Nincs parancs! – Dokumentumfilm 1989 sorsfordító napjairól

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Izgalmas alkotásban, eredeti felvételek és különleges visszaemlékezések segítségével idézhetjük fel a nyugati határnyitás történelmi eseményeit.

Bizonyára korábban még nem fordult elő, hogy az Uránia Filmszínház előtt két Trabant fogadja egy film díszbemutatójára érkező vendégeket. De 2020. szeptember 8-án így történt. A szokatlan helyzetet fokozta, hogy a bejárat előtt mindenkinek megmérték a testhőmérsékletét, és belépéskor még maszkot is kellett húznunk, mely a vetítés végéig rajtunk is maradt. 2020 őszén azonban mindez természetes – a Trabantok kivételével.

A két „old timer” mindenesetre megadta a hangulatot a Nincs parancs! című alkotáshoz.

A vörös szőnyeg mellett két Trabant is mutatta az utat az Uránia Filmszínház bejáratához (A szerző fotója, a további felvételek a Nincs parancs! című filmből valók)

A játékfilmes és animációs elemekkel gazdagított dokumentumfilm időgépe ugyanis 1989 augusztusának Magyarországára és novemberének Német Demokratikus Köztársaságába (NDK) repít el minket. Pontosabban a magyar–osztrák határszakaszra, a Pánerurópai Piknik rendezvényének idejére, illetve Kelet- és Nyugat-Berlin határához, azokhoz az órákhoz, amikor egyszer s mindenkorra leomlott a hírhedt berlini fal.

A főhősök ezúttal nem a világtörténelem akkori színpadán meghatározó szerepet játszó politikusok. Nem Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan, nem Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter. De nem is Erich Honecker, az NDK kommunista pártjának főtitkára és Günter Schabowski a párt egyik vezetője, aki az 1989. november 9-ei, történelmi jelentőségűvé vált sajtótájékoztatóján hibázott, és azonnal hatályba lépő intézkedésként jelentette be a nyugati határok megnyitását az NDK-állampolgárok előtt.

A Brandenburgi-kapu Berlinben, 1989-ig kelet és nyugat határa

Szalay Péter Balázs Béla-díjas rendező-operatőr filmjének főszereplői egyszerű emberek, akik véletlenül keveredtek történelmi események középpontjába. Bella Árpád magyar és Harald Jäger, az egykori NDK határőr-alezredese egymástól függetlenül kerültek hasonló élethelyzetbe annak idején. A magyar tiszt 1989. augusztus 19-én, hatáskörét túllépve engedte át a magyar–osztrák határon a felé megindult keletnémet „turistákat”. Azt a több mint félezer bátor embert, akik a határ közelében megszervezett Páneurópai Pikniken vettek részt. Harald Jäger hasonlóan döntött azon a bizonyos november 9-ei napon. A berlini falnál teljesített szolgálatot, amikor kelet-berliniek tömege indult el a határhoz, a város nyugati felének irányába.

Mindketten őszintén emlékeznek vissza az adott napra, arra, mit éreztek a sorsdöntő pillanatokban, és felsőbb parancs híján miért döntöttek saját belátásuk szerint. Miért választották, hogy átengedik az embereket a határon, hogy nem adnak tűzparancsot, puskalövés és tragédia nélkül hagyják, hogy saját medrében folyjanak a történelmi jelentőségűvé váló események. Megszólalnak a piknik főszervezői, Mészáros Ferenc és Nagy László is.

Csendélet, 1989…

A rendező játékfilmszerű elemekkel, drámaian eleveníti fel a vasfüggöny utolsó halálos áldozata, Kurt-Werner Schulz szomorú történetét is. A weimari fiatalember feleségével és hatéves fiával két nappal a piknik ideiglenes határnyitását követően indult neki a magyar–osztrák határnak, s bár a határőröknek nem volt tűzparancsuk, a családfő dulakodásba keveredett egy magyar kiskatonával, melynek során halálos lövés érte. A feleség és a gyermek sikeresen átjutott az osztrák oldalra. Az özvegy több évtized távlatából, Magyarországon idézi fel a végzetes napokat. Az alkotók megtalálták a dulakodásban részt vett határőrt is, aki hajlandó volt megszólalni a kamerák előtt.

A fikciós filmrészletekben Kerekes Vica, Huszár Zsolt, Kőszegi Ákos tűnik fel, a narrátor Schell Judit és Szervét Tibor, a látványos homokanimáció Cakó Ferencnek köszönhető.

Szalay Péter a díszbemutatót követően elárulta: tizenöt évnyi munka látható művében. A film- és fotóarchívumok kutatása, a megannyi forgatás mellett támogatókat is kellett találnia a gyakorta változó magyar filmes rendszerben. A Nincs parancs! végül a Dunatáj Alapítvány és a Konrad-Adenauer-Stiftung közös gyártásában valósulhatott meg, a Nemzeti Filmintézet támogatásával.

Kurt-Werner Schulz, a vasfüggöny utolsó halálos áldozata nem Berlinben, hanem a magyar határnál vesztette életét

A Nincs parancs! részletgazdagságával, eddig nem vagy kevéssé ismert filmrészletek, tények, hősök és antihősök megszólaltatásával az idősebb nézőkben felidézheti a harmincegy évvel ezelőtti napok történéseit, emlékeit. A fiataloknak azonban e film megtekintése mellett nem árt majd belelapozni a történelemkönyvekbe is, hogy alaposabban megismerjék az adott kort és időszakot. Egyben minden nézőnek magában kell megfogalmaznia, pontosan mit is jelent a cím: miért nem érkezett parancs a határszakaszra azokban a történelemfordító napokban sem az NDK-ban, sem Magyarországon. Mennyiben volt annak oka a politikai káosz vagy épp a politikai tudatosság.

A Dunatáj Alapítvány egyben forgalmazója is a filmnek, mely a 2020. szeptember 17-ei bemutató után a vidéki nagyvárosok mozijaiban is megtekinthető.

A Nincs Parancs! előzetese itt látható!

---