki úgy adta be a derekát, hogy hajlandó mindent aláírni, csak hagyják már békén, engedjék már útjára…
Miért járhatott el fölötte az idő?
Mai, megváltozott világunkban a fél évszázada kitalált rendszer fölött mintha eljárt volna az idő. Ezt igazolhatják az említett felmérés adatai is. A koronavírus-járvány két éve alatt sokak nem tudtak érvényt szerezni üdülési joguknak (lehetetlen volt elutazni az adott apartmanhoz, szállodához, lehet, hogy be is zárták az épületet). S ki tudja, milyen járványokat, utazási nehézségeket, fenntartási díjakat hoz még a jövő (akadozó légiforgalom, üzemanyaghiány, energiaár-emelkedések stb.).
A modern fogyasztó egyre inkább élményeket akar újabb és újabb helyszíneken, kevéssé vonzza ugyanaz a tengerpart, szálloda, stúdió. Tervezését pedig már mind jobban akadályozza a fix dátum. A Booking.com, az Airbnb világa további tervezési és mozgásszabadsággal jár, az internet világában a világ bármely pontjára, bármikor lehet szállást foglalni vagy felmondani. Nincs karbantartási díj, csereköltség, nincs semmiféle megkötöttség. Nem merül fel annak a gondja sem, hogy idővel miként lehet megszabadulni a megunt üdülőhasználati jogtól, és nem kell tartani csalásoktól sem, mely bizony gyakran merült fel a timeshare-szolgáltatásokkal összefüggésben.
Akinek mégis szimpatikus ez az üdülési forma és jogi lehetősége, az az Európai Unió oldalán magyar nyelven is találhat hasznos tanácsokat! Itt olvashatunk arról, hogy a legújabb uniós jogszabályok védelmet nyújtanak az üdülési jogot vásárló, illetve a hosszú távra szóló üdülési szerződést aláíró fogyasztók számára a tisztességtelen kereskedőkkel szemben. Tanácsot kaphatunk arról is, mi a pontos teendőnk ilyen jog vásárlása előtt. Sőt, egy üdülési jogról szóló szerződés felbontásával kapcsolatos konkrét jogvitának a részleteit is felvázolják nekünk.
