Reklámerejű büntetőeljárás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az a 200 millió forintnyi vagyon lehet a fedezete az Il Ferro-károsultak részleges kárpótlásának, melyet a vámnyomozók a honi igazságszolgáltatásban szinte példa nélküli együttműködéssel és gyorsasággal foglaltak le a nagy port felkavart bűnügy vádlottjaitól. Ha beigazolódik Bense László Erik ügyvéd reménye, a tényleges kárigényt is érvényesíteni tudják a Fővárosi Bíróságon novemberben indult büntetőperben. A honi igazságszolgáltatásban ilyenre nemigen akadt példa a hasonló, milliárdos horderejű csalások esetében. Magyarán: a felelősök várható bilincsbe verésével egyidejűleg a kárvallottak is visszakaphatják a pénzüket.

Sok év elteltével november elején kezdődött meg a Fővárosi Bíróságon a köznyelvben csak Il Ferro-ügyként elhíresült csalássorozat miatt indult büntetőper. Eddig tíz tárgyalási határnapot tűzött ki az első fokú törvényszék idén november hetedike és december elseje között. Az annak idején nagy port felvert ügynek hét vádlottja van, a tényleges kárigény az elmaradt haszonnal együtt bőven meghaladja a milliárdos összeget. A Fővárosi Főügyészség már az első napon több szakértő és több tucat tanú megidézését indítványozta a bíróságtól. A sértettek száma több ezer, az Il Ferro Kft. összesen 10 557 szerződést kötött, közülük végül két és fél ezer azoknak a száma, akik peres úton szeretnék érvényesíteni jogaikat. Amellett, hogy szeretnék elérni az őket szándékosan átejtő bűnösök felelősségre vonását, azt is remélik, hogy hozzájuthatnak a tőlük egyenként kicsalt több százezer forinthoz is, ami a tényleges kárigényük. Emellett ugyanakkor arra is kísérletet tesznek, hogy egy, szintén a Fővárosi Bíróságon már korábban indított polgári perben megszerezzék az Il Ferro által beígért, de elmaradt hasznuk legalább egy részét.

Az ügy, illetve a büntetőeljárás részleteiről dr. Bense László Erik ügyvéd, a sértettek által alakított pertársaság jogi képviselője tájékoztatta lapunkat. Elmondta, november 7-én a mintegy 80 oldalas vádirat ismertetésével kezdődött az Il Ferro-ügyben indult büntetőper tárgyalása. Az eljárás lehet a magyar igazságszolgáltatás egyik sikertörténete, hiszen a hatóságok közreműködésének köszönhetően egy ilyen horderejű ügyben először nyílik lehetőség arra, hogy a vétkesek megbüntetésével párhuzamosan már a büntetőper lezárulásával szinte egy időben megtérítsék a sértettek tényleges kárigényét. Az ügyvéd példaértékűnek nevezte a nyomozóhatóságok és a Fővárosi Főügyészség hozzáállását, valamint azt, hogy a bíróság kiemelt ügyként kezeli a pert. Ez ugyanis azt jelenti, hogy például soron kívül kell elbírálni az ügyet, az őrizetbe vétel 72 óra helyett 120 óráig is tarthat, az óvadék minimális összege hárommillió forint, a vádlottat az ügyész, a védő, a tanácselnök, a bíróság tagjai, a sértett, a magánfél és a szakértő kérdezheti, ebben a sorrendben. A pertársaság jogi képviselője bízik abban, hogy példás ítélet születik. A bíróság várhatóan 2012 kora tavaszán hoz első fokon ítéletet, mivel további tanúmeghallgatások szükségesek.

Az ügy felgöngyölítése során a vámnyomozók is intenzív, korrekt feltárást végeztek, munkájukat az ügyvéd is igyekezett segíteni, például azzal, hogy megkeresésükre átadta nekik a bizonyítékul szolgáló összes szerződést. Ez alapján a vámnyomozók a hasonló fajsúlyú ügyekben ritkán tapasztalt, bravúros gyorsasággal léptek: a vádlottak hozzávetőleg kétszázmillió forintnyi vagyonát lefoglalták, illetve zárolták. Ez nagyjából elegendő lehet a tényleges kár megtérítésére, a kifizetések reményeik szerint a jogerős ítélet megszületésével párhuzamosan, vélhetően jövő nyáron megtörténhetnek. Bense László Erik szerint ugyanis valószínűsíthető, hogy fellebbezések folytán a per másodfokon, a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.

Az ügyvéd szerint érthető, hogy a több ezer megkárosított miatt az ilyen és ehhez hasonló eseteknek nagy a sajtóvisszhangja, a nyilvánosság ugyanis joggal várja el a felelősök megbüntetését. Az Il Ferro-ügyben is számos cikk, televíziós és rádiós riport jelent meg a botrány kirobbanása óta, így vélhetően alig akad olyan, aki ne ismerné a felmatricázott vagy reklámfestéssel tarkított autótulajdonosok történetét, amelyhez hasonló például a Baumag szövetkezet esete volt. Mindezeket a csalásgyanús ügyeket azért fogadja felháborodással a közvélemény, mert az ügyletek kiagyalói tömegével „nyúlják le” jóhiszemű, általában nem vagyonos emberek kisbefektetéseit.

Bense László Erik szerint az ötlet akár jónak is nevezhető, ám a csalást, azaz a szándékosságot mi sem bizonyítja jobban, minthogy az Il Ferro mellett további négy céget is alapítottak a vádlottak, ezek között pedig komoly pénzmozgások voltak a károsultak által befizetett összegekből. Nem arról van tehát szó, hogy a vádlottak eredendően jóhiszeműen kínáltak egy előnyös befektetést, majd nem várt, kedvezőtlen üzleti környezet miatt „folyt ki a kezük közül” az ügy. Az Il Ferronak se üzleti terve, se gazdaságossági számítása nem volt sem induláskor, sem azután, miközben a vádlottak luxusautókat vásároltak, s igencsak jól éltek a befolyt pénzekből. A konstrukció pedig azért sem lehetett eleve jövedelmező, mert az Il Ferrónak olyan, tőkeerővel nem rendelkező reklámpartnerei voltak, melyek készpénzfizetés helyett gyakorlatilag barterben vállalták az Il Ferro viszonthirdetését, ahelyett, hogy utóbbi nagy és ismert cégekkel kötött volna szerződést, melyek pénzt fizettek volna a reklámhordozó autókért. Az is a csalás gyanúját erősíti, hogy az első rendű vádlott, L. Róbert 2007 februárjában átadta az ügy egy másik vádlottjának a céget, akkor ugyanis már tudták, hogy az Il Ferro fizetésképtelen. Akik azután kötöttek szerződést, már egyetlen fillért sem láttak viszont.

Az ötlet gyakorlati megvalósításával párhuzamosan tehát kódolva volt a bedőlés, csak az volt kérdés, mikor és hogyan. Az ügyvéd, felidézve az előzményeket, utalt arra: az Il Ferro Kereskedelmi, Ipari és Szolgáltató Kft. 2006-ban indította el kellőképpen kockázatos, ám a kezdetetekkor még igen szép reményekkel kecsegtető tevékenységét. Az ügyfeleknek kétféle rendszerben volt lehetőségük a szerződéskötésre: ha új gépjárművet vásároltak, egy hasznosítási szerződést köthettek a céggel, amelyik vállalta, hogy az ügyfelek rendelkezésére bocsátja a vadonatúj járművet, akár nulla forintos önerővel is. Még csábítóbbnak tűnt az, hogy az Il Ferro arra is kötelezte magát a kontraktusban, hogy havi legfeljebb bruttó 40 ezer forintig átvállalja a törlesztőrészletek megfizetését. Voltak persze baljós előjelek: az ügyfél például csak a cég által meghatározott kereskedőházaknál vásárolhatta meg a gépjárművet és előbb öt-, majd később tízezer forintos ügyintézési díjat is meg kellett fizetnie. Csakhogy elaltatta a károsultak éberségét, hogy a részletek átvállalása annak ellenére is kedvező konstrukciónak tűnt, hogy a gépjárművet az említett kereskedőknél minden egyéb kedvezmény nélkül, csak listaáron vásárolhatták meg. Többségük ráadásul svájci frankos hitelre, ennek negatív következményeit pedig a mostani árfolyam-ingadozás is tetézi.

Abban az esetben, ha az ügyfél már meglévő, használt autójával akart bekapcsolódni a reklámbizniszbe, kettő- vagy ötéves időtartamra köthetett reklámszerződést, mely az akkori viszonyokhoz képest is igen jelentős egyszeri szerződéskötési, más néven regisztrációs díj megfizetését foglalta magában. Ennek összege a két évre kötött megállapodásoknál 180, az ötéves időtartamúak esetében pedig már 333 ezer forint volt. Eközben vállalniuk kellett, hogy a felmatricázott autókkal munkanapokon a szerződésben rögzített minimális kilométert megteszik, és havonta megjelennek a cég által tartott ellenőrzéseken. A cég ennek ellentételezéseként díjfizetési kötelezettséget vállalt. Az ügyfelekre nézve egyértelműen hátrányos volt a megállapodásoknak az a rendelkezése, mely az Il Ferronak jogosultságot biztosított arra, hogy a díjfizetést indoklás nélkül három hónapra felfüggessze. Egyesekben már ez is gyanút ébresztett. Bense László Erik szerint az ügy tanulsága, hogy a látszólag apróbb, kisebb „rendellenességekre” is érdemes odafigyelni. Az Il Ferró hat vidéki nagyvárosban is létrehozott irodát, melyek közül például a veszprémi a város szélén, egy ipartelepen volt. Márpedig egy jól menő, megbízható reklámvállalkozás nem ilyen helyszínt választ központjául. Persze az Il Ferro promóciós hadjárata igen erős és meggyőző volt, a gyanúsítottak pedig az ebben rejlő vonzerőt használták ki.

De visszatérve a perre: nem volt meglepő egyébként, hogy L. Róbert – aki ez idáig megtagadta a vallomástételt – most megszólalt, mivel különösebb bejelentést nem tett, továbbra is tagadta bűnösségét. Ennek ellenére többek között különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettével, különösen nagy értékre, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettével, 1996 rendbeli kisebb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettével (1484 esetben mint társtettest) vádolja a Fővárosi Főügyészség. Feltételezett bűntársai továbbra is hallgatásba burkolódznak.

Az ügy további érdekessége, hogy az Il Ferró ma is létező cég, jóllehet az ellene indított felszámolási eljárás már jó egy éve folyamatban van. Az Il Ferro mellett egyébként az ügyben érintett a már említett több cég is, mint például az idén márciusban megszüntetett Malini Kft. Bense László Erik szerint a vádlottak szándékát illetően árulkodó az is, hogy a 2004. január 19-én bejegyzett Il Ferro fő tevékenységeként az alapítók a bútor- és háztartásicikk-kiskereskedelmet jelölték meg, ám a kft. cégtörténetében és cégkivonatában egyáltalán nem szerepelt a reklámozás. Fő tevékenysége még 2006. június 19-től is „csak” gépjármű-kereskedelemre változott, a reklámozás ekkor sem lett nevesítve, miközben már az év januárjától ugrásszerűen megnőtt a reklámtevékenységgel összefüggésben megkötött gépjárműszerződéseinek a száma. Az eleinte havi 30–50 darabhoz képest csak 2006 júniusában mintegy 200 darab kontraktust kötött.

Kálmán Attila

---

 

Dr. Bense László Erik ügyvéd

1995 óta a veszprémi Pannon Egyetem Környezetmérnöki Intézetének egyetemi vendégtanára, 1995-től a Magyar Tudományos Akadémia VEAB Környezetjogi- és Környezetgazdasági Bizottságának társelnöke, az Első Magyar Természetgyógyász Kamara alapítója, országos elnöke.

Az Il Ferro-ügy mellett egy másik kiemelt, a MAL Zrt. ellen a vörösiszap-katasztrófa miatt indított polgári perben is ellátja a károsultak védelmét.

Bense László Erik jogi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte, azután a Bács-Kiskun megyei Bíróságon dolgozott, majd a megye legnagyobb termelőszövetkezetének volt a jogtanácsosa.

Ezután, 1987-től a Veszprémi Városi Tanács csoportvezetője lett, mellyel párhuzamosan ellátta a Központi Munkaügyi Döntőbizottság elnöki tisztét is.

Saját ügyvédi irodáját 1990-ben alapította.

Tizenkét évig, 1998 és 2010. október között önkormányzati képviselő volt, ugyanott ugyanennyi ideig elnökölte az ügyrendi és igazgatási, majd a közbeszerzési bizottságot.

Több szakkönyv szerzője, számos tudományos publikáció fűződik a nevéhez. Kitüntetései: Pro Natura et vita díj (2001), Pro Meritis arany és ezüst fokozata, az 1956-os forradalom és szabadságharc Emlékplakett (2006).

---