Módosult a magyar versenytörvény

2024. május 10. jelentős változásokat hozott a magyar versenyjogi szabályozásban, beleértve a versenykorlátozó megállapodásokat, a de minimis szabály szerinti mentesülés és a versenyjogi jogsértésen alapuló kártérítési igények elévülésével kapcsolatos kérdéseket. Az Oppenheim versenyjogi csapata az alábbiakban röviden összefoglalja a legfontosabb változásokat.

Versenykorlátozó megállapodások tilalma alóli új kivétel

A 2024. május 10-től hatályos szabályok szerint nem minősül versenykorlátozónak az anyavállalatok és a közös vállalkozás („joint venture vagy JV”) közötti megállapodás, amennyiben az kizárólag azokon az érintett piacokon tanúsított magatartással kapcsolatos, amelyeken a JV működik.

Ezzel a jelentős módosítással a jogalkotó általános jelleggel vonja ki a versenyt korlátozó megállapodások tilalma alól a JV anyavállalatai és a JV között létrejött megállapodásokat. Ennek értelmében a korábbi gyakorlattól eltérően a JV-t létrehozó vállalkozások által a közös vállalkozás érdekében vállalt versenytilalmi (ún. „non-compete”) kikötésnek főszabály szerint nem kell az összefonódáshoz kapcsolódnia annak érdekében, hogy azt a Gazdasági Versenyhivatal ne találja jogsértőnek. Mindezek alapján a jövőben az összefonódáshoz nem kapcsolódó, azaz attól függetlenül implementált versenykorlátozó jellegű szerződéses kikötések (versenytilalmi kikötések, vertikális korlátozások (pl. kizárólagos beszerzési kikötés) alkalmazására, illetve az anyavállalat és a JV közötti szenzitív információk cseréjére is sor kerülhet, amennyiben az ilyen korlátozások a JV tevékenységével érintett piacon tanúsított magatartással kapcsolatosak.

Fontos azonban leszögezni, hogy a módosítás nem érinti az egymástól független és nem független vállalkozások elhatárolására vonatkozó szabályokat, azaz a közösen irányított vállalkozás és az azt irányító vállalkozások továbbra is egymástól független vállalkozásoknak minősülnek, így a fúziókontroll szabályok értelmében a közösen irányított vállalkozás feletti irányításváltozások (a fúziós küszöbszámok teljesülése esetén) továbbra is bejelentés-köteles összefonódások maradnak.

A törvénymódosítás indokolása szerint minderre az Európai Bizottság gyakorlatának megfelelő rendelkezések törvénybe iktatása miatt volt szükség. Az Európai Bizottság Horizontális Iránymutatása alapján azonban a JV-kre vonatkozó kivétel csak abban az időszakban alkalmazható, amíg az anyavállalatok meghatározó befolyást gyakorolnak a közös vállalkozás felett. A versenytörvény szövegezéséből is arra lehet következtetni, hogy a megállapodások csak a közös irányítás ideje alatt nem tartoznak a tilalom hatálya alá, azonban kérdésként merülhet fel, hogy a közös irányítás ideje alatt vállalt, de a közös irányítás megszűnését követően is egy bizonyos ideig hatályban maradó versenykorlátozó kikötések (pl. post non-compete kikötések) is az új kivételi szabály hatálya alá tartoznak-e.

De minimis szabály alóli kivételek körének módosítása

2024. május 10-től módosulnak a de minimis – vagyis a csekély jelentőségű megállapodások mentesítésével kapcsolatos – szabály alkalmazásának feltételei. A módosítás értelmében a jövőben a de minimis szabály alapján nem élvezhetnek mentességet a versenykorlátozó célú társulási (pl. szövetségi) döntések sem.

A törvénymódosítás indokolása szerint a módosítás hátterében a Személyzeti Tanácsadók ügyében hozott kúriai ítéletben (Kfv.II.37.762/2022/24.) megjelenő jogértelmezés áll, amely a módosítás előtti versenytörvény szövege alapján teret engedett annak, hogy az akár cél alapú társulási döntések is de minimis kedvezményben részesüljenek (feltéve persze, ha társulási tagok piaci részesedés nem haladja meg a 10%-ot).

A kúrai ítéletalapjául szolgáló versenyfelügyeleti eljárásban a Gazdasági Versenyhivatal akként foglalt állást, hogy az engedékenységi kérelem csak a versenytárs vállalkozások közötti kartellek (azaz versenykorlátozó megállapodások és összehangolt magatartások) esetén nyújtható be, míg a vállalkozások társulása által hozott döntések nem tartoznak az engedékenységi politika hatálya alá. A Gazdasági Versenyhivatal ugyanakkor arra való hivatkozással nem tartotta alkalmazhatónak a de minimis szabályt, hogy a vizsgált magatartás bizonyos elemei – a kölcsönzési díjra, közvetítési díjra, átcsábítási tilalomra vonatkozó kikötés és a no-touch kikötés – kőkemény kartellt valósítanak meg, amely esetén a de minimis szabályon alapuló mentesülés kizárt. Míg a Kúria egyetértett a Gazdasági Versenyhivatalnak az engedékenységi politika alkalmazhatóságát illető megállapításaival, ugyanezen az alapon azonban a de minimis szabállyal kapcsolatos megállapításait ellentmondásosnak tartotta, és a határozatot megsemmisítve a Gazdasági Versenyhivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte.

A módosítással a jogalkotó tehát ezt az ellentmondást kívánta feloldani egyértelművé téve, hogy a de minimis szabály alapján történő mentesülést a versenykorlátozó célú megállapodások mind a három (vagyis a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások egyesülési jog alapján létrejött szervezetének, köztestületének, egyesülésének és más hasonló szervezetének a döntése) esetében kizárja a törvény, függetlenül attól, hogy azok kartellnek minősülnek-e vagy sem. A törvényjavaslat indokolása szerint a módosítást az Európai Bizottság csekély jelentőségű megállapodásokról szóló de minimis közleményében foglaltaknak, illetve az irányadó Európai Bizottsági és versenytanácsi gyakorlatnak való megfelelés is indokolta.

Versenyjogi kártérítési perek és elévülés

2024. május 10-től módosulnak a versenyjogi jogsértésen alapuló kárigények elévülésével kapcsolatos szabályok, amelynek értelmében az elévülés kezdőidőpontjával, illetve az elévülés nyugvásával kapcsolatos szabályokat a versenyjogi kártérítési irányelv („Irányelv”) szabályait a versenytörvénybe átültető Módtv3. hatálybalépését – vagyis 2017. január 15-ét – megelőzően tanúsított versenyjogi jogsértésre alapított kártérítési perekben is alkalmazni kell.

A fentiek alapján a 2017. január 15-én hatályba lépő elévülési szabályok alkalmazandók azokban a versenyjogi kártérítési perekben, ahol a kereset alapjául szolgáló jogsértést ugyan 2017. január 15-ét megelőzően tanúsították, de azt a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai Bizottság 2017. január 15-ét követően hozott határozata állapítja meg, amennyiben az elévülési idő 2017. január 15-én még nem telt el, valamint a kereset benyújtására az új törvénymódosítás hatálybalépését – azaz 2024. május 10-ét – követően került sor.

A Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai Bizottság jogsértést megállapító határozatára alapított (ún. „follow-on” vagy „következményi keresetek”) keresetekben a károsult jellemzően az Európai Bizottság vagy a Gazdasági Versenyhivatal határozatának teljes, nyilvános változatának közzétételének napján kerül abba a helyzetbe, hogy felmérhesse igényének jogalapját és az igényérvényesítés esélyeit, melyhez szükséges a határozat részletes indoklásának ismerete. Az elévülés kezdőidőpontja tehát a versenyhatóság határozatának teljes, nem bizalmas szövegének közzététele napján következik be. Ettől a naptól számítandó az ötéves elévülési idő.

A módosítást az Európai Unió Bíróságának a fenti körülményeket is figyelembe vevő Volvo és DAF ügyben hozott ítélete (C 267/20) indokolta. A Volvo és DAF ügyben az Európai Unió Bírósága az összetett ténybeli és gazdasági körülményekből eredő, a károsultakat hátrányosan érintő információs asszimetriát figyelembe véve, az uniós versenyjog teljeskörű érvényesülésének elvéből levezette, hogy az Irányelv elévüléssel kapcsolatos szabályait úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések időbeli hatálya alá tartoznak az Irányelv hatálybalépését követően indult keresetek is, amelyek alapjául olyan jogsértések szolgálnak, amelyek az Irányelv hatálybalépését megelőzően befejeződtek ugyan, de az elévülési idő nem telt el az Irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt.

A módosítás apropójául szolgáló ítéletben az Európai Unió Bírósága kiemelte, hogy az elévülési idő kezdő időpontjára vonatkozó nemzeti szabályoknak igazodniuk kell a versenyjog sajátosságaihoz, és nem szabad aláásniuk az uniós versenyjog teljeskörű érvényesülését. E tekintetben kiemelt jelentőségű az Európai Unió Bíróságának megállapítása, miszerint a versenyjogi jogsértésekből eredő kártérítési keresetekre alkalmazandó elévülési idő nem kezdődhet meg azelőtt, hogy a jogsértés megszűnt volna, és a károsult fél ismerné, vagy ésszerűen elvárható lenne, hogy ismerje a kártérítési kereset benyújtásához szükséges információkat. Mindezért az olyan nemzeti jog szerinti elévülési idő, amely nem függ a károsult fél tudomásszerzésétől, nem alkalmazható.

A cikk szerzője dr. Virág Péter ügyvéd és dr. Gyebrovszki Zsolt ügyvédjelölt.

---