A terhelt szerepe az elsőfokú eljárásban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új büntetőeljárást ismertető cikksorozatunkban – a követezőkben – a terheltet megillető, a korábbi szabályozáshoz képest kiegészülő jogokat vesszük számba. Az új kódex lehetővé teszi, hogy a terhelt egyezség megkötését vagy határozat kilátásba helyezését kezdeményezze, ha pedig fogva van, akkor jogairól írásban is tájékoztatni kell.

 

Az új büntetőeljárási törvény (Be.) részleteit ismertető cikksorozatunk korábbi részében az ügyész elsőfokú bírósági eljárásban betöltött szerepéről és a vádbeszédről esett szó. Azután a védőbeszédre vonatkozó szabályozást ismertettük, ám nem kitérve a védőnek a büntetőeljárásban betöltött teljes körű szerepére, hiszen arról azt megelőzően már ugyancsak szó volt. A sort ezúttal a terheltnek az elsőfokú eljárásban „betöltött” szerepével folytatjuk.

A terhelt eltérő jogai az új Be.-ben

Az új büntetőeljárási törvényben a terhelt meglévő jogai az alábbiakkal egészülnek ki:

– az új törvény lehetővé teszi, hogy a terhelt egyezség megkötését kezdeményezze;

– a terhelt az ügyészi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezését is kezdeményezheti;

– ha a terhelt fogva van, akkor jogairól írásban is tájékoztatni kell.

Változások a Miranda-elvnél

A terhelt továbbra is élhet a hallgatás jogával. Az új Be. előkészítése folyamán az ügyészség szerette volna törvényi szintre vinni azt az elképzelését, miszerint, ha a terhelt a vallomás megtagadását követően az eljárás későbbi szakaszában mégis vallomást tesz, akkor ez feloldja a Miranda-elvet, és a továbbiakban már nem illeti meg a hallgatás joga. Az új Be.-be ez a szabály nem került be, viszont a törvény a hatályos jogszabálytól eltérően, a hallgatás jogától független jogosítványként értelmezi a bizonyítás alanyainak kérdezési jogát. Ez pedig azt jelenti, ha a terhelt a vallomástétel megtagadása után mégis vallomást tesz, akkor hozzá kérdéseket lehet intézni.

Amennyiben a terhelt az előkészítő ülésen vallomást tett, de a tárgyaláson úgy dönt, hogy nem akar vallomást tenni, akkor az előkészítő ülésen tett vallomását indítványra ismertetik.

A bizonyítás korlátozottsága

Az új büntetőeljárási törvény alapján, ha a terhelt fogva van, akkor jogairól írásban is tájékoztatni kell

Ha a terhelt beismerő vallomást tesz az előkészítő ülésen vagy a tárgyaláson, akkor „életbe lép” az új Be. egyik alapkoncepciója, az úgynevezett bizonyítás korlátozottsága. Ez azt jelenti, hogy ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot végzéssel elfogadja, akkor a vádirati tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésére nem lehet további bizonyítást folytatni. A bizonyítás csak egyéb kérdések tekintetében végezhető (pl. a büntetés kiszabása tekintetében). Ebben az esetben a bíróság a tárgyaláson a vádlott kihallgatását mellőzheti. Ugyanakkor a bizonyítási eljárás eredményeként a bíróság dönthet úgy is, hogy a beismerést elfogadó végzést hatályon kívül helyezi.

A különleges bánásmód szabályai a terhelt esetében

Nemcsak a sértett és a tanú tartozhat a sérülékeny csoporthoz, hanem a terhelt is. Vagy azért, mert fogyatékos személynek minősül, vagy azért, mert a 18. életévét még nem töltötte be.

A fogyatékos személynek minősülő terhelt

Külön jogszabályban fogyatékos személynek minősülő terhelttel szemben indított büntetőeljárásban a jogalkalmazó mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy készül-e a fogyatékos terhelt részvételével lezajló eljárási cselekményről kép- és hangfelvételt, továbbá igazságügyi pszichológus szakértő jelenlétét megengedik-e. Ugyanis az új Be. az első esetben úgy fogalmaz, hogy az eljárási cselekményen lehetőleg kép- és hangfelvételt kell készíteni, az utóbb említettnél meg az elrendelhető szót használja: „elrendelhető, hogy igazságügyi pszichológus szakértő legyen jelen”. A „lehetőleg” szó erősebb, mint az „elrendelhető”, és bár a „lehetőleg” után ott szerepel a „kell” is, mégsem teszi a törvény ezeket az intézkedéseket kötelezővé. Ha ugyanis mindkét esetben úgy dönt a jogalkalmazó, hogy ezektől a törvényi rendelkezésektől eltekint, senki sem fogja ezt számon kérni tőle, legfeljebb csak egy általánosabb emberi jogi garanciára, a tisztességes eljárásra hivatkozással, mely hiánynak a bizonyítása nem egyszerű.

A 18. életévét be nem töltött terhelt

Nemcsak a fogyatékos terhelt tartozik a különleges bánásmódot igénylők körébe, hanem a tizennyolcadik életévét be nem töltött terhelttel szemben indított büntetőeljárásban is vannak olyan többletintézkedések, melyek az általános garanciákon túlmutatnak.

Mivel a nemzetközi szabályok értelmében a 18. életévét be nem töltött személy gyermeknek minősül, függetlenül attól, hogy a magyar szabályozás szerint fiatalkorúnak, vagy 14. életévének betöltése előtt gyermekkorúnak – kivéve, amikor a Btk.-ban meghatározott bűncselekmények és egyéb feltételek esetén szintén fiatalkorúnak –, mindenesetre biztosítani kell, hogy az eljárásban a más törvényekben megfogalmazott, gyermeket megillető jogok hatékonyan érvényesüljenek. Ezen általános tételen túlmenően azt is kimondja az új Be., hogy a 18 éven aluli terhelt vallomása műszeres vallomásellenőrzéssel nem vizsgálható. Ezt a két pluszgaranciát az új Be. kötelezően írja elő, míg azokat a jogokat, melyeket fentebb, a fogyatékos terheltnél is megemlítettem, mérlegelési jogkörbe tartozóként említi. Utóbbiakhoz tartozik tehát, hogy a tizennyolcadik életévét be nem töltött terhelttel szemben indított büntetőeljárásban az eljárási cselekményen lehetőleg kép- és hangfelvételt kell készíteni, továbbá elrendelhető az igazságügyi pszichológus szakértő jelenléte.

[htmlbox be_jogszabalytukor]

A 14. életévét be nem töltött terhelt

Ha a 12. életévét betöltött, de a 14-iket el nem érő személy követi el a Btk.-ban említett bűncselekményeket, és vele szemben büntetőeljárás indul, akkor a szembesítése csak a hozzájárulásával rendelhető el.

Cikksorozatunkat az egyezségkötéssel folytatjuk.

---