A védett korú munkavállaló jogellenes felmentése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkáltató azért tölti be pár nappal korábban a felajánlható munkakört, hogy azt ne kelljen a védett korú munkavállalónak felkínálnia, lehetőség van a magatartást jogellenesnek minősíteni a joggal való visszaélés tilalmába ütközés miatt.

Az alapügy
A felperes belső ellenőr munkakörre megkötött munkaszerződését a felek 2013. március 1. napjától igazgatási és koordinációs igazgatói munkakörre módosították. Az alperesnél átszervezést akartak végrehajtani a Koordinációs Igazgatóság feladatainak szétosztásával. Az alperes a szervezetében hónapok óta üres belső ellenőri állást az alperes 2015. január 15.-én „kívülről felvett” munkavállalóval betöltötte. Az alperes 2015. január 21.-én felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát átszervezésre hivatkozva azzal, hogy a szervezeti átalakítás miatt a felperes munkaköre megszüntetésre kerül és a munkáltató szervezetében nincs olyan betöltetlen munkakör, amely a felperes képességének, végzettségének és gyakorlatának megfelelő lenne.

A Kúria megállapításai
A Kúria álláspontja szerint az alperes a joggal való visszaélést valósított meg azzal, hogy a belső ellenőri munkakört szándékosan olyan időpontban töltötte be, amikor már tudta, hogy a felperes munkaviszonyát csak felmondással tudja megszüntetni. Az alperes maga idézte elő azt a helyzetet, hogy a felperes munkakörének megszüntetésével járó átszervezés során, az Mt. 66. § (2) bekezdés szerinti felmondást megelőzően részére más munkakört nem tudott felajánlani. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint is, amennyiben a munkakör megszűnésére alapított rendes felmondást megelőzően, vagy követően a munkakörben mást alkalmaztak, illetve helyeztek, a megszüntetés jogellenes volt.

A bírói gyakorlat szerint a joggal való visszaélés tilalmának megsértése akkor állapítható meg, ha valamely alanyi jog gyakorlása formálisan jogszerűen történt. Ezért valamely joggyakorlás nem lehet tételes jogszabályba ütközés miatt jogellenes és egyben a joggal való visszaélés tilalmába ütköző is. A munkáltató – jogával visszaélve – azért töltötte be pár nappal korábban a felperesnek felajánlható munkakört, hogy azt részére ne kelljen felkínálnia. Ennek alapján lehetőség volt a formálisan jogszerű munkáltatói magatartást jogellenesnek minősíteni a joggal való visszaélés tilalmába, mint alapelvbe való ütközés miatt. A munkáltató a védett korú munkavállalóval szemben fennálló munkakör felajánlási kötelezettség intézményébe ütközően töltötte be néhány nappal a felperes munkaviszonya felmondással történő megszüntetése előtt a felperes képzettségének, képességének, gyakorlatának megfelelő, részére felajánlható, 2015. január 15. napjáig – hónapokon keresztül – üres, betöltetlen munkakört. A felmondási korlátozás szabályainak fenti módon való megszegése lényeges jogsértést jelent, amelynek következménye a jogellenes munkaviszony megszüntetés szankció alkalmazása. Az alperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a joggal való visszaélést csak a munkaszerződést kötő felek viszonylatában lehet értelmezni, mivel az Mt-ben nem szerepel korlátozás arra, hogy a visszaélésszerű magatartás kinek a viszonylatában jelenik meg, a joggal való visszaélés megvalósulását nem zárja ki, hogy a munkáltatói jogkörbe tartozó intézkedés más munkavállaló(k) munkaviszonyát is érinti. A munkáltatót valóban megilleti az a jog, hogy kiválassza, kivel kíván együtt dolgozni, azaz a munkaszerződés kötés szabadsága, de csak a munkajogi alapelvek korlátai között. Az Mt. 7. §-a alapján a bíróság az alakilag jogszerűnek minősülő joggyakorlást az adott ügyben bizonyított sajátos körülmények alapján jogellenesnek minősítheti.

(lb.hu)

---