Ismeretlen helyen lévő terhelt esetén az európai elfogatóparancsot is ki kell bocsátani

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Unió tagállamainak állampolgárai esetében nem tekinthető a terhelt felkutatására tett intézkedés teljes körűnek abban az esetben, ha a büntetőeljárásban kizárólag hazai elfogatóparancs kibocsátására kerül sor.

Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében, ezért őt – mint többszörös visszaesőt – 1 év 10 hónap – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a szabadságvesztés büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
Az ítélet ellen a védő által bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
A felülvizsgálati indítvány szerint az alapügyben eljárt bíróságok a távollétében hoztak jogerős ügydöntő határozatot, jóllehet 2014. január 15. napjától Ausztriában 4 év 6 hónap szabadságvesztés büntetését töltötte. Erről a tényről a magyar hatóságoknak tudomása volt, tekintettel arra, hogy egy másik büntetőügyében a kiadását kérte Magyarország.
Az alapügyben eljárt bíróságok által megtartott tárgyalásokra idézést nem kapott és vele szemben európai elfogatóparancs kibocsátására sem került sor.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta és azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen utasítsa el.

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (1) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

A korábbi Be. 529. §-a az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben lefolytatható eljárás feltételeként fogalmazta meg a terhelt önhibáját, azaz, hogy megalapozottan feltehető, hogy a terhelt megszökött vagy elrejtőzött és ezzel tudatosan kivonta magát a büntetőeljárás hatálya alól. Erre a tényre a bíróság csak abban az esetben vonhat helytálló következtetést, ha a terhelt felkutatása érdekében valamennyi, a jogszabályban biztosított intézkedést megtette és az eredménytelen maradt. A korábbi Be. 529. § (2) bekezdésének értelmében ezen eszközrendszer részét képezi az elfogatóparancs is.
Az európai unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikk (1) bekezdése szerint uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. E cikk (2) bekezdés a) pontja értelmében az uniós polgárokat megilleti többek között, hogy jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni.
Az Európai Parlament és a Tanács 2016. március 9-i (EU) 2016/343. számú Irányelve (a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről) lehetővé teszi, hogy a tagállamok a terhelt távollétében lefolytassák a büntetőeljárást. Az irányelv szabályozása a tárgyaláson való jelenlét jogának biztosítását tekinti elsődlegesnek. A 8. cikk (1) bekezdése kimondja: a tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak joguk van a tárgyalásukon jelen lenni. Ugyanakkor a 8. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az olyan tárgyalás, amelynek eredményeként határozat születhet a gyanúsított vagy a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról, az érintett személy távollétében is megtartható, feltéve, hogy:
a) a gyanúsítottat vagy a vádlottat kellő időben tájékoztatták a tárgyalásról és a meg nem jelenés következményeiről; vagy
b) a tárgyalásról értesített gyanúsítottat vagy vádlottat általa meghatalmazott vagy az állam által kirendelt védő képviseli.
A (3) bekezdés értelmében a (2) bekezdéssel összhangban meghozott határozat az érintett személlyel szemben végrehajtható.
Az Irányelv 8. cikk (4) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy amennyiben a tagállamok lehetővé teszik a tárgyalásnak a gyanúsított vagy a vádlott távollétében történő megtartását, azonban az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek való megfelelés nem lehetséges, mivel a gyanúsított vagy a vádlott ésszerű erőfeszítések megtétele ellenére sem volt fellelhető, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a határozat ennek ellenére meghozható és végrehajtható. Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottat vagy a vádlottat a határozatról való tájékoztatáskor, különösen elfogásukkor, tájékoztassák a határozat megtámadásának lehetőségéről és az új tárgyaláshoz való jogról is, vagy valamely más jogorvoslatról, a 9. cikknek megfelelően.
Ez a szabályozás tehát az ott írt feltételekkel az európai jog részévé teszi az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében való eljárás lefolytatásának a lehetőségét.
Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (továbbiakban: Eutv.) 25. § (1) és (2) bekezdése szerint, ha a terhelttel szemben büntetőeljárást kell lefolytatni, az Európai Unió valamely tagállamában történő elfogása és átadása érdekében a bíróság – feltéve, hogy a bűncselekmény tárgyi súlya ezt indokolja – haladéktalanul európai elfogatóparancsot bocsát ki. Az európai elfogatóparancs olyan cselekmények esetén bocsátható ki, amelyeknél a Btk. szerint a büntetési tétel felső határa legalább egyévi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés (az alapügy első- és másodfokú eljárása időszakában hatályos normaszöveg).
Mindezekre tekintettel az Európai Unió tagállamainak állampolgárai esetében nem tekinthető a terhelt felkutatására tett intézkedés teljes körűnek abban az esetben, ha a büntetőeljárásban kizárólag hazai elfogatóparancs kibocsátására kerül sor.
A korábbi Be. 529. § (1) bekezdése kizárólag az „elfogatóparancs” kibocsátást írja elő. Ez az unió tagállamainak állampolgárai esetében – más uniós tagállamban feltételezhető lakóhely ismerete nélkül is – magában foglalja az európai elfogatóparancs kibocsátását, mert kizárólag ezzel teljesül az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szembeni eljárás törvényi feltételrendszere.
Következetes a bírói gyakorlatban abban, hogy amennyiben a terhelt büntetésvégrehajtási- intézetben tartózkodik, akkor a lakó- vagy tartózkodási helyére kiadott, illetve a hirdetményi idézés önmagában nem szabályszerű, mert a terhelt – a fogvatartása folytán és a tárgyalásra szóló előállítása hiányában – nem volt abban a helyzetben, hogy a bíróság tárgyalásáról tudomást szerezzen, és azon megjelenjen (BH 2015.217.).
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a korábbi Be. 529. §-ában megfogalmazott törvényi előfeltételek hiányában folytatta le az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szembeni külön eljárást. Ennél fogva a terhelt hirdetményi idézésére nem volt törvényes lehetőség. A terhelt tárgyalásra történt idézése nem volt szabályszerű, és ezért a bíróság olyan személy távollétében tartotta meg a tárgyalást, akinek a jelenléte kötelező volt, ami a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező ún. abszolút eljárási szabálysértés.
Erre tekintettel a másodfokon eljárt törvényszéknek az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kellett volna utasítania.
A Be. 755. § (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében a külföldön ismert helyen tartózkodó terhelt távollétében az eljárás lefolytatásának akkor van helye, ha európai vagy nemzetközi elfogatóparancs kibocsátásának nincs helye, vagy arra azért nem kerül sor, mert a vádiratban az ügyészség végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabására vagy javítóintézeti nevelés alkalmazására nem tesz indítványt, és a terhelt külföldön fogva van.
A Be. 756. § (2) bekezdése szerint, ha a vádemelést követően állapítható meg, hogy a távollévő terhelt külföldön tartózkodik, és a jogszabályi feltételek fennállnak, a bíróság az ügyészség felhívása nélkül folytatja az eljárást, azonban a Be. 756. § (3) bekezdése szerint, ha a terhelt külföldön fogva van, a külföldön tartózkodó terhelttel szembeni eljárás lefolytatásának a vádemelést követően csak a terhelt hozzájárulásával van helye. Ha a terhelt az eljárás folytatásához nem járul hozzá, a bíróság az eljárást felfüggeszti.
A Be. 752. §  (1) bekezdése szerint, ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a másodfokú bírósági eljárásban vezettek eredményre, a másodfokú bíróság tárgyalást tűz ki, és azon a vádlottat kihallgatja, ismerteti a vádlott távollétében tartott tárgyalás anyagának lényegét, valamint – ha szükséges – a vádlott által indítványozott további bizonyítást vesz fel.
Mindezek alapján – az időközben hatályba lépett új büntetőeljárási törvény új szabályozására is figyelemmel – a Kúria csupán a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott másodfokú határozatot helyezte hatályon kívül és a másodfokon törvényszéket utasította új másodfokú eljárás lefolytatására.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 656. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva – a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott másodfokú határozatot – a Be. 663. § (2) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte, és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéket új másodfokú eljárásra utasította.
A Kúria a Be. 663. § (3) bekezdése alapján az új másodfokú eljárás lefolytatására vonatkozóan előírta, hogy a törvényszék, mint másodfokú bíróság a Be. 754. § (1) bekezdésére tekintettel a Be. 752. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabály maradéktalan biztosításával köteles az eljárást lefolytatni azzal, hogy a Be. 753. § (2) bekezdése értelmében, amennyiben a terhelt a megismételt eljárás során ismételten ismeretlen helyre távozik, a bíróságnak a távollévő vádlottal szembeni eljárás alapján hozott határozata érdemi vizsgálat nélkül hatályában marad. Erre a bíróság a terheltet figyelmeztetni köteles.

(lb.hu)

---