Szakvélemény felülvizsgálata közigazgatási perben

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 80. § (1) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási perben a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazásától akkor tekinthet el, ha a felperes az igazságügyi szakértő szakvéleményének aggályosságát sikerrel valószínűsíti.


A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 80. § (1) bekezdése rendelkezik a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazásáról, amely alapján a perben ugyanazon szakkérdés tárgyában szakértőként elsősorban a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazandó.

A (3) bekezdés szerint a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazását követően ugyanazon szakkérdés vonatkozásában magánszakértő vagy más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásának nincs helye. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a Kp. szabályainak együttes alkalmazása értelmében az aggályos szakvélemény esetében, ha annak oka a szakértő által adott felvilágosítás után sem volt megszüntethető, a felek a perben új szakértő kirendelését indítványozhatják.

A bírói gyakorlatot – az alkotmánybírósági normakontroll kezdeményezésből is láthatóan – megosztja a Kp. fenti rendelkezéseinek értelmezése. Emiatt szükséges a Kp. 80. § (1) bekezdésének kúriai értelmezése a megelőző eljárásban részt vett szakértő helyzetéről és esetlegesen újabb szakértő kirendelésének feltételeiről.

A gyakorlat elsősorban azokban a közigazgatási jogvitákban veti fel a megelőző eljárásban beszerzett szakvélemény kérdését, ahol a közigazgatási szerv részéről kötelező a szakértő igénybevétele.

Az 1952. évi Pp. XX. fejezete alapján a közigazgatási perekben olyan bírói gyakorlat alakult ki, amely a közigazgatási eljárás során érintett szakkérdést a perben új igazságügyi szakértői bizonyítás keretében vizsgálta. Ezt követően a közigazgatási eljárás során beszerzett, illetve a perben kirendelt szakértő által benyújtott szakvélemények összevetése, ütköztetése révén döntött a bíróság a szakkérdésről, s ennek nyomán az arra alapított közigazgatási határozatról és a perbe vitt kereseti kérelemről.

A Kp. új szabályozása alapján a bíróságnak – a jogszabály megfogalmazása szerint –  „elsősorban” kell alkalmaznia a megelőző eljárásban eljárt szakértőt. Ugyanakkor a jogszabályi terminológia eltérésre is elvi lehetőséget ad, mivel a megelőző eljárásban részt vett szakértő alkalmazása nem kizárólagos. A megváltozott szabályozás jogalkotói indokolása szerint az ésszerű idő követelményének érvényesülését biztosítja az, hogy a kirendelésre – a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazásával – csak abban az esetben kerül sor, ha az például a szakvélemény kiegészítése vagy az ellentmondások feloldásának megkísérlése miatt indokolt.

Új Magyar Közigazgatás

A gyakorlat azt mutatja, hogy a közigazgatási jogvita a Kp. szerinti perekben is a megelőző eljárásban beszerzett szakértői vélemény érdemi vitatását jelenti.

Ezért, ha a felperes a bíróság megítélése szerint alappal hivatkozik a közigazgatási jogvitában arra, hogy a hatósági eljárásban eljárt szakértő szakvéleménye aggályos, új szakértő kirendelésére kerülhet sor. Erre a perben többféle eljárási lehetőség áll rendelkezésre. Általában a megelőző eljárásban kirendelt szakértő véleményének vizsgálatára kerülhet sor a felperes által előterjesztett bizonyítékok alapján a Pp. 316. § szerint, figyelemmel a 317. §. rendelkezéseire is. Ennek eredményeképpen dönthet a bíróság újabb szakértő alkalmazásának szükségességéről. Kivételesen azonban a megelőző eljárásban beszerzett szakértői véleménnyel kapcsolatos eljárás mellőzhető, ha a felperes által szolgáltatott bizonyítékok alapján a szakértői vélemény aggályos volta egyértelműen megállapítható.

A bíróság tehát felperesi valószínűsítés esetén a közigazgatási eljárásban kirendelt szakértőtől eltérő igazságügyi szakértőt rendelhet ki, és a közigazgatási eljárás során vizsgált szakkérdést a perben egy új, a felektől és a megelőző eljárástól független igazságügyi szakértő kirendelése útján vizsgálhatja.

A szakkérdéssel érintett közigazgatási jogvitákban a hatósági eljárásban a beszerzett szakvéleményben foglalt megállapításon alapul maga a támadott közigazgatási cselekmény, melynek anyagi jogi megfelelőségét a bíróság annak függvényében tudja érdemben megvizsgálni, hogy a szakkérdésben mennyiben megalapozott a vélemény. A Kp. 80. § (1). bekezdésének megfogalmazása alapján adott a törvényi lehetőség a megelőző közigazgatási eljárásban kirendelt szakértő helyett új szakértő kirendelésére. Nem kizárólagos lehetőség az, hogy a perben csak a közigazgatási eljárásban kirendelt szakértő – esetlegesen pontosított, kiegészített – szakvéleményére alapítottan kell a bíróságnak a felülvizsgálatot elvégeznie.

A bizonyító fél tehát a Kp. hivatkozott szabálya alapján nincs elzárva attól, hogy vitassa a megelőző eljárásban kirendelt szakvélemény tartalmát, a Pp. 317. § (1) bekezdés d) pontja alapján pedig a bírónak a pervezetés keretében fel kell hívnia a fél figyelmét, ha a kirendelt szakvélemény aggályosságát (Pp. 316. § (1) bekezdés) észleli. Amennyiben pedig az aggályossági okot nem sikerül kiküszöbölni, a mögöttesen alkalmazandó Pp. szabályai alapján a bíróság eleget tesz a bizonyító fél új szakértő kirendelésére irányuló indítványának.

Az Alkotmánybíróság 5/2020. (I. 29.) határozatában foglaltak alapján a Pp. szabályai a szakértői bizonyítás három módját különböztetik meg: a magánszakértő, a más eljárásban már alkalmazott szakértő, valamint a bíróság által kirendelt szakértő esetét. E szakértői bizonyítási módoktól meg kell különböztetni a Kp. 80. (1) bekezdésében nevesített megelőző eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásának esetét.

A „megelőző eljárásban eljárt szakértő” és a „más eljárásban már alkalmazott szakértő” jogintézménye kapcsán utalni kell a Pp. 270. § (1) bekezdésére is, amely rendelkezés hatalmazza fel a bírót arra, hogy az előtte folyamatban lévő perben felhasználhassa a más eljárásban beszerzett bizonyítékokat, így a szakértői véleményt is. Eszerint, ha a polgári perben releváns tény más eljárásban, adott esetben egyéb büntető, polgári vagy közigazgatási perben már bizonyítást nyert, úgy annak megismétlésére nincs szükség: a tény hitelt érdemlő bizonyítéka megfelelő körülmények között felhasználható.

Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata szerint a Kp. 80. § (1) bekezdésében található „megelőző eljárás” fogalma ettől eltérő helyzetet jelöl: a közigazgatási ügyben nem csupán ugyanazon tény bizonyítási szükségessége köti össze a hatósági eljárást a közigazgatási perrel. A közigazgatási per jogorvoslati jellegű eljárás, amely a közigazgatási szervhez képest „más szerv”, vagyis a bíróság előtti folyik. Emellett pedig a per célja a közigazgatási jogvita tárgyának, a közigazgatási tevékenység jogszerűségének, törvényességének a felülvizsgálata (a kibocsátott aktushoz vezető eljárás és/vagy az aktusban megjelenő rendelkezés törvényessége), bizonyos esetekben a közigazgatási döntés korrekciója (az aktusban megjelenő rendelkezés megváltoztatása).

Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában megállapította azt is, hogy a Kp. 80. § (1) bekezdése értelmében a hatósági eljárásban kirendelt szakértőre úgy kell tekinteni, mintha a kirendelésére a közigazgatási perben került volna sor.

A rendelkezésből két következtetés adódik: egyrészt a közigazgatási bíró kirendelő végzése révén a szakértő megőrzi ezen minőségét a perben, másrészt a Kp. „átvezető” jellegű 80. § (1) bekezdése nem rendelkezik a megelőző (hatósági) eljárásban keletkezett szakvélemény érinthetetlenségéről, avagy támadhatatlanságáról. Azzal éppen ellentétesen: a hatósági eljárásban benyújtott szakvélemény megalapozottsága, tartalma a felülvizsgált hatósági határozatba történt beépülését követően a közigazgatási perben is vitathatóvá válik. A Kp. 80. § (4) bekezdése értelmében ugyanis a megelőző eljárásban kirendelt szakértőre a Pp. kirendelt szakértőre vonatkozó szabályait kell alkalmazni (Pp. XXI. fejezet, 90. pontja).

A Kp. 80. § (1) bekezdés második mondatának „elsősorban” kitétele a bírói mérlegelés körébe utalja a megelőző eljárásban kirendelt szakértő által adott szakvélemény aggályosságának megítélését. A mérlegelés feltétele az, hogy a szakkérdéseben a felperes a korábbi szakértői álláspont helyességét kellő mélységben és megalapozottsággal aggályossá tudja tenni, s az ehhez szükséges bizonyítékokat is előterjeszti. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a felperesnek kell olyan peranyagot szolgáltatnia, amely megalapozza új szakértő kirendelését.

Ennek során a felperesnek lényegében a Pp. 316. §-ának megfelelően kell eljárnia. Így a szakvélemény akkor aggályos, ha hiányos, illetve nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit, homályos, önmagával, illetve a perbeli adatokkal ellentétes, vagy egyébként helyességéhez nyomatékos kétség fér.

Nem tekinthető ugyanakkor a felperes részéről a megelőző eljárásban beszerzett szakvélemény aggályossá tételének a szakvélemény szakmai adatok és bizonyítékok nélküli kritikája vagy a szakértő személyére, illetve a szakértői kompetencia hiányára vonatkozó – alá nem támasztott – eljárásjogi hivatkozás.

Amennyiben a felperes kellő hivatkozással a megelőző eljárásban beszerzett szakvélemény megalapozottságát nem tudja megkérdőjelezni, az azt alátámasztó peranyagot nem szolgáltatja, úgy a bíróság még a felperes ezt ellenző indítványa ellenére sem tekinthet el a megelőző eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásától.

(kuria-birosag.hu)



Kapcsolódó cikkek:


Nem alkalmazható az ingyenes újságra vonatkozó fővárosi rendelet
2021. január 27.

Nem alkalmazható az ingyenes újságra vonatkozó fővárosi rendelet

A Kúria az indítványban felhozott érvek alapján úgy ítélte meg, hogy a rendelet 5. § (4) bekezdése vonatkozásában az ideiglenes alkalmazási tilalom elrendelésének elmaradása, súlyosabb hátrányt okozna, mint az alkalmazási tilalomra irányuló kérelem elutasítása.

A koronavírus hatása a munkaerőpiacon
2021. január 27.

A koronavírus hatása a munkaerőpiacon

Lehet, hogy a legaltech cégek még ragaszkodnak az irodahelyiségeikhez, de a járvány miatti távmunkavégzés lehetővé tette, hogy tehetséges szakembereket alkalmazzanak szerte a világon. A tehetséges munkavállalók országos vagy akár globális elérhetősége azonban valószínűleg megnövekedett versenyt jelent majd mind a munkavállalók, mind a munkaadók számára.