Megtagadható-e egy ítélet elismerése azon az alapon, hogy sérti a szólásszabadságot?
Három izgalmas ítéletet elemez legfrissebb podcastjában a Magyar Jogász Egylet.
Bemutatták az új büntetőeljárási kódexhez írt Kommentárt
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2018. december 18-án mutatták be a dr. Polt Péter legfőbb ügyész, főszerkesztő nevével fémjelzett két kötetes „Kommentár a büntetőeljárási törvényhez” című kiadványt Budapesten. A Kommentárt kiadó Wolters Kluwer Hungary Kft. részéről Kézdi Katalin, a cég ügyvezető igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a büntetőeljárási törvényhez írt kommentár különös jelentőséggel bír a cég életében, hiszen a Wolters Kluwer által kiadott, a „Nagy Fekete” néven ismertté vált kommentárok között a büntetőeljárási kommentár volt az első, amit a cég jogelődje, a Közigazgatási és…
2018. december 18-án mutatták be a dr. Polt Péter legfőbb ügyész, főszerkesztő nevével fémjelzett két kötetes „Kommentár a büntetőeljárási törvényhez” című kiadványt Budapesten.
A Kommentárt kiadó Wolters Kluwer Hungary Kft. részéről Kézdi Katalin, a cég ügyvezető igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a büntetőeljárási törvényhez írt kommentár különös jelentőséggel bír a cég életében, hiszen a Wolters Kluwer által kiadott, a „Nagy Fekete” néven ismertté vált kommentárok között a büntetőeljárási kommentár volt az első, amit a cég jogelődje, a Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó jelentetett meg 1997-ben. Bár az elmúlt évek során számos szakmai kiadvány jelent meg a Wolters Kluwer gondozásában a büntetőeljárás-jog területén, de 2018 egy újabb mérföldkő, amely megmutatja, hogy a digitalizáció korában továbbra is nagy jelentősége van a könyveknek. Ennek ékes példája a frissen megjelent, új büntetőeljárási törvényhez készített szakmai kommentár, melyet prof. dr. habil. Polt Péter legfőbb ügyész, főszerkesztő és dr. Miskolczi Barna kabinetfőnök, mb. főosztályvezető ügyész és a Kommentár szerkesztőlektorának neve fémjelez és melynek megalkotásában a szakma legnagyobb nevei vettek részt.
Polt Péter a kötet méltatását az 1896-os bűnvádi perrendtartás indokolásának felidézésével kezdte: „A gyakorlati jogéletnek egyik ága sincs oly szoros kapcsolatban az alkotmánynyal és egyik sem érinti az állampolgároknak legfontosabb polgári jogait, leglényegesebb egyéni javait oly gyakran és oly közvetlenül, mint a büntető igazságszolgáltatás.”
Kiemelte, az itt megfogalmazott gondolatok továbbra is helytállóak és a mai napig pontosan meghatározzák a büntetőeljárási kódex és a Kommentár jelentőségét.
Korábban, a 19 században még lehetőség volt arra, hogy Csemegi Károly a róla elnevezett kódexet teljesen egyedül írja és az indokolását is teljes egészében maga készítse el, ezáltal biztosítva az általa alkotott jogszabály koherenciáját és az indokolással azt is elérte, hogy az értelmezésben ne legyenek nagy eltérések. Ezzel szemben emelte ki Polt Péter, hogy a 2018 július 1-jével hatályba lépett új büntetőeljárási kódex elkészítése, szövegének megalkotása más eljárást követelt meg. Ma már nem tud egyetlen ember átfogóan kodifikálni egy egész jogterületet, így a kódex elkészítésének az erőssége, hasonlóan a Kommentárhoz, a csapatmunka volt. Különös jelentőségét és magas színvonalát pedig a Miskolczi Barna miniszteri biztos által vezetett csapatnak az adta, hogy a kodifikációs munkába az Igazságügyi Minisztérium valamennyi hivatásrendjét bevonta, a hivatásrendek vezetőitől kezdve a szakértőkig, így valóban a gyakorlat legelismertebb képviselői vettek részt a kódex elkészítésében. A törvény megalkotása során jó kompromisszumok születtek és egy jól alkalmazható, modern, előremutató, a jogállam valamennyi követelményeit kielégítő törvény született.
Polt Péter kiemelte, hogy ezeknek a kívánalmaknak nemcsak a törvény, de a Kommentár is megfelel. Nagy előnynek nevezte, hogy a Kommentár szerzői között azokat a neveket találhatjuk, akik a szakértői testület tagjaiként közreműködtek a kodifikációban. Pontosan tudják, hogy mit és miért tartalmaz a törvény, hiszen nem csupán elméleti, hanem gyakorlati szakemberek is egyben. Mindez pedig rendkívül fontos, hiszen az Alaptörvény 28. cikke előírja a jogalkalmazóknak, hogy az elsődleges mindig a jog teleológikus értelmezése, vagyis, hogy a jog alkalmazása során a jogalkotó szándékai szerint kell eljárni. A Kommentár minden fordulatában a jogalkotó célját tükrözi, így megvalósítja az Alaptörvény 28. cikkében foglalt követelményt. A kötetet haszonnal forgathatja mind a jogalkalmazó, mind pedig a joghallgató.
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke kiemelte, hogy az ügyvédi hivatásrend alapvetően a védői oldalon jelenik meg a büntetőeljárásban, de az új törvény rendkívül sok lehetőséget ad az ügyvédi szerepvállalásra (pótmagánvádló, sértetti képviselet, tanú segítője). A Kommentár jelentősége, hogy ügyvédek érveket találjanak beadványaik írásakor, hogy alátámaszthassák az érvelésüket. De az igazi jelentősége az lesz, hogy kijegecesedjen belőle egy olyan egyértelmű gyakorlat, amely jogbiztonságot teremt, amely választ ad a büntetőeljárás során valamennyi hivatásrend képviselői részéről felmerült kérdésekre és szintézisbe hozza az ellentétes álláspontokat.
Miskolczi Barna mellett a kötet további szerzői is a csoportmunka jelentőségét emelték ki.
Dr. Elek Balázs ennek keretében a Kommentár elkészítésének precizitását emelte ki, hangsúlyozva, hogy a Kommentárban nem elszigetelt fejezetek vannak, amiket megírnak a szerzők saját belátásuk szerint, hanem koherens szövegeket olvashatunk. A szerzők mellett hangsúlyozta a Kommentár szerkesztőinek áldozatos munkáját, akik akár egy-egy többféleképpen értelmezhető félmondat kapcsán is komoly egyeztetéseket folytattak a szerzőkkel, hogy a különböző szerzők által írt részek összhangban legyenek egymással.
Az ügyészség képviseletében dr. Ibolya Tibor úgy fogalmazott, hogy a kötettel olyan Kommentár született, ami valóban segítség lesz a gyakorlati jogalkalmazói munkában, míg az ügyvédek részéről dr. Békés Ádám egy irodalmi hasonlattal élt, amikor kiemelte, hogy azért szerencsés, hogy azok írták a Kommentárt, akik a törvény megalkotásában is részt vettek, mert pontosan meg tudták fogalmazni a jogalkotói szándékot és nem másnak kell kitalálnia, hogy vajon mire is gondolhatott a költő.