Minden, amit tudni kell a 2024-es európai választásokról

Az európai parlamenti választásokra június 6-9. között kerül sor, és az egyes tagállamok választási szabályai szerint rendezik. A választópolgárok nyílt, félig nyílt és zárt listákon választják meg országuk képviselőit. A transznacionális listák bevezetésére irányuló törekvés elbukott.

A szavazás június 6-án, csütörtökön kezdődik Hollandiában, majd június 7-én, pénteken Írországban. Lettország, Málta és Szlovákia június 8-án, szombaton szavaz, míg a többi ország lakói június 9-én adják le szavazatukat.

A Cseh Köztársaságban és Olaszországban egymás utáni napokon lehet majd szavazni: a cseheknél pénteken és szombaton, az olaszoknál szombaton és vasárnap.

Mennyi a szavazók alsó korhatára?

A választás napjához hasonlóan ez is az állampolgárságtól függ.

A tagállamok többségében a választópolgárság alsó korhatára 18 év. Az elmúlt években azonban néhány ország csökkentette ezt a küszöböt, hogy növelje a választási részvételt. Görögországban a 17 évesnél idősebbek is szavazhatnak. Belgiumban, Németországban, Máltán és Ausztriában pedig 16 év a korhatár.

Ezzel szemben a parlamenti képviselőjelöltek alsó korhatára Németországban, Franciaországban és Spanyolországban 18 év, Görögországban és Olaszországban pedig 25 év. Minden uniós polgárnak joga van ahhoz, hogy egy másik uniós országban is jelöltesse magát, ha ott lakóhellyel rendelkezik.

Ez azt jelenti, hogy többen fognak szavazni?

Ez az egyik égető kérdés Brüsszelben. Az uniós választásokat évtizedek óta alacsony részvételi arányok jellemzik. 2019-ben 50,66% volt, ami 1994 óta először haladta meg az 50%-os küszöböt.

Idén a blokk reméli, hogy legalább ismét eléri az 50%-os határt. Ez a gyakorlatban 185 millió szavazót jelent a 370 millióra becsült választásra jogosultból.

A fiatalok kulcsfontosságú demográfiai csoportnak számítanak a részvételi arány növelése szempontjából. Ez magyarázza, hogy az EU tisztviselői miért Taylor Swiftet és más A-listás hírességeket jelöltek ki (túlságosan ambiciózus) célként, hogy meggyőzzék a Z generációt és az ezredfordulósokat, hogy menjenek el szavazni.

A szavazás csak négy tagállamban kötelező: Belgiumban, Bulgáriában, Luxemburgban és Görögországban. Ezt a rendelkezést mérsékelten érvényesítik, és nem feltétlenül eredményez magasabb számokat. Görögországban 2019-ben 58,69%-os volt a részvételi arány, Bulgáriában pedig csak 32,64%. Mégis, a szavazás erősen ajánlott, hogy mindenki hallassa a hangját.

Szavazhatok külföldről?

Általános szabályként: igen, szavazhat. De ez országonként változik.

A Cseh Köztársaság, Írország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Németország, Luxemburg, Málta és Szlovákia kivételével valamennyi tagállam lehetővé teszi, hogy állampolgárai a külföldi nagykövetségeken és konzulátusokon adják le szavazatukat, ami gyakran előzetes regisztrációt igényel. (Bulgária és Olaszország csak egy másik uniós országon belül teszi lehetővé ezt a lehetőséget.)

Ugyanakkor Belgium, Németország, Észtország, Spanyolország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Szlovénia, Finnország és Svédország lehetővé teszi, hogy a választópolgárok postai úton küldjék el szavazataikat. Egyes esetekben a postaköltségek megtéríthetők.

Belgium, Franciaország és Hollandia emellett engedélyezi a meghatalmazottak használatát: az a személy, aki nem tud elmenni a szavazóhelyiségbe, kijelölhet egy másik személyt, aki a nevében szavazhat.

Jelenleg Észtország az egyetlen olyan uniós ország, amely elektronikus szavazást kínál.

Ezzel szemben van néhány tagállam, ahol egyáltalán nincs lehetőség a külföldről történő szavazásra: a Cseh Köztársaság, Írország, Málta és Szlovákia.

A szavazás módjáról további információkat a Parlament erre a célra létrehozott weboldalán talál.

Mikor tudjuk meg az eredményeket?

A választások eredményét csak vasárnap este hirdetik ki. Ez megakadályozza, hogy a korábban szavazó országok befolyásolják a később szavazók eredményét.

Az Európai Parlament szolgálatai az első részleges becsléseket vasárnap, közép-európai idő szerint 18:15-kor, a teljes parlamenti összetételre vonatkozó első előrejelzését pedig közép-európai idő szerint 20:15-kor kívánják közzétenni. Ezek az adatok a becsült szavazatokat és a választások előtti közvélemény-kutatásokat kombinálják majd.

Közép-európai idő szerint 23:00 órára, miután valamennyi tagállamban az összes szavazóhelyiség bezárt, megbízható, átfogó képet kapunk a következő Európai Parlament összetételéről.

Mi történik a választások után?

Röviddel a választások befejezése után a nemzeti hatóságok közlik a Parlamenttel, hogy kiket választottak meg (és kiket zártak ki), hogy az EP megkezdhesse megalakulását.

Az európai parlamenti képviselőknek ideológiájuk és prioritásaik szerint politikai csoportokba kell szerveződniük. Ezeknek a képviselőcsoportoknak legalább hét országból és legalább 23 törvényhozóból kell állniuk. Akik kimaradnak, azokat „függetleneknek” tekintik, és kisebb szerephez jutnak a vitákban és a bizottságokban.

A jelenlegi parlamentben hét képviselőcsoport van: az Európai Néppárt (EPP), a Szocialisták és Demokraták (S&D), a Renew Europe, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), az Identitás és Demokrácia (ID) és a Baloldal.

A 10. törvényhozási ciklus július 16-án, az első plenáris ülésen kezdődik. Ezen a napon a 720 európai parlamenti képviselő megválasztja a Parlament elnökét, 14 alelnökét és öt kvesztort.

Az első ülés július 19-ig tart, és a bizottságok és albizottságok megválasztására is sor kerül. A plenáris ülést követő napokban hirdetik ki az elnöki tisztségeket, amelyeket a főbb képviselőcsoportok hagyományosan alkudozás keretében osztanak szét.

Mi a helyzet a Spitzenkandidattal?

2014-ben az EU úgy döntött, hogy a változatosság kedvéért valami újat próbál ki: a parlamenti választások előtt minden pártot felkértek, hogy nyilvánosan jelöljön ki egy vezető jelöltet – németül Spitzenkandidat – az Európai Bizottság, a blokk legerősebb és legbefolyásosabb intézménye élére.

Ez az előválasztás, úgy gondolták, demokratikusabbá és elszámoltathatóbbá teszi a Bizottságot az európai választók szemében.

Miután az EPP 221 mandátummal megnyerte a választásokat, az EU vezetői tiszteletben tartották az újszerű rendszert, és Jean-Claude Junckert, a párt vezető jelöltjét nevezték ki a Bizottság elnökévé. Az EP ezt követően abszolút többséggel hagyta jóvá az ő jelöltségét.

2019-ben azonban meglepő fordulatot vettek a dolgok: az EPP bejelentett jelöltjét, Manfred Webert az uniós vezetők (leginkább a francia Emmanuel Macron) azonban  félrelökték őt. Az elutasítás miatt meglepő módon megjelent Ursula von der Leyen, aki a verseny során teljesen hiányzott a résztvevők listájáról.

Von der Leyen kinevezése, amellyel átléptek az EP-n, arra késztette az elemzőket és az újságírókat, hogy halottnak nyilvánítsák a Spitzenkandidátust.

A 2024-es versenyen megpróbálják feléleszteni a rendszert: idén Von der Leyen indul a csúcsjelöltek között. A szocialisták, a Zöldek és a Baloldal is lépéseket tettek, hogy elnökjelöltet állítsanak. Néhány más csoport, például a Renew Europe és az ID azonban továbbra is elzárkózik a rendszertől, mivel annak nincs alapja az uniós szerződésekben.

Függetlenül attól, hogy honnan érkezik a jelölt, a Parlament szeptember 16. és 19. között plenáris ülést kíván tartani, hogy a jelöltnek lehetőségük legyen a politikai fellépésre, és egyikük elnyerje a 720 képviselőből legalább 361 képviselő támogatását.

Ha ezen az ülésen megválasztják a Bizottság elnökét, a Parlament megkezdi a biztosjelöltek meghallgatását a nekik kijelölt tárcák szerint. 2019-ben három javasolt nevet utasítottak el az átvilágítási folyamat során.

Miután valamennyi biztosjelölt túlélte a meghallgatásokat, amelyek akár órákig is elhúzódhatnak és keserű fordulatokat is vehetnek, a Parlament bizalmi szavazást tart a teljes biztosi testületről, amely ötéves mandátumot kap. Csak ezután lép hivatalba az új Bizottság, és kezdődik meg a jogalkotási munka.

Forrás: Euronews