Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
külföldi jogról való tájékoztatásról szóló európai egyezmény szerinti megkeresésre adott válasz értelmezése, valamint a perben felmerült kérdésekben az osztrák joggyakorlat megismerése munkaigényes feladat volt. Az osztrák biztosítási gyakorlat figyelembe vétele sem volt mellőzhető, mivel az osztrák jog nagyrészt a felek megállapodására bízza a biztosítási feltételek és szabályok meghatározását.
Az alapügy
A felperes 1993. december 12-én – magyarországi közvetítőn keresztül – ajánlatot tett az ausztriai székhelyű alperesi biztosító társaság részére élet- és baleset-biztosítás megkötésére. A biztosítási szerződés részévé váltak az alperes 1990. március 20-án jóváhagyott általános baleset-biztosítási feltételei (AUVB). A felperes 2001. október 27-én vétlen elszenvedője volt egy közlekedési balesetnek, amelynek következtében a munkaképességét jelentős mértékben csökkentető maradandó fogyatékosságai alakultak ki. A biztosítási esemény bekövetkeztét bejelentette az alperesnek. Megjelent 2002. szeptember 26-án az alperes által megbízott orvosszakértő előtt, aki megállapította, hogy maradandó fogyatékosságának mértéke nem éri el a szerződési feltételekben meghatározottat. Az alperes erre figyelemmel megtagadta biztosítási összeg fizetését.
A felperes keresetet indított az alperes ellen 1.000.000 osztrák schillingnek megfelelő euró biztosítási összeg és járulékai, valamint az AUVB rendelkezései szerinti egyéb költségek, díjak megtérítése iránt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság két alkalommal hatályon kívül helyezte a keresetnek részben helyt adó elsőfokú ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, mert az nem az irányadó osztrák jogot alkalmazta. A másodízben megismételt eljárásban meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 73.924 eurót és ennek 2002. október 11-től a kifizetésig járó évi 4%-os kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezései közül a napidíj iránti igény elutasítására vonatkozó rendelkezést részben megváltoztatta és az alperest 8.912 euró, valamint ennek 2002. október 11-től a kifizetésig járó évi 4%-os kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan az e körben előterjesztett keresetet elutasította. Megállapította egyúttal, hogy a 2001. október 27-én bekövetkezett balesettel okozati összefüggésben a felperest a kórházi tartózkodás idejére járó díj és fájdalomdíj teljes mértékben megilleti. A balesettel összefüggő költségek megtérítésére irányuló követelésre, valamint az eddig felmerült első- és másodfokú eljárási költségekre kiterjedően az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb megismételt eljárásban többször módosított keresetében a felperes mindösszesen 291.227 euró és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követeléseként otthoni ápolási díjra, a balesettel összefüggő 20.577 euró költségtérítésre, 225.000 euró fájdalomdíjra és 14.400 euró kórházi tartózkodás idejére járó díjra tartott igényt. Az alperes ellenkérelme a módosított kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 11.950 eurót, valamint ennek 2002. október 11. napjától a kifizetésig járó évi 4%-os kamatát. Az indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes napidíj iránti igénye jogerősen eldőlt, ezért nem volt jogi lehetőség a módosítására.
Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a napidíjra irányuló kereseti kérelem érdemi vizsgálatát mellőzte. Az otthoni ápolási díj, a fájdalomdíj, a kórházi tartózkodás idejére járó díj, valamint a balesetből származó költségek megtérítése iránti kereset eldöntéséhez elsődlegesen a felek között létrejött szerződés tartalmát kellett vizsgálni. Az AUVB 10. cikkelye a kórházi tartózkodás idejére járó díjról, valamint a fájdalomdíjról, 11. cikkelye pedig a balesettel összefüggő költségekről rendelkezik. A felperes e kikötéseknek megfelelő tartalommal, az abban foglalt feltételek fennállása esetén igényt tarthatott ilyen jogcímeken térítésre.
A kórházi tartózkodás idejére járó díjat és a fájdalomdíjat illetően az alperes tényszerűen vállalt helytállási kötelezettséget, csupán annak mértékét nem határozta meg, amely azonban nem mentesíti a fizetési kötelezettsége alól. Ha a felek a szerződésben a térítési összegben pontosan nem állapodtak meg, konszenzusuk az általános szabályok talaján kialakult gyakorlat alkalmazására kellett irányuljon.
Az osztrák gyakorlat alapján megállapítandó térítések meghatározása érdekében a felek álláspontjaik alátámasztására szakértői véleményeket csatoltak. A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául – az elsőfokú bírósághoz hasonlóan – az alperes által csatolt magánszakvéleményeket fogadta el. Megállapította, hogy a kórházi tartózkodás idejére járó díj felperes részéről igényelt és az alperesi magánszakértő által egyezően meghatározott mértéke napi 50 euróra tehető. Az alperest e címen az eredeti kereseti követelés szerint 3250 euróban marasztalta.
Megállapította továbbá, hogy a fájdalomdíj mértékéről az alperesi orvosszakértő az általános, a bírói gyakorlatban alkalmazott elvek alapján nyilatkozott, így konkrét szerződéses rendelkezés hiányában ezt kellett irányadónak tekinteni figyelemmel az ABGB 1325. §-ában foglaltakra is. Az osztrák jogirodalomban használt fájdalomkatalógus, a felperes orvosi leletei, sérülései fajtája, súlyossága, a dokumentált kezelések lefolyása alapján, a 22 napot meghaladó kórházi tartózkodás folytán az alperes által fizetendő fájdalomdíj 8.700 euró.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az alperest az AUVB 10. cikkely 1. pontja alapján 14.400 euró kórházi ápolási díj, az AUVB 11. cikkelye alapján 20.577 euró balesettel összefüggő költség, az AUVB 10. cikkely 2. pontja alapján 225.000 euró fájdalomdíj, és ezen összegek évi 4%-os kamata megfizetésére kötelező, másodlagosan az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, 3. § (3) bekezdésében, 252. § (2) bekezdésében, 177. § (1) bekezdésében és 215. §-ában foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.
Az érvényesített igényeket vizsgálva a kórházi tartózkodás díja tekintetében nem látta alkalmazhatónak a felperesi magánszakvéleményt. Az egy ausztriai díjszabás-összehasonlító portálról származó olyan adatokat vett alapul, amelyek a felperes biztosítási szerződéséhez képest eltérő tartalmú, más feltételekkel köthető szerződésekre vonatkoztak, és amelyekről az sem volt megállapítható, hogy a felperesi szerződéssel egy időben keletkeztek. Emiatt a felperesi magánszakértői vélemény megállapításaihoz – különösen a szakértői módszer helyességét illetően – nyomatékos kétség fért. A balesettel összefüggő, a felperes személyi sérüléseivel kapcsolatos költségeket a károkozó gépjármű felelősségbiztosítása alapján egy magyar biztosító már megtérítette, ezért AUVB 11. cikkelyében foglalt feltételeket a felperes a rajta álló bizonyítási teher ellenére teljeskörűen nem bizonyította.
A megítéltnél magasabb összegű fájdalomdíjra pedig azért nem jogosult, mert az osztrák jog szerint vizsgálandó „fájdalomperiódusok” mértékének megállapítása bár orvosi szakkérdés, azonban a felek mindegyike csatolta e körben az általa megbízott orvosszakértő véleményét, ezek közül a felperesi szakvélemény volt az, amely nem konkrét tényeken alapult. Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sértette sem a mérlegelésre, sem a bíróság tájékoztatási, valamint az ítélet indokolására vonatkozó kötelezettségét rögzítő eljárásjogi szabályokat.
A 2007 óta folyamatban lévő perben, a többször megismételt eljárásban a külföldi alperessel kötött biztosítási szerződés tartalmának megértéséhez és az azon alapuló döntéshez az osztrák jog alkalmazására volt szükség. A külföldi jogról való tájékoztatásról szóló európai egyezmény szerinti megkeresésre adott válasz értelmezése, valamint a perben felmerült kérdésekben az osztrák joggyakorlat megismerése munkaigényes feladat volt. Az osztrák biztosítási gyakorlat figyelembe vétele sem volt mellőzhető, mivel az osztrák jog nagyrészt a felek megállapodására bízza a biztosítási feltételek és szabályok meghatározását. A Kúria a végleges döntést egy több mint tíz éve húzódó perben mondta ki.
