Az önrendelkezési jogot és a jogbiztonságot is sérti a terhesgondozás jelenlegi gyakorlata

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ellentmondásos és bizonytalan, hogy a várandósgondozás körében pontosan mely szűrő- és laboratóriumi vizsgálatok kötelező jellegűek, amelyek elmulasztásához akár súlyos jogkövetkezmények társulhatnak. Ezt állapította meg hivatalbóli vizsgálata során az ombudsman, aki a szabályozás egyértelműsítését, valamint a jelenlegi aggályos gyakorlat megszüntetését kérte.

Egy civil jogvédő szervezet fordult a biztoshoz a várandósgondozás kapcsán tapasztalt jogértelmezési és jogalkalmazási problémákkal. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai, elsősorban a védőnők általános gyakorlata szerint ugyanis a várandós nők számára kötelező jellegűek a várandósgondozásról szóló rendeletben részletezett vizsgálatok. Rendszeresen előfordul, hogy ha a várandós nő nem vesz részt e vizsgálatokon, akkor azt a jelzőrendszer tagjai a magzat (a születendő gyermek) súlyos veszélyeztetettségeként minősítik, és a megszüntetése érdekében jelzik is a gyermekvédelem felé. Ennek nyomán gyámhatósági intézkedésekre is sor kerülhet, végső soron a gyermeket ki is emelhetik a vér szerinti családjából.  

Az ombudsman jelentése kitér arra, hogy az alapellátási törvény a védőnő feladataként nevesíti a várandós anyák gondozását, az anyaságra való felkészülés segítését, a várandós anyák gondozását. A várandós és gyermekágyas anya, a kiskorú gondozója és törvényes képviselője köteles együttműködni a védőnővel. Ha a várandós anya nem működik együtt, akkor a védőnő írásban értesíti a család- és gyermekjóléti szolgálatot, a gyámhatóságot, a háziorvost, a házi gyermekorvost. Ez az értesítés a biztos álláspontja szerint azonban nem azonosítható a magzat (a születendő gyermek) súlyos veszélyeztetettségének automatikus jelzéseként. A jelzés kézhezvételét követően ugyanis elsősorban a gyermekjóléti szolgálat munkatársának a feladata annak az eldöntése, hogy az érintett magzat egészséges fejlődése érdekében szükség van-e további intézkedésekre. Így például a védőnő akkor lesz köteles a család- és gyermekjóléti szolgálatnál jelezni, ha megítélése szerint a várandós nő életmódja (például alkohol- vagy drogfogyasztás), körülményei (közöttük a káros lakhatási körülmények) veszélyeztetik a magzat egészséges fejlődését.

A biztos jelentésében azt is tisztázta, hogy a magzat súlyos veszélyeztetettségére vonatkozó jelzést, valamint a gyámhatósági eljárás kezdeményezését önmagában az a tény nem indokolhatja, hogy a várandós nő nem veszi igénybe a számára nem kötelező jelleggel előírt egészségügyi szolgáltatást, a nem kötelező szűrővizsgálatokat. Az ombudsman szerint az önrendelkezési jogot és a jogbiztonság követelményét sérti az a megoldás, ha a védőnők a magzat veszélyeztetettségére hivatkozva automatikusan azért jeleznek a gyermekjóléti szolgálatnak, mert a várandós nő nem vesz részt a nem kötelező jellegű orvosi, laboratóriumi vizsgálatokon. 

Az alapvető jogok biztosa felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy a „várandósgondozás” egységes fogalmának használatával a hatáskörébe tartozó ágazati jogszabályokból vezesse ki a „terhesgondozás” elnevezést. Fontolja meg továbbá a várandósgondozásról szóló rendelet és az alapellátási törvény pontosítását, egyértelműsítését. A miniszter lépjen fel annak garantálására, hogy a védőnők az ombudsmani jelentésben foglalt szempontok szerint végezzék a várandósgondozási munkájukat. Ha pedig szükségesnek látja, akkor a tárca vezetője fontolja meg a hatályos Védőnői Szakfelügyeleti Iránymutatás megfelelő kiegészítését.

(ajbh.hu)

---