Munkaviszony jogellenes megszüntetése

A Kúria megállapította, hogy csak a bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott, mindenre kiterjedő döntést hozzon.


Az alapügy

A felperes 1988. november 1-től állt az alperes jogelődje alkalmazásában. Az alperes jogelődje 2015. augusztus 27-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint a céltartalék kalkuláció nem felelt meg a bank által támasztott követelményeknek, a felperes felelősségi körébe tartozó becslési hiba miatt az éves beszámoló nem ad valós és megbízható képet a munkáltató pénzügyi helyzetéről és tevékenységének eredményéről.

A fentieket súlyosítja, hogy a felperes mint ügyvezető- főkönyvelő felelőssége és kötelessége lett volna, hogy az éves beszámoló során alkalmazott becslések helyességéről meggyőződjön, ez azonban nem történt meg. Mindez a munkakör bizalmi és fokozott felelősséggel járó jellegére tekintettel lényeges kötelezettség szándékos, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben történő megszegéseként értékelendőek.

A felperes keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként hat havi végkielégítést kért, kártérítés címén elmaradt jövedelem, a munkaszerződés 13/3. pontja alapján 12 havi távolléti díj, továbbá a 2015. augusztusi törthavi elmaradt munkabér megfizetését igényelte. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabért, továbbá a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként végkielégítést, elmaradt jövedelmet. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az elmaradt jövedelem címén megítélt marasztalás összegét leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elmaradt munkabérre vonatkozó döntésének hatályon kívül helyezését kérte az alperes kereset szerinti marasztalása mellett. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalára irányult. Az elmaradt munkabér iránti követelés megalapozottságát elismerte.

Okos Irat Munkaügyi Modul

A Kúria döntése

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A felek a felperes vezetői megbízásának visszavonását, illetve a szubjektív határidő elmulasztását nem támadták a felülvizsgálati kérelemre kötelezően előírt formában, így a Kúriának kizárólag a felülvizsgálati kérelmek körében lehetett vizsgálódnia.

Nem volt vitás tehát, hogy a jogviszony megszüntetés időpontjában a felperes vezetői megbízása megszűnt, de jogviszonya az azonnali hatályú felmondás kiadásáig fennállt. Az alperes az azonnali hatályú felmondásban a felperes felróható, kötelezettségszegő magatartását állította, és ebben a körben is folytatták le bíróságok a bizonyítási eljárást (Mt. 78. § (1) bekezdés, Mt. 52. §).

Helytállóan utalt arra az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogviszony fennállása alatt – a szubjektív határidő betartásával – a munkáltatónak lehetősége volt a felperes terhére rótt magatartás értékelésére. E körben nincs jelentősége annak, hogy a felperes munkaköre időközben megváltozott. A jogszabályi előírások betartása mellett a munkáltató a munkavállaló korábbi munkakörében tanúsított magatartását, illetve az általa elkövetett kötelezettségszegését értékelheti, mivel a munkajogviszony tartós, bizalmi jogviszony. Az alperes pedig az azonnali hatályú felmondásban a kötelezettségszegés miatt bizalomvesztésre is hivatkozott.

Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelemnek nem volt tárgya az Mt. 78. § (2) bekezdése, így a szubjektív határidő körében a Kúria állásfoglalására sem volt lehetőség. Fentiek alapján a megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak a felek fellebbezésében foglaltaknak megfelelően kell állást foglalnia, így vizsgálnia kell az azonnali hatályú felmondás valóságát, okszerűségét, illetve az együttműködési kötelezettség megsértését, valamint a joggal való visszaélés esetleges megvalósulását.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 82. § (2) bekezdésének megsértését állította, és a 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 3. pontjában foglaltakra utalt. Ezzel, valamint azon felperesi érveléssel, miszerint a 12 havi távolléti díj nem időbeli, hanem összegszerűségi korlát kizárólag azért nem volt mód foglalkozni, mivel a jogellenes jogviszony megszüntetés körében nem született jogerős döntés, így az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmény jelen eljárásban nem volt vizsgálat tárgyává tehető.

Csak a bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott, mindenre kiterjedő döntést hozzon. Ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében (augusztus havi elmaradt munkabér, jó erkölcsbe ütköző szerződési feltételek) nem érintette, egyebekben a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége kérdésében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

(kuria-birosag.hu)



Kapcsolódó cikkek:


Külföldi cégrészesedés: a tranzakciók nagy része érintett lehet
2020. május 29.

2020. május 26-án a Kormány elfogadta a 227/2020. (V.25.) sz. Kormányendeletet, ami 2020. december 31. napjáig új hatósági bejelentési kötelezettséget határozott meg az úgynevezett stratégiai társaságokban történő bizonyos részesedés és egyéb jogosultság szerzésére vonatkozó, illetve egyéb, külföldi vagy külföldi hátterű cégek által megvalósított tranzakciókkal kapcsolatban, hívja fel a figyelmet a Baker Mckenzie budapesti irodájának társasági jog és vállalatfelvásárlási csoportja.