Költségvetési szerv által kötött megbízás is minősíthető munkaviszonynak


Amennyiben a megbízási jogviszony alapján a munkát végző személynek a tevékenységét alá- fölérendeltségi viszonyban, utasítások szerint, kötelezően megállapított 4 órás rendelkezésre állás és személyes közreműködés mellett kellett elvégeznie, foglalkoztatása ténylegesen munkaviszony keretében valósult meg.


Az alapügy

A felperes és az alperes jogelődje között elsőként 2008. július 1-jén, utolsóként pedig 2010. január 10-én jött létre határozott időre megbízási szerződés. Az alperes 2010. augusztus 11-én rögzítette, hogy a felperes megbízási szerződése 2010. július 19-én közös megegyezés híján, jogi lehetetlenülés miatt megszűnt. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél munkaviszony keretében foglalkoztatták, és ezt a jogviszonyt a munkáltató jogellenesen szüntette meg. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelemben a bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő, a jogszabályok szerinti határozat meghozatalát kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A Kúria döntése

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A régi Mt. 75/A. § (1)-(2) bekezdései, valamint az együttes irányelv szerinti úgynevezett minősítő jegyek alapján kellett vizsgálni, hogy a felek között ténylegesen megbízási jogviszony vagy munkaviszony jött-e létre. A jogviszony minősítése során annak nem volt kiemelt jelentősége, hogy az alperes költségvetési szervként működik, ahol közalkalmazottak foglalkoztatása történt, hiszen munkaviszony létesítése nem volt kizárt, az csupán a minisztérium engedélyezéséhez volt kötve.

Következetes a Ptk. 207. § (6) bekezdés alapján az ítélkezési gyakorlat, hogy a színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell értékelni. A munkaviszonynak az egyéb jogviszonytól való elhatárolása szempontjából elsődlegesen kellett értékelni a munkavégzés önálló vagy önállótlan, függő jellegét, az alá-, fölérendeltség fennálltát, amely a munkáltató széleskörű (a munkaviszony helyére, idejére, módjára is kiterjedő) utasítási jogában nyilvánul meg.

Lényeges ismérv a munkavégzés rendszeressége és a díjfizetés jellege, továbbá a munkaviszony megállapíthatóságánál a személyes teljesítés kötelezettsége. Jelen esetben a felperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a szerződésben részletezett feladatokat a regionális koordinátor mellett végezte, az ő munkáját segítette, utasításainak, elvárásainak a megbízási szerződésben foglaltaknak megfelelően kellett eljárnia, közöttük tehát alá-, fölérendeltségi viszony volt. A felek által nem volt vitatott, hogy a felperesnek napi 4 órában a munkáltató rendelkezésére kellett állnia, tevékenységét személyesen kellett elvégeznie, annak módjáról nem dönthetett önállóan. A munkavégzés helye is az elvégzendő tevékenységhez igazodott a koordinátor elvárásai, a kiosztott feladatok szerint.

Mindezek ellenkezőjét a perben egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá. A szerződéses szabadság a szerződés tartalmának és nem elnevezésének meghatározására terjedt ki. A munkaviszonyra jellemző alá-, fölérendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól (677.EH).

A felperes munkaköri leírással nem rendelkezett, ez azonban önmagában nem támasztja alá a megbízásos jogviszony fennállását. A felperes részére konkrét rendszeres feladatmeghatározás a jogviszonyt létesítő és azt módosító iratokban történt, tisztában volt az általa ellátandó munkával, amelyet a koordinátor utasításának megfelelően kellett végeznie. A felperes részére a díjazás fizetése nem vitásan havi rendszerességgel történt.

A régi Ptk. 478. § (4) bekezdésére hivatkozás alaptalan, mivel megbízási szerződés esetén is lehetősége lehet a feleknek a díjazás részletekben való megfizetésére. A fizetés ezen formája önmagában nem támasztotta volna alá a munkaviszony fennálltát, de valamennyi bizonyítékkal együttesen értékelve az megállapítást nyert. A perbeli esetben a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelvben rögzített elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően, részleteiben értékeltek, de a bizonyítékokból téves jogi következtetésre jutottak (Pp. 206. §).

Jelen eljárásban a munkaviszony fennállását lehetett megállapítani, míg egyéb kérdésekben (jogviszony megszüntetés jogellenessége, jogkövetkezmények stb.) az eljárás megismétlése szükséges. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperest az alperes munkaviszony keretében foglalkoztatta. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében.

(kuria-birosag.hu)




Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 21.

Fontos határidő közelít a GDPR-szabályokban

A GDPR rendelet előírásai szerint eljött a kötelező felülvizsgálat ideje, amelynek során minden adatkezelőnek meg kell győződnie arról, hogy adatkezelési folyamatai továbbra is megfelelnek a GDPR előírásainak – hívja fel a figyelmet az act Bán és Karika Ügyvédi Társulás.

2021. szeptember 21.

Bírságot kapott Lengyelország az EU bíróságától

Napi 500 ezer euró, az Európai Bizottságnak kifizetendő pénzbüntetésre kötelezték Lengyelországot, amiért az nem szüntette be a lignitkitermelési tevékenységét a cseh-lengyel határon fekvő Turów szénbányában.