A jogellenes munkaviszony-megszüntetés következményei
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felmondás közlésének jogszerűségét az arra hivatkozó félne kell bizonyítania.
Az alapügy
A felperes 2017. január 11-étől határozatlan időtartamú munkajogviszony keretében napi 4 órában állt alkalmazásban az alperesnél. Többszöri felhívást követően a felperes 2018. június 29-én munkavállalói felmondást küldött az alperesnek, melyben 2018. július 31-ével szüntette meg a munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy a munkaviszonyával összefüggésben a szakmai vezetőjével egyeztetett, és tőle eredménytelenül kérte 2017 októberétől a munkabére kifizetését. Sérelmezte a felperes a nyilvántartásokból munkavállalókénti kijelentését. Utalt arra, hogy 2017 októberét követően is folyamatosan eljárt a bíróságon az alperes érdekében, ennek ellenére bért részére nem fizettek. A felperes keresetében az elmaradt bére, valamint felmondási időre járó juttatásként egy havi távolléti díja megfizetésére kérte kötelezni az alperest, továbbá kérte a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos munkáltatói igazolások kiadását. Alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér megfizetésére, valamint munkáltatói igazolás kiadására, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében is következetesen állította, hogy munkaviszonyát az alperes 2017. október 1-jén nem szüntette meg. E körben megalapozottan hivatkozott az Mt. 15. § (4) bekezdésének a megsértésére. E rendelkezés szerint az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá. Az ítélőtábla a bizonyítékok helyes mérlegelésével azt jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a munkáltató részéről szabályosan közölt azonnali hatályú felmondás nem történt, a 2017. október 1-jei keltezésű jognyilatkozat szabályos kézbesítését (Mt. 24. §) az alperes a perben sikerrel nem bizonyította.
Szabályszerű közlés hiányában nem következhetett be az abban foglalt munkáltatói akarat kiváltása joghatásként, vagyis a munkaviszony nem szűnt meg (Ptk. 6:45. § (1) bekezdése). Tekintettel arra, hogy a biztosítottak köréből az alperes jelentette ki munkaviszony megszűnésére hivatkozással a felperest, és a peradatokkal igazolt felperesi továbbfoglalkoztatás ellenére alperes hivatkozott a munkaviszony megszűnésére, így a felperes munkabér követelésének megalapozatlansága érdekében őt terhelte ezen állítása bizonyítása a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján. Az Mt. 31. §-a szerint alkalmazandó Ptk. 6:4. § (2) bekezdése alapján jognyilatkozatot nemcsak írásban, hanem szóban és ráutaló magatartással is meg lehet tenni. Ebben az esetben is azonban a munkaviszony megszüntetésnek egyértelműnek és feltétel nélkülinek kell lennie ahhoz, hogy a joghatás kiváltására alkalmas legyen attól függetlenül, hogy ebben az esetben az alaki kötöttség előírását tartalmazó Mt. 22. § (3) bekezdés és 44. § rendelkezéséből következően a munkaviszony megszüntetése jogellenes.
A perbeli esetben azonban a munkáltató nem bizonyította a munkaviszony fentieknek megfelelő szóbeli vagy ráutaló magatartással történő megszüntetését. A Viber üzenetek alapján a felek közötti elszámolási vita volt egyértelműen megállapítható, továbbá az, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy járulékot nem fizet utána az alperes, de sérelmezte, hogy a kifizetésekkel az alperes késedelembe esett, továbbá, hogy az ezt követően ellátott tevékenységét sem ellentételezte.
A munkaviszony 2017. október 1-jével történő megszüntetése tehát a perben nem volt kétséget kizáróan megállapítható, és az sem, hogy a felek közösen módosították volna a 2017. január 11-én kötött munkaszerződésben foglalt munkabér (díjazás) összegét, módját. A munkaviszony a felperes felmondásával, 2018. július 31-én szűnt meg, ezért ezen időpontig az eredeti munkaszerződésnek megfelelően köteles az alperes a részére a munkabért megfizetni, és a munkaviszony megszüntetésekor az Mt. 80. § (2) bekezdése szerinti igazolásokat kiadni. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján.
(kuria-birosag.hu)
