Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Érzékeny és összetett terület, vizsgálati- és bizonyítási nehézségei miatt pedig a kiskorú veszélyeztetése az egyik legkomplexebb bűncselekmény a büntető ügyszakban. Elbírálása számos kihívás elé állítja a bírákat, de a sértettek miatt is rendkívüli precizitást igényel egy-egy ilyen ügy, hiszen a gyermekekkel szemben elkövetett legsúlyosabb esetekről van szó. Az OBH Jogos a kérdés rovata ezen a héten Dr. Budai Vincét, a Tatabányai Törvényszék büntető kollégiumának vezetőjét kérdezte a terület sajátosságairól és kihívásairól.
Még a legjobb szülővel is előfordulhat, hogy hibázik és emiatt baj történik. Hol lehet meghúzni a határt egy véletlen eset és a kiskorú veszélyeztetése között?
Rendkívül nehéz meghúzni egy ilyen határt, ezért ebből a szempontból fontos támpontot jelent a jogszabály azon rendelkezése, amely szerint súlyos kötelességszegésnek kell történnie, csak ebben az esetben beszélhetünk bűncselekményről. Továbbá ezt a bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni, így a gondatlanságból elkövetett esetek más, nem büntetőjogi elbírálás alá tartoznak. Ha például egy szülő rendszeresen nem foglalkozott a gyermekével, nem tette meg azokat a szükséges és kötelező lépéseket, amelyek ahhoz kellettek volna, hogy megóvja a gyerek testi vagy mentális épségét, akkor ebben az esetben már megvalósulhat a kiskorú veszélyeztetése. Tehát el kell határolnunk azt, hogy valami egyszeri, véletlen, vagy rendszeres.
Vagyis egyszeri alkalom nem tekinthető a kiskorú veszélyeztetésének?
Ez az adott esettől függ. Akár egyetlen cselekmény is megvalósíthat kiskorú veszélyeztetését, bár nem ez a jellemző. Nagyon érdekes helyzet áll elő például akkor, ha egy eltévedt kisgyermeket talál valaki. Ilyenkor is a kiskorú gyermek érdekeit kell szem előtt tartani és az érintett felnőttnek kötelessége a kiskorú gyermeket megfelelő módon ellátni, befogadni, majd gondoskodni arról, hogy visszakerüljön azokhoz, akik ténylegesen nevelik. Ez tényleg egy extrém helyzet, de az élet mindig produkál ilyeneket, és akár még ebben a helyzetben is elkövetheti ezt a bűncselekményt.
Hányféle módon lehet veszélyeztetni egy kiskorút?
Rengeteg formában valósulhat meg a kiskorú veszélyeztetése, így a bűncselekmény irányulhat a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődése ellen is. Lehet szó akár bántalmazásról, bűncselekményre buzdításról vagy bűncselekménybe vonásról, de ide tartozik az is, ha mondjuk egy szülő nem gondoskodik megfelelően a kiskorú iskolába járásáról. Pont emiatt a lehetséges elkövetők is széles spektrumon mozognak. Vagyis nem csak a szülők lehetnek terheltek, hanem bárki, aki a kiskorú nevelésére vagy gondozására köteles. Egy tanár, egy szülői felügyeletet gyakorló személy, sőt akár egy szülői felügyeletet nem gyakorló, azaz szülői felügyeleti jogától megfosztott személy is válhat elkövetővé. Utóbbi csak abban az esetben, ha kiskorúval él egy fedél alatt, tehát közös háztartásban.
Amire még figyelni kell, hogy a kiskorúság meghatározása a polgári és a büntetőjogban eltér egymástól. Büntetőjogilag a 18 év alattiakról van szó. Tehát hiába válik valaki egy házassággal 17 évesen nagykorúvá a polgári jog szempontjából, azt a büntetőjog továbbra is kiskorúnak tekinti, azaz a sérelmére a bűncselekmény elkövethető.
Milyen eltéréssel jelenhet meg a kiskorú veszélyeztetése a polgári- és büntető ügyszakokban?
Polgári peres eljárásban – például egy házasság felbontása iránti perben – nem biztos, hogy találkozni lehet súlyos fokú kötelességszegéssel. Ha egy apa és egy anya veszekszik a kiskorú előtt, az óhatatlanul hat a gyerekre, a pszichéjére, de még nem jelenti azt, hogy ennek büntetőjogi relevanciája van. Lehet, hogy a felek később felbontják a házasságukat, elválnak és a gyereket valakinél elhelyezik, de emiatt a gyerek érzelmi fejlődése nem sérül olyan súlyos mértékben, hogy az kihat az életének a későbbi szakaszára.
Viszont, ha a válás hátterében az áll, hogy az egyik fél alkoholista vagy bűnözői életmódot folytat, akkor már lehetséges, hogy nem csak polgári, hanem büntető eljárás is lesz az ügyből. Ilyenkor ugyanis a kiskorú olyan mintát, példát kaphat, ami negatívan befolyásolja a későbbi fejlődését.
Egy-egy szülői- vagy pedagógusi magatartást rengeteg eltérő megítélés, vélemény 
övez. Gondolok itt arra, hogy ki mit tart célravezető nevelési módszernek…
Valóban kifejezetten érzékeny téma például az, hogy egy szülő kezet emelhet-e a gyerekére. Ebben az esetben nem lehet sablonokkal dolgozni. Nagyon sok olyan helyzet létezik, amikor a bíróság nem állapítja meg a kiskorú veszélyeztetését. Ilyen, amikor nem történik súlyos és rendszeres bántalmazás, vagy nem következik be testi sértés. Volt arra példa, hogy egy kis gyerek nagyon hisztizett, a szülő pedig egy pohár vízzel hűtötte le a „kedélyeket”. A gyerek ennek hatására lecsillapodott és a továbbiakban nem a konyhakövön adott hangot a követeléseinek. Semmi baja nem lett, és ha belegondolunk, a nevelés részeként a szülő a szabályok betartására hívta fel ezzel a figyelmet.
Hasonló helyzet alakulhat ki az utcán, amikor a szülő megfogja a gyerek kezét a zebra mellett és nem engedi sehova. Ez önmagában akár személyi szabadság megsértése is lehetne, de pontosan érezzük, hogy nem beszélhetünk bűncselekményről, hiszen éppen a gyerek védelme érdekében történik a korlátozás.
Milyen következményekkel jár a kiskorú veszélyeztetése a sértettekre nézve?
Ezt legjobban egy országos szinten egyedülálló példával tudnám szemléltetni. Konkrét ügyről van szó, ami komoly médiavisszhangot is kapott. 2017-ben egy fiatalkorú brutális kegyetlenséggel agyonvert és kifosztott két hajléktalant, akik a támadást követően életüket vesztették. A bíróság először 13 és fél év fiatalkorúak börtönére, majd végül, jogerősen tizenöt év szabadságvesztésre ítélte a vádlottat. Ugyanakkor az eljárás során a fiatalkorú vallomása rámutatott arra, hogy már ő maga jutott el odáig, hogy kérte az állami gondozásba vételét. Gyakorlatilag jelezte a vallomásában azt, hogy szülői részről komoly hiányosságok feszültek a háttérben.
Milyen problémákra derült fény?
Kiderült, hogy az anya nem foglalkozott azzal, hogy a gyerek bejár-e rendszeresen az iskolába. Továbbá a fiatalkorúnak gyakorlatilag egy váltásruhája volt, télen az évszaknak megfelelő öltözet nélkül járt az utcán. Sokszor házon kívül rekedt, mivel az anyja elment dolgozni és kizárta a lakásból. Mindez összeadódott és többek között ez is vezetett ahhoz, hogy később a fiatalkorú súlyos bűncselekményt követett el. Ami egyedi ebben az esetben, hogy megállapítható volt a szülő felelőssége, az elhanyagoló magatartás, amelynek eredményeképpen a szülő is büntetést kapott.
Hogyan történik egy ilyen ügy kivizsgálása? Mi az, amire nagy hangsúlyt fektet a bíróság?
Azt gondolom, hogy az előbbi példa jól mutatja azt, hogy bennünk bírókban is nagyon komoly felelősségnek kell kialakulnia, hogy minden apró jelzésre figyeljünk. Emellett kiemelt hangsúly van az igazságügyi szakértői véleményeken, de egy pártfogó felügyelői véleményből, vagy akár egy környezettanulmányból is nagyon fontos dolgok, részletek derülhetnek ki. Továbbá a tanárok, pedagógusok, iskolai alkalmazottak vallomásai is láttathatják a kiskorú veszélyeztetését.
Hol lehet jelzéssel élni, ha valaki a környezetében kiskorú veszélyeztetésére gyanakszik?
Számos fórumon, de azt gondolom, a legfontosabb, hogy a rendőrséghez eljusson a jelzés. Lehet a gyámhatósághoz is fordulni, emellett sok személynek, például egy orvosnak vagy pedagógusnak hivatali kötelessége is jelezni a kiskorú veszélyeztetésének gyanúját. Ha például egy gyerek nem mer átöltözni egy testnevelés óra előtt, mert kék-zöld foltok borítják a testét, akkor azt nem szabad szó nélkül hagyni. Jelenleg pedig a témánk apropóját gyakorlatilag az is adja, hogy március 1-jén a bíróságot érintő jogszabályváltozás következett be, amelynek eredményeképpen a bíróság a kiskorú veszélyeztetése kapcsán talán még több üggyel találkozunk majd, mint eddig.
