Váradi Adrienn: Az alanyi adómentesség 2019-re vonatkozó szabályai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alanyi adómentesség az áfatörvény szerinti különös jogállást jelenti, mely különleges – többek között – abban, hogy az arra vonatkozó szabályozást az adóalanyok nem az általuk végzett tevékenység alapján (ilyen például a mezőgazdasági tevékenységet vagy az utazásszervező tevékenységet végző adóalanyokra vonatkozó különös szabályozás), hanem a személyükkel összefüggő (különösen az elért árbevételhez kötődő) feltételek teljesülése esetén alkalmazhatják. Tekintettel arra, hogy e jogállásra vonatkozó szabályozás több lényegi ponton eltér az áfatörvény általános rendelkezéseitől, jelen cikk az említett áfabeli státusszal rendelkező adóalanyi kör…

Az alanyi adómentesség az áfatörvény szerinti különös jogállást jelenti, mely különleges – többek között – abban, hogy az arra vonatkozó szabályozást az adóalanyok nem az általuk végzett tevékenység alapján (ilyen például a mezőgazdasági tevékenységet vagy az utazásszervező tevékenységet végző adóalanyokra vonatkozó különös szabályozás), hanem a személyükkel összefüggő (különösen az elért árbevételhez kötődő) feltételek teljesülése esetén alkalmazhatják. Tekintettel arra, hogy e jogállásra vonatkozó szabályozás több lényegi ponton eltér az áfatörvény általános rendelkezéseitől, jelen cikk az említett áfabeli státusszal rendelkező adóalanyi kör tekintetében megfogalmazott speciális rendelkezéseket kívánja elméleti és – a példákon keresztül némileg – gyakorlati szemszögből ismertetni, hangsúlyt helyezve az alanyi adómentességet érintő, 2019. január 1-jétől hatályba lépő jogszabályi változásokra is.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Áfa tv. XIII. fejezet

1. Az alanyi adómentes jogállás lényege

Mint az már a bevezetőben is kiemelésre került, az alanyi adómentesség alkalmazására csak bizonyos – az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: Áfa tv.) előírt – személyi kritériumok megvalósulása esetén nyílhat lehetőség, és alapvetően célja az, hogy az alacsonyabb árbevételt elérő vállalkozásokat terhelő adminisztratív kötelezettségeket – elsődlegesen az áfabevallási kötelezettség alóli mentesülés főszabályként történő biztosítása mellett – csökkenteni tudja.

Az alanyi adómentesség lényege, hogy az adóalany erre irányuló választásának megtétele, továbbá a későbbiekben részletezett feltételrendszer teljesülése esetén az adóalany – az alanyi adómentesség időszakában – alanyi adómentes minőségében

– adófizetésre nem kötelezett;

– előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult (vagyis – többek között – az általa befogadott számlákon feltüntetett általános forgalmi adó tekintetében nem gyakorolhatja a levonás jogát);

– kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg az Áfa tv. 83. §-ában meghatározott százalékérték (melynek segítségével a bruttó értékben meghatározott ellenértékből a fizetendő adó összege megállapításra kerülhet) nem szerepel.

A fentiek alapján látható tehát, hogy a szóban forgó áfabeli státusz alkalmazása esetében nem érvényesülnek az áfatörvény azon általános rendezőelvei, melyek értelmében az adóalanynak alapesetben egyrészt az általa teljesített ügyletek után általános forgalmi adót szükséges fizetnie, másrészt pedig az általa történt beszerzések után – feltéve természetesen, hogy az Áfa tv. 120. §-ában foglaltaknak megfelelően a beszerzések az adóköteles termékértékesítéseit, szolgáltatásnyújtásait szolgálják – az előzetesen felszámított adót jogában áll levonnia.

Előbbi konklúzióból következően megállapítható továbbá, hogy az alanyi adómentesség – ellentétben a „valódi adómentességekkel, amikor is az adóalanynak általános forgalmi adót ugyan nem szükséges fizetnie az ügylet kapcsán, de az azzal összefüggő beszerzéseire jutó adót levonásba helyezheti (ilyen ügylet például az Áfa tv. 89. §-a szerinti adómentes Közösségen belüli termékértékesítés) – egy „nem valódi” adómentességet jelent, mivel ez esetben az adófizetési kötelezettség keletkezésének hiánya mellett az adóalany levonási joggal sem élhet (ilyen ügyletek továbbá például az Áfa tv. 85. §-ában felsorolt ügyletek is).

A fent említett rendezőelvek alapulvételével levonható következtetésként az is, hogy az alanyi adómentesség választása – a már említett levonási jog hiányában – alapvetően azon vállalkozások számára lehet előnyös, akik/amelyek nagy értékű bejövő számlákkal nem rendelkeznek, és emellett tevékenységük nagyobb beruházások végrehajtásának igényét sem veti fel. E jogállás választása mellett érvként szól ugyanakkor, hogy – mivel az ilyen szabályokat alkalmazó adóalany által kibocsátott számla általános forgalmi adót nem tartalmaz – a vevők/szolgáltatást igénybe vevők által fizetendő ellenérték (az áfateher hiányában) esetlegesen alacsonyabb, a versenytársakéhoz kedvezőbb összegben határozható meg.

2. Az alanyi adómentes jogállás választhatóságának feltételei

2.1. A választás megtételére vonatkozó feltétel

Az említett feltételrendszer egyik, a választási jog gyakorlására vonatkozó elemét az Áfa tv. 187. § (1) bekezdésében, vagyis már a különös szabályok ismertetésének legelején nevesíti, amikor kimondja, hogy „az az adóalany, aki (amely) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, jogosult az e fejezetben meghatározottak szerint alanyi adómentességet választani”.

A fentiek alapján látható, hogy az alanyi adómentesség alkalmazhatóságának alapját az adóalany ez irányú választása képezi, azaz az Áfa tv. XIII. fejezete szerinti különös szabályok még a jelzett feltételrendszer teljesülése esetén sem automatikusan, hanem kizárólag – az adóhatóság felé tett – bejelentés megtétele esetén illeti meg a belföldön letelepedett vagy legalábbis belföldön lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező adóalanyokat.

Megjegyzendő, hogy az áfatörvény már idézett, az alanyi adómentesség választására vonatkozó rendelkezésével egyebekben összhangban áll az adózás rendjéről szóló 2007. évi CL. törvény 16. § (2) bekezdésében foglalt rendezőelv is, mely az újonnan bejelentkező adóalanyok kapcsán rögzíti, hogy az adózó adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik az áfatörvényben meghatározott adózási módokra vonatkozó választásáról, kizárólag adómentes tevékenység végzéséről, az adómegállapítás különös módjának alkalmazásáról.

 2.2. A gazdasági célú letelepedettségre vonatkozó feltétel

Mint arra a 2.1. pontban már részben található utalás, az alanyi adómentesség választhatóságához szükséges az is, hogy az adóalany belföldön rendelkezzen gazdasági célú letelepedettséggel, de legalábbis lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye essen belföldre.

Annak magyarázatát, hogy a „gazdasági célú letelepedés” kifejezés alatt – az általános forgalmi adózás szemszögéből – pontosan mit értünk, az Áfa tv. 254. § (1) bekezdésében találunk magyarázatot, melynek értelmében az adóalany ott telepedik le gazdasági céllal, ahol gazdasági tevékenységének

– székhelye (ti. a gazdasági tevékenység folytatásának az a helye, ahol a központi ügyvezetés helye van, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik); vagy

– állandó telephelye [ti. a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység – székhelyhez képesti – önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve az adóalany kereskedelmi képviseletét is, de csak annyiban, amennyiben az Áfa tv. 37. § (1) bekezdésének alkalmazásában az adóalany kereskedelmi képviselete a legközvetlenebbül érintett, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik] van,

azzal a kiegészítéssel, hogy – amennyiben a gazdasági célú letelepedéshez joghatás fűződik, és az adóalanynak a székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van –, a joghatást a székhelynek vagy az adott ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett állandó telephelynek kell betudni. (E rendelkezés az adóalany lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére is vonatkoztatható, feltéve, hogy gazdasági célú letelepedési hellyel nem rendelkezik.)

Az Adó szaklap 2019/1–2. számában megjelent cikkünk teljes szövege >>

---