A kölcsönszerződés azonnali hatállyal történő felmondása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha a jogosult a kölcsönszerződést azonnali hatállyal szerződésszerűen felmondja, a szerződés a felmondás közlésével szűnik meg. Nem érinti a felmondás jogszerűségét önmagában az, ha a jogosult a felmondásban a felmondás hatályosulásának időpontjaként tévesen a közlést megelőző időpontot jelöl meg – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes (adós és zálogkötelezett) és az alperes (hitelező) között devizában nyilvántartott önálló zálogjoggal biztosított közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződések jöttek létre, a szerződés lejárta 2023. április 22. volt. Az alperes kérelmére a közjegyző 2016. január 13-án közjegyzői okiratot állított ki arról, hogy az alperes – a kölcsönszerződéseket 2015. december 16. napi hatállyal felmondja, mivel a felperes fizetési kötelezettségeinek többszöri felszólítás ellenére sem tett eleget, és a jegyzőkönyv megküldésével felszólítja őt a fennálló tartozás megfizetésére.
A felperes bírósághoz fordulva annak megállapítását kérte, hogy a felmondás érvénytelen, így joghatás kiváltására alkalmatlan. Álláspontja szerint a felmondás jogszerűtlen, mert az alperes a szerződéseket visszaható hatállyal kívánta felmondani, hiszen a közokirat szerint a felmondás 2015. december 16. napján hatályosul, ugyanakkor a felmondást csak ezt követő időpontban, 2016. január 13. napján tette meg a közjegyző előtt. A szerződést csak azonnali hatállyal, a jognyilatkozat megtételének napjára, vagy valamely jövőbeni időpontra lehet felmondani, de nincs lehetőség visszaható hatályú (a nyilatkozat megtételét megelőző időponttal) felmondási jog gyakorlására [régi Ptk. 321. §, új Ptk. 6:213. § (1) bekezdés]. A felmondás egyoldalú címzett nyilatkozatként a címzett részéről történő átvétellel hatályosul, a hitelező által megjelölt időpont ezért nem irányadó.
Az alperes álláspontja szerint a felmondó nyilatkozat közjegyzői okiratba foglalása nem visszamenőleges hatályú, a közokirat nem feltétlenül azonos magával a közokiratba foglalt nyilatkozattal, a közokirat az alapul fekvő nyilatkozathoz képest ezért lehet utólagos. A felmondó nyilatkozat a kézhezvétellel hatályosul, az pedig mindenképpen, szükségszerűen későbbi lesz, mint a felmondás napja. Kiemelte, hogy a felmondási dátum és a felmondás kézhezvétele közötti időszakban nem számítottak fel semmilyen kamatot, ezért a felmondás közölt módja miatt a felperest anyagi hátrány nem érhette.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság megállapította a felmondás érvénytelenségét. Meglátása szerint a közokiratba foglalt felmondás 2016. január 13. napján kelt, azonban a hitelező 2015. december 16. napjára mondta fel a kölcsönszerződéseket, a régi Ptk. értelmében azonban a felmondás vagy azonnali hatályú vagy a jövőre nézve gyakorolható. Az alperes nem igazolta, hogy 2015. december 16. napján a szerződést magánokirati formában felmondta volna és ezt a felperessel bármilyen formában közölte. Mivel a felmondás visszamenőleges hatálya sérti az régi Ptk. 321. § (1) bekezdésében foglaltakat, ezért az érvénytelen.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Hangsúlyozta, hogy ha a szerződés vagy jogszabály alapján a jogosult rendkívüli felmondással azonnali hatállyal felmond, a szerződés a felmondás közlésével, határidőre szóló felmondás esetén pedig csak a felmondási idő lejártával szűnik meg, a felmondási idő alatt a szerződés még fennáll. Mivel az alperes nem határozott meg felmondási időt, ezért a felmondást azonnali hatályú felmondásnak lehetett volna tekinteni. Ebben az esetben ugyanis a felmondás a megérkezése időpontjában valóban alkalmas lett volna joghatás kiváltására. Tekintettel arra, hogy az alperes a felmondásában konkrétan meghatározta, hogy mely időpontban (2015. december 16.) tekinti a szerződést megszűntnek, visszamenőleges időpont kikötését azonban az régi Ptk. nem teszi lehetővé, ezért a felmondás a célzott joghatás kiváltására nem alkalmas.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. helytelen értelmezésével állapította meg, hogy a felmondó nyilatkozat a Ptk. rendelkezéseibe ütközik, és emiatt érvénytelen vagy joghatás kiváltására alkalmatlan. A felmondó nyilatkozat az azt rögzítő okiratban található időpont-megjelölés miatt nem érvénytelen és visszamenőleges hatályúnak sem minősülhet.
A Kúria megállapításai
A Kúria jogszabálysértőnek találta a jogerős ítéletet. Kiemelte, hogy a kölcsönszerződések határozott időre jöttek létre a szerződő felek között, hiszen a lejárat napja a szerződésekben szerepel, ezért e szerződéseknek a hitelező bank általi rendes felmondása nem is értelmezhető. Másrészt a szerződő felek a kölcsönszerződésekben szabályozták a szerződés azonnali hatályú felmondását, amire a hitelező – egyebek mellett – akkor jogosult, ha az adós a szerződésből eredő bármely fizetési kötelezettségét annak esedékességét követő 30 napon belül nem teljesíti. A közjegyzői okiratba foglalt felmondás okaként pedig ez szerepelt, vagyis az alperes felmondása egyértelműen azonnali hatályú felmondás volt. A felperes azt nem tette vitássá, hogy a kölcsönszerződésekből eredő fizetési kötelezettségének nem tett eleget, így a szerződések alapján az alperes jogosult volt a szerződéseket azonnali hatállyal felmondani.
A jogosult az azonnali hatályú felmondás jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás akkor hatályosul, ha a címzetthez megérkezik, amely időpont (közlés) egyúttal a szerződés megszűnésének időpontja is. A felmondás hatályosulásának időpontja az a nap, amikor az adós felperes az azonnali hatályú felmondást tartalmazó közjegyzői okiratot kézhez vette, és a felmondás hatályosulásának jogkövetkezménye, azaz a szerződés megszűnése is ezen a napon következett be. Az azonnali hatályú felmondás a felperessel történő közlésével alkalmas volt a szerződés megszűnésének anyagi jogi joghatása kiváltására.
Az azonnali hatályú felmondás érvényességét nem érinti, és nem teszi azt jogszerűtlenné önmagában az tény, hogy a felmondást tartalmazó közjegyzői okirat a felmondás hatályosulásának idejeként a felmondó nyilatkozat közjegyző általi rögzítése és kézbesítése előtti időpontot tüntet fel. Ez a körülmény a felmondás hatályosulásának, azaz a szerződés megszűnésének időpontját sem érinti, mert a hatályosulás, ekként a szerződés megszűnésének időpontja is a fenti jogszabályi rendelkezésekből következően az a nap, amikor a felperes a felmondást átvette, függetlenül attól, hogy a közjegyzői okiratban milyen időpont szerepel.
Ennek a kérdésnek a Kúria szerint kizárólag a felek közötti elszámolás szempontjából van jelentősége. A felperes azonban nem vitatta, hogy a kölcsönszerződésekből eredő fizetési kötelezettségének nem tett eleget, és nem tette vitássá azt az alperesi tényállítást sem, hogy a közjegyzői okiratban megjelölt dátum és a felmondás kézhezvétele közötti időszakban semmilyen kamatfelszámítás nem történt. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította.
Az ismertetett döntés (Kúria Gfv. VII. 30.224/2019.) a Kúriai Döntések 2020/9. számában 274. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 1959. évi IV. törvény 214. § (1) bekezdés, 319. §, 321. § (1) bekezdés.
