Bírságot kapott Lengyelország az EU bíróságától


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Napi 500 ezer euró, az Európai Bizottságnak kifizetendő pénzbüntetésre kötelezték Lengyelországot, amiért az nem szüntette be a lignitkitermelési tevékenységét a cseh-lengyel határon fekvő Turów szénbányában.

A pénzbüntetést Lengyelországnak az ítélet kézhezvételének napjától kell fizetnie egészen addig, amíg nem tartja magát a bíróság alelnökének május 21-i, a bányászatot megtiltó határozatához – közölte hétfőn a luxemburgi székhelyű testület.

A prágai kormány tavaly panaszolta be Lengyelországot az Európai Bizottságnál, amely az uniós bíróság elé vitte ügyet, mondván, hogy Lengyelország megsértette az uniós előírásokat. Az EU bírósága május végén elrendelte, hogy Lengyelország ideiglenesen függesszen fel minden tevékenységet a bányában.

A cseh kormány attól tart, hogy a bánya működtetése elapaszthatja a régió víztartalékait, növelheti a zajterhelést és a légszennyezést. A csehek konkrétan annak kapcsán fordultak az uniós szervekhez, hogy Lengyelország először 2026-ig, majd 2044-ig meghosszabbította a bánya működési engedélyét. A lengyel kormányfő a bánya működésének felfüggesztésével kapcsolatban közölte, hogy nem tartja be a döntést, mert annak súlyos negatív gazdasági következményei lennének Lengyelország számára.

bírságot

A lengyel kormánynak egészen addig mindennap büntetést kell fizetnie, amíg a bírósági határozattal összhangban be nem fejezi a bányászati tevékenységeket. A cseh kormány eredetileg azt akarta elérni az EU bírói testületénél, hogy a lengyel kormány napi 5 millió euró büntetést fizessen.

Az unió történetében először fordult elő, hogy egy tagállam környezetvédelmi ügyben kér jogorvoslatot egy másik, ráadásul szomszédos tagállam ellen.

(MTI)


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.