A bizalmi vagyonkezelés adózása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer kiadó gondozásában, Dr. Békés Balázs szerkesztésében megjelent, A bizalmi vagyonkezelés kézikönyve című kiadvány multidiszciplinárisan mutatja be a bizalmi vagyonkezelést, részletesen tárgyalja a polgári jogi, adójogi, büntetőjogi, nemzetközi magánjogi és a közigazgatási felügyeleti szabályokat, illetve külön angol nyelvű fejezetekben, külföldi szerzők mutatják be számos ország trust, illetve vagyonkezelési előírásait. Az alábbiakban a bizalmi vagyonkezelés adózásáról szóló fejezet bevezetőjét és az adózási problémakörének az összegzését olvashatják el. A részlet szerzője Dr. Békés Balázs.

Az adójog komplex terület. Ahhoz, hogy jól alkalmazhassuk az adókat, meg kell érteni az alapjukat képező jogügyleteket, és azokra kell rávetíteni az adójog fogalomrendszerét. A bizalmi vagyonkezelés esetén ez különösen összetett és nehéz feladat.

Az előző fejezetben [A bizalmi vagyonkezelés kézikönyve című kiadvány. A Szerk.] részletes elemzésre került a jogintézmény polgári jogi sokszínűsége, melyet itt értelemszerűen nem kívánunk megismételni. A bizalmi vagyonkezelés összetettségét jól érzékelteti, hogy háromszereplős jogviszonyról van szó, amelyben a vagyonrendelő forgalomképes javakat (vagyontárgyakat) ruház át a vagyonkezelőre, akit az a kötelezettség terhel, hogy a vagyontárgyak felett az átruházással megszerzett rendelkezési, használati és hasznosítási jogosultságait a kedvezményezett(ek) javára gyakorolja. A vagyonkezelőnek a szerepe ebben a képletben csupán annyi, hogy – a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján őt terhelő kötelezettségnél fogva – közvetíti ezt a juttatást. Ugyanakkor a vagyonkezelő mégis teljes jogosulti pozíciót kap, a rendelkezési joga dologi jogi szempontból korlátozatlan. A vagyonkezelőt mint tulajdonost és jogosultat megillető jogoknak a célhoz rendeltségből fakadó, a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján keletkező korlátai kötelmi jogi természetűek, amelyek harmadik személyekkel szemben jogi hatással nem bírnak.

Amint látszik, a bizalmi vagyonkezelés során nemcsak többféle jogügylet keveredéséről van szó, hanem a különböző adónemek a fenti jogviszonyok más-más elemét tekintik meghatározónak az adójogi szabályaik kialakításakor. Példaként említhetnénk, hogy az áfatörvény a vagyonrendeléstől a vagyonkiadásig minden ügyletet olyan megközelítésben vizsgál, amely a vagyonátruházást követi, függetlenül a vagyonkezelő speciális ügynök szerepétől. Ezzel ellentétes az illetékszabályozás, ahol a jogalkotó az ügynök bizalmi vagyonkezelőn „átnéz”, így a vagyonrendelő és a kedvezményezett közötti viszonyra alapozza a szabályozást. Ennek következményeként az adók alanyai is eltérőek: vannak olyan adók (például az általános forgalmi adó), ahol az adó alanya a bizalmi vagyonkezelő, másoknál (például a társasági adó vagy a helyi iparűzési adó esetén) pedig a kezelt vagyon, míg a fent már említett illetékeknél a meghatározó ismérv a vagyonrendelő és a kedvezményezett viszonyrendszerének a vizsgálata.

A fenti dogmatikai megközelítések különbözősége előrevetíti, hogy a bizalmi vagyonkezelés adójogi kezelése összetett feladat. Ezt az összetettséget tovább bonyolítja, hogy egy vagyonkezelésben jellemzően három tevékenység különül el: a vagyonrendelés, a vagyonkezelés és a vagyon kiadása. Ezeket a tevékenységeket pedig gyakorlatilag mindenki minden pozícióban végezheti vagy élvezheti. Azaz a vagyonrendelő egyaránt lehet magánszemély és társaság, hasonlóan a vagyonkezelő is lehet bármilyen természetes vagy jogi személy, ahogy ez a szabadság a kedvezményezettek körére is kiterjed. Ha hozzátesszük, hogy minden szereplő lehet belföldi és külföldi is, akkor könnyen belátható, hogy a lehetséges esetek és ennek következtében a lehetséges adójogi következmények száma is rendkívül színes.

A sokszínűség adójogi feldolgozása többféle módon történhet. Követhetnénk a vagyonkezelés egyes ciklusait, és ennek mentén vizsgálhatnánk az egyes ügyletek, nevezetesen a vagyonrendelés, a vagyonkezelés és a vagyonkiadás adójogi következményeit minden egyes adónem szempontjából külön-külön. Ezzel szemben mi a különböző adónemek szerint vizsgáljuk a bizalmi vagyonkezelés egészét a bizalmi vagyonkezelés teljes életciklusa alatt. Ennek megfelelően külön foglalkozunk az egyes jövedelemadókkal, a forgalmi adókkal, illetve a helyi adókkal, majd ezt követően néhány kiemelt adójogi problematikát vizsgálunk. […]

A bizalmi vagyonkezelés és a kezelt vagyon alternatívája, hogy a vagyonrendelők egy gazdasági társaságot – holdingot – hoznak létre, és ezen keresztül folytatják gazdasági tevékenységüket. A két struktúrát adójogi szempontból összevetve azt látjuk, hogy a kezelt vagyon minden olyan jellemzővel rendelkezik, amellyel egy holding, ugyanakkor számtalan olyan előnyt tud felsorakoztatni, amely kizárólag ennek a sajátja. Idetartozik különösen a magánszemélyek vagyonrendelése, illetőleg részükre a vagyon kiadása vagy – speciális feltételek teljesülése esetén – a kezelt vagyon teljes adómentessége. A vagyonkezelés ugyanakkor nem hordoz előnyöket a vagyonrendelő vagy kedvezményezett társaságok részére.

(Az idézett fejezetben a szerző kitér a kapcsolt státusz és a bizalmi vagyonkezelés viszonyára, illetve a nemzetközi adózási kérdések vizsgálatára is. A Szerk.)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.