Moratórium jön az Airbnb-lakások regisztrációjában
A kereskedelemről szóló törvényt is módosítaná az Egyes pénzügyi és vagyongazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló salátatörvény.
Sérti az uniós jogot a mezőgazdasági termékek árszabályozása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EUB szerint a Magyarország által alkalmazott intézkedés ellentétes az értékesítési árak tisztességes verseny alapján történő szabad képzésének elvével.
Az alapügy
A Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be az EUB-hoz, amelyben annak megállapítását kérte az EUB-tól, hogy Magyarország – mivel elfogadta a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény 3. §‑a (2) bekezdésének u) pontját és ezzel korlátozta a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítési árai megállapításának feltételeit – nem teljesítette az EUMSZ 34. cikkből és a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből eredő kötelezettségeit.
A Bizottság emlékeztet arra, hogy a szóban forgó intézkedés lényegében azt írja elő, hogy az adott országból származó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kiskereskedelmi árának ugyanazt az árrést kell magában foglalnia, mint amelyet a más országból származó azonos termékekre alkalmaznak, és ily módon tiltja a különböző országokból származó azonos termékekre vonatkozó eltérő árrések meghatározását, azzal hogy az „azonos termékek” fogalmát a termék összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján határozza meg (a továbbiakban: azonos termékek).
A Bizottság szerint az árrögzítő mechanizmus hiányában az értékesítési áraknak a szabad verseny alapján történő szabad meghatározása az 1308/2013 rendelet egyik alkotóeleme, és az áruk hatékony versenyfeltételek melletti szabad mozgása elvének kifejeződése. Másrészt azt állítja, hogy minden közös piacszervezés a nyitott piac elvén alapul, amelyhez minden termelő hatékony versenykörülmények között szabadon hozzáfér.
A Bizottság arra hivatkozik, hogy az olyan rendelkezés, amely – mint a jelen esetben is – az azonos termékek kiskereskedelme során tiltja eltérő árrések megállapítását, megakadályozza az importált termékeket abban, hogy vonzó kiskereskedelmi árakon keresztül belépjenek egy adott nemzeti piacra.
Magyarország azzal érvel, hogy a szóban forgó intézkedés arra irányul, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson a nemzeti mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, valamint a más tagállamokból származó ilyen termékek számára.
Magyarország előadja, hogy a 2009. évi XCV. törvény elfogadására olyan helyzetben került sor, amelyet a beszállítóknak a nagyobb méretű kereskedőkkel szembeni gazdasági függése és kiszolgáltatottsága jellemzett, ami az alkupozíciójuk aszimmetriájában nyilvánult meg, és tisztességtelen piaci gyakorlatokhoz vezetett. E tagállam azt állítja, hogy e törvény hatálybalépését megelőzően a kiskereskedők meghatározhatták a beszállítók számára termékeik értékesítésének feltételeit, és azt kérték, hogy fizessenek többletköltségeket, vagy számukra előírt ad hoc követelményeket teljesítsenek, és ily módon visszaélésszerű magatartást tanúsítottak. Az említett törvény célja Magyarország szerint az, hogy megvédje a beszállítókat azon kiskereskedőkkel szemben, akik jelentősebb alkupozíciójukkal visszaélve az érintett piacon olyan, tisztességes versenyt sértő gyakorlatokat folytatnak, amelyeket azonban nem lehet a versenyjog alapján szankcionálni.
Az EUB döntése
A jelen ügyben a szóban forgó intézkedés a hatálya alá tartozó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a 2009. évi XCV. törvény 2. §‑a (1) bekezdésének megfelelően megtiltja az azonos termékek végső fogyasztói értékesítési árának a termék származási országa alapján diszkriminatív módon eltérő képzését.
Az intézkedés, mivel tiltja a különböző országokból származó azonos termékek kiskereskedelmi forgalmazása esetén eltérő árrések alkalmazását, hatással van a kiskereskedők által a fogyasztók részére értékesített mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árképzésére, és ily módon korlátozza az e termékek kiskereskedelmi ára meghatározásának szabadságát.
Ugyanis ez az intézkedés beavatkozik a kiskereskedőknek az árréseik meghatározására vonatkozó szabadságába, megakadályozva őket abban, hogy azonos, de különböző országokból származó termékeket magasabb vagy alacsonyabb árréssel értékesítsenek, és ily módon vagy hasznuk származzon a más termékekkel azonos egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek alacsonyabb beszerzési áraiból, vagy pedig alacsonyabb árrések alkalmazásával egyenlíthessék ki ilyen termékek magasabb beszerzési árából eredő versenyhátrányt.
Amint arra a Bizottság lényegében rámutatott, ezen intézkedés megfosztja a kiskereskedőket az általuk előtérbe helyezni kívánt termékekre – különösen az újonnan forgalmazott termékekre – vonatkozó egyik promóciós módszertől. Márpedig, amint azt a főtanácsnok az indítványának 83. pontjában megjegyezte, bizonyos körülmények között szükségessé válhat a kiskereskedők számára, hogy árstratégiát alkalmazzanak annak érdekében, hogy a piacra lépő valamely új termék hosszú távú eladásait ösztönözzék.
Az EUB szerint a Magyarország által alkalmazott intézkedés ellentétes az értékesítési árak tisztességes verseny alapján történő szabad képzésének elvével.
Magyarország nem bizonyította, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül az uniós jog szempontjából jogszerű azon körülmény, hogy a kiskereskedők különböző tagállamokban letelepedett különböző beszállítóktól származó azonos termékekre eltérő árréseket alkalmaznak.
A kiskereskedők azon döntését ugyanis, hogy azonos mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre változó árrést alkalmaznak, különböző kereskedelmi okok indokolhatják, például származásuk tekintetében új termékek promóciója, vagy új vevők alacsonyabb kiskereskedelmi árakkal történő odavonzása.
Az intézkedés arányosságának vizsgálatát illetően elmondható, hogy azt különösen a közös agrárpolitika célkitűzéseinek, valamint a közös piacszervezés megfelelő működésének figyelembevételével kell elvégezni, ami szükségessé teszi e célkitűzéseknek a nemzeti szabályozás által követett azon célhoz viszonyított mérlegelését, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére irányul.
Az EUB szerint az az intézkedés, amely a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ellátási láncának utolsó szakaszában, azaz a fogyasztók részére történő értékesítés során érvényesül, nem erősíti a termelők vagy a beszállítók alkupozícióját, akiket a magyar jogalkotó a termékeik kiskereskedők részére történő értékesítése során a leggyengébb feleknek tekint, így az intézkedés nem alkalmas a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem céljának koherens és szisztematikus módon történő elérésére.
A fenti alapján az EUB arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország – a szóban forgó intézkedés elfogadásával, és ezáltal a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítési árai megállapítására vonatkozó feltételek korlátozásával – nem teljesítette az 1308/2013 rendeletből eredő kötelezettségeit.