Fogyasztóval kötött szerződés tisztességtelensége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse, amennyiben a tisztességtelen feltétel megsemmisítése nem indítja a bíróságot a szerződés teljes egészében való megsemmisítésére, és így a fogyasztót nem érik hátrányos következmények.

Az alapügy

XXX és Z megtagadta a Dexia jogelődjével létrejött részvénylízing‑szerződéseknek a Dexia részére járó törlesztőrészletek késedelmes fizetése miatti felmondását követően a Dexia által készített záró elszámolásokban szereplő összegek megfizetését.

Az ilyen típusú szerződések keretében a rendszerint fogyasztónak minősülő lízingbe vevő a banktól határozott időre pénzt – „főösszeget” – kap kölcsön, amellyel e bank részvényeket vesz a lízingbe vevő számára és javára. E bank e részvények tulajdonosa marad a teljes kölcsönösszeg visszafizetéséig, ám az esetleges osztalékokra a lízingbe vevők jogosultak. A lízingbe vevő a lízingszerződés teljes időtartama alatt jogosult az a teljes összeg után az esedékes kamatra és bizonyos esetekben törlesztőrészletet fizet. A szerződés lejártakor a részvényeket eladják, és a lízingbe vevőt illeti az ebből származó bevétel, amelyből le kell vonni a kölcsönösszeg egyenlegét, illetve a banknak még esetleg járó havi törlesztőrészleteket.

A jelen ügyekben a Dexia a szerződések különös feltételeinek megfelelően fizetési késedelem miatt idő előtt felmondta a lízingszerződéseket. E szerződések felmondása során a Dexia e különös szerződési feltételek 6. és 15. cikke alapján záró elszámolásokat készített.

Az EUB döntése

XXX ügye

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a Gerechtshof te Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) lényegében arra vár választ az EUB-tól, hogy a 93/13 irányelv rendelkezései alapján a kockázati elemet tartalmazó olyan szerződésekben, mint amilyenek az alapügy tárgyát képező részvénylízing‑szerződések, a szerződés idő előtti felmondása esetére az eladónak vagy szolgáltatónak járó előnyt előre meghatározó feltételt tisztességtelennek kell‑e tekinteni pusztán amiatt, hogy e feltétel, ha kizárólag az érintett szerződés megkötésének körülményeit tekintjük, alkalmas arra, hogy a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget okozzon a szerződés teljesítése során.

Az EUB megállapította, hogy a szerződések idő előtti megszűnése esetén a Dexia a felmondás időpontjától jogosult az érintett szerződés idő előtti megszűnéséig járó, még meg nem fizetett kamatokra, valamint a főösszegre és az ezen idő előtti megszüntetéstől a szerződés eredetileg kikötött lejárati idejéig járó kamatokra. E különös feltételek 15. cikke e főkövetelésre és kamatokra évi 5%‑os aktualizálást ír elő, következésképpen előre rögzíti azt az előnyt, amelyben a Dexia az idő előtti felmondás esetén részesül, illetve gyorsabban visszaszerzi az említett tőkeösszeget és kamatokat, és azokat újra befektetheti.

A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint valamely egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő „tisztességtelen” feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

Annak megállapításához, hogy valamely feltétel a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben „jelentős egyenlőtlenséget” idéz‑e elő a fogyasztó kárára, különösen a nemzeti jognak a felek ez irányú megállapodása hiányában irányadó szabályait kell figyelembe venni. Ilyen összehasonlító vizsgálat alapján ítélheti meg a nemzeti bíróság, hogy adott esetben a szerződés mennyiben hozza a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe a fogyasztót. Hasonlóképpen célszerűnek tűnik az említett fogyasztó jogi helyzetének vizsgálata abból a szempontból, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésére a nemzeti szabályozás alapján ahhoz, hogy megszüntesse a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

A szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazására vonatkozó követelmény előírja, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltétel utal, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt, oly módon, hogy e fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Az EUB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 93/13 irányelv alkalmazásában a nemzeti bíróságnak valamely feltétel tisztességtelen jellegének értékelése keretében kizárólag az érintett szerződés megkötésének időpontját kell alapul vennie, és az e szerződéskötéshez kapcsolódó összes körülmény alapján kell értékelnie, hogy e feltétel önmagában egyenlőtlenséget okozott‑e az eladó vagy szolgáltató javára a felek jogaiban és kötelezettségeiben. Ez az értékelés figyelembe veheti a szerződés teljesítését, ám semmi esetre sem függhet a szerződés megkötését követő olyan események bekövetkezésétől, amelyek függetlenek a felek szándékától.

Így abban az esetben, ha az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés jellegénél fogva kockázati elemet tartalmaz, mint a szóban forgó részvénylízing‑szerződések esetében, a nemzeti bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy valamely feltétel, figyelembe véve a szerződés részét képező többi rendelkezéssel való kölcsönhatást, nem vezet‑e az e szerződés felei által viselt kockázatok erősen egyenlőtlen megosztásához.

Z ügye

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdésével, amelyeket együtt kell vizsgálni, a Gerechtshof Den Haag (hágai fellebbviteli bíróság) lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy az az eladó vagy szolgáltató, aki a nemzeti bíróság által tisztességtelennek és ezért semmisnek nyilvánított feltételt alkalmaz a fogyasztóval szemben, követelheti‑e a nemzeti jog azon diszpozitív rendelkezésében biztosított kártérítést, amelyet e feltétel hiányában kellett volna alkalmazni.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságnak a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján el kell tekintenie a tisztességtelen feltételek alkalmazásától annak érdekében, hogy azok ne váltsanak ki kötelező joghatásokat a fogyasztóra nézve, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi. A szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia – amennyiben a belső jogszabályok értelmében e fennmaradás jogilag lehetséges –, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása folytán módosuljon.

Következésképpen, ha a nemzeti bíróság megállapítja az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel semmisségét, e bíróság nem egészítheti ki a szerződést e feltétel tartalmának módosításával.

Az EUB ugyanis megállapította, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú cél megvalósulását. E lehetőség ugyanis annak a visszatartó erőnek a kiküszöbölését segítené elő, amelyet az eladókra vagy szolgáltatókra a tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókkal szembeni puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága gyakorol, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák e feltételeket annak tudatában, hogy a nemzeti bíróság, még ha azok érvénytelenségét meg is állapítaná, a szerződést a szükséges mértékben még mindig kiegészíthetné oly módon, hogy ezzel ezen eladók vagy szolgáltatók érdekeit biztosítsa.

Az EUB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse, amennyiben a tisztességtelen feltétel megsemmisítése nem indítja a bíróságot a szerződés teljes egészében való megsemmisítésére, és így a fogyasztót nem érik hátrányos következmények.

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a C‑289/19. sz. ügyben előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv rendelkezéseit akként kell értelmezni, hogy az az eladó vagy szolgáltató, aki a nemzeti bíróság által tisztességtelennek és ezért semmisnek nyilvánított feltételt alkalmaz a fogyasztóval szemben, amennyiben a szerződés e feltétel kihagyásával is teljesíthető, nem követelheti a nemzeti jog azon diszpozitív rendelkezésében biztosított törvényi kártérítést, amelyet e feltétel hiányában kellett volna alkalmazni.

(curia.europa.eu)

---