Lehet-e munka közben a munkáltató készletét “dézsmálni”?

Az alapügy

A felperes 1999. július 1-jétől állt az alperes alkalmazásában food és non-food vezetőként, illetve áruházvezető-helyettes is volt. A munkáltató 2015. március 27-én kelt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát az Mt. 78. § (1) bekezdés a)-b) pontjára hivatkozással fizetetlen áru felhasználása miatt.

A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeit kérte az Mt. 82. § (2) bekezdésére hivatkozással. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén kártérítést, valamint végkielégítést. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH.2012.173., Mfv.I.10.360/2017.). Jelen esetben az eljáró bíróságok téves következtetésre nem jutottak, a rendelkezésre álló adatokból arra vontak le helyes következtetést, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondással történő jogviszony megszüntetés során jogszabálysértést nem követett el. A felperes a felülvizsgálati eljárásban állította, hogy rosszulléte és meghallgatása közötti időben egy meghibásodott gép működőképessé tételében kellett közreműködnie, erre azonban korábban nem hivatkozott, konkrétumot nem jelölt meg, így ezen érveléssel a bíróságok nem foglalkoztak ezért a felülvizsgálati eljárásnak sem lehet tárgya (BH.1996.372.).

Az a körülmény, hogy a munkavállalóknak esetleg lehetőségük volt az áru későbbi kifizetésére, nem jelenti azt, hogy azt munkaidőben elfogyaszthatták és későbbi fizetési szándékukat legalább nem kellett jelezniük senkinek. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperessel mint áruházvezetővel szemben fokozott elvárások érvényesültek, a szabályok betartatása az ő feladata volt, saját célra igénybe vett fizetetlen áru felhasználása részéről nem elfogadható.

Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondáshoz a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékben történő megszegése szükséges. Az intézkedést megalapozó kötelezettségszegés bizonyítottságát követően annak súlyát kellett vizsgálni. Ennek értékelését a munkáltató együttműködési kötelezettséget sértő magatartása befolyásolhatja (EBH.2005.1344.).

Jelen esetben a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy amennyibe a munkahelyen vezető tevékenységet ellátó munkavállaló munkaidőben, fizetés nélkül fogyaszt élelmiszert lényeges kötelezettségszegést követ el, így az arra alapított azonnali hatályú felmondás jogszerű. Az a körülmény, hogy a munkáltató a Kollektív Szerződés alapján a felperes munkaviszonyát felfüggeszthette volna, csak jogosultság, de nem munkáltatói kötelezettség. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(kuria-birosag.hu)