Tisztelgés Barcsay Jenő előtt

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A neves festő izgalmas korszakait jeleníti meg a Ferenczy Múzeum legújabb kiállítása Szentendrén, abban a városban, ahol a művész élete jelentős részét töltötte.

Barcsay Jenő élete és munkássága összefonódott Szentendrével. Az 1900-ban született mesterrel bárki összetalálkozhatott a kisváros utcáin, még a hetvenes–nyolcvanas években is. Az apró termetű, fehér szakállas, fekete keretes szemüveget, fehér kalapot viselő idős ember, botjára támaszkodva, jelenség volt a kisvárosban.

Bárki összefuthatott Szentendrén az idős mesterrel (Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Halála előtt tizenegy évvel, 1977-ben, csaknem kétszáz alkotását adományozta a Ferenczy Múzeumi Centrumnak, amely további gyűjtéseivel ma már 249 Barcsay-művel rendelkezik. A centrum ebből 55-öt tár a nyilvánosság elé a művész születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett gyűjteményes kiállításán a Ferenczy Múzeumban, 2020. október elejétől december 13-áig. Sajnos nem a Dumtsa Jenő utcában, a mester múzeummá alakított egykori otthonában, mely felújítására vár.

Iberhalt Zsuzsa kurátor a tárlatra olyan rajzokat, festményeket válogatott, melyek Barcsay jelentős alkotói korszakainak hű lenyomatai. A XX. század egyik legmeghatározóbb magyar festőjének látásmódja előbb a klasszikus hagyományokra épült, majd egyre inkább a modern művészeti törekvésekből táplálkozott. S mindez találkozott az ihletet adó, szó szerint festői kisváros szépségével, egyediségével.

Festőállványával évtizedeken át járta a szentendrei utcácskákat (Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Barcsay Jenő a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János, majd Rudnay Gyula tanítványa volt a húszas évek első felében, utána állami ösztöndíjjal kétszer is Párizsba utazhatott, ahol többek között Modigliani, Cézanne, Picasso, Matisse, Braque festészete hatott rá, s az impresszionizmus csakúgy, mint a kubizmus. De járt tanulmányúton Olaszországban is: Perugiában, Rómában, Firenzében. 1929-ben a Szentendrei Festők Társaságának lett tagja, a nyarakat a művésztelepen töltötte, majd le is telepedett a városkában. Hosszú évtizedeken át járta festőállványával a szentendrei utcákat, tereket, s a jellegzetes szűk, macskaköves utcácskák, a több évszázados épületek látványa igencsak termékenyítően hatott munkájára.

Szentendrei utcaképek a kiállításon (A további fotók a szerző felvételei, melyek a tárlaton készültek)

A tárlat első termében a térlátására látunk művészi példákat. „Korai tájképeinek széles látószögű, torzított perspektíváját a vidék gyűrődéseiből kialakított sötét tónusú formák töltik ki” – olvashatjuk a látogatók számára a művészetében eligazodást segítő tablón. Később a képalkotó folyamatában eljutott a szerkezetesen épülő absztrakcióig. Festményein a térhatás mélységét a színek adják.

Megragadták az ablakok, kapuk alakzatai

A következő teremben összefoglalót kapunk térrel és formával összefüggő kísérletezéseiből, a hatvanas–hetvenes évekből. Megragadták a szentendrei épületek, ablakok, kapuk alakzataiból formálódó egyenes és ívelt felületek. Az azokból absztrakt módon megjelenített zenei ritmus ábrázolása különösen figyelemre méltó.

Sajátos síkszerű emberábrázolása, arany háttérrel

A harmadik teremben egyebek mellett érdekes emberábrázolásáról kaphatunk képet, mely a tradíció és az absztrakció útján formálódott, „a klasszicitás és a modernség tág spektrumát bejárva” – tájékoztat minket egy következő tabló.

Barcsay 1945-től harminc éven át oktatta rajzra a művésznövendékeket, az anatómia és szemléleti látszattan professzoraként. Az 1953-ban megjelent Művészeti anatómia című munkája, melyben 130 egész oldalon mutatja be az emberi test felépítését, alapművé vált. Képeinek csoportfiguráin viszont az emberalakok egymáshoz és a térhez való viszonyát új megközelítésben ábrázolják. Az 1960-as évekbeli freskó-, falikárpit- és mozaiktervein – murális művein – a figurákat síkszerűen ábrázolja, mértani formákból komponált felépítéssel, gyakorta aranyszínű háttérrel.

Geometrikus, konstruktív látásmódjára is találunk képkísérleteket

Kilépve az izgalmas kiállításról, ha van időnk, bolyongjunk még egy kicsit a szentendrei utcákon, próbáljuk meg egy festő fejével szemlélni a szép kis épületeket, és elképzelni, milyen asszociációkkal festenénk meg őket – ha lenne hozzá tehetségünk.

---