Jogszabályfigyelő 2024 – 23. hét
Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten új Magyar Közlöny nem jelent meg, a Kúria Döntések Bírósági Határozatok legfrissebb számának a tartalmából válogattunk.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Dr. Oroszlán Zsuzsa ügyvéd, biztosítási és kártérítési szakjogász a biztosítási szerződések szabályozási struktúrájáról és általános szabályairól.
A Polgári Törvénykönyvről szóló, 2014. március 15-én hatályba lépő 2013. évi V. törvény (Új Ptk.) alapvetően átalakította a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Régi Ptk.) biztosítási fejezetének rendszerét és jó néhány alapvető szabályát is. Mivel az Új Ptk.-t értelmező jogszabályt (Új Ptké.) várhatóan csak 2013 őszén fogadja el a Parlament, az alábbiakban leíró jelleggel vállalkozhatom csak arra, hogy pusztán a törvényszövegre támaszkodva, a jogalkalmazás során esetleg bizonytalanságokat szülő, főbb új biztosítási jogi rendelkezéseire irányítsam a figyelmet.
Terjedelmi okokból csak a biztosítási szerződések jogát vizsgálom, a részben szintén megújult kártérítési jogot nem. Ezt is inkább a jogkereső biztosítottak szempontjából teszem, figyelemmel a biztosítók és a biztosítottak között – jellemzően a biztosítók javára – fennálló gazdasági erőkülönbségre.
I. Az Új Ptk.-nak a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályozási struktúrája
Az Új Ptk.-nak a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályozása alábbi rendszerben épül fel:
1. A biztosítási szerződés általános szabályai (LXII. Fejezet), amely új formaként a csoportos biztosítási szerződéseket is szabályozza.
2. A kárbiztosítási szerződés (LXIII. Fejezet) a Régi Ptk.-ban szabályozott vagyon- és felelősségbiztosítási szerződések helyett:
a) A kárbiztosítási szerződés általános szabályai (1. pont),
b) A felelősségbiztosítási szerződés (2. pont).
3. Az összegbiztosítási szerződések (LXIV. Fejezet) a Régi Ptk.-ban szabályozott élet- és balesetbiztosítás helyett.
c) Az összegbiztosítási szerződések általános szabályai (1. pont).
d) Az életbiztosítási szerződés (2. pont).
e) A balesetbiztosítási szerződés (3. pont).
4. Az egészségbiztosítási szerződés (LXV. fejezet), új intézményként, ám általános szabályok nélkül.
A fenti struktúra – három helyen is található általános szabályok – elgondolkoztathatja a jogalkalmazót, vajon a mindenkor vizsgálandó biztosítási szerződésre éppen melyik általános szabályozás vonatkozik, különösen, ha adott esetben a LXII. Fejezet és a többi általános szabály egymástól eltérő szabályokat tartalmaz (pl. biztosítási érdek, a biztosított hozzájárulása, biztosított belépése stb.)
II. A biztosítási szerződések általános szabályai (LXII. Fejezet)
1. Biztosítási érdek (Új Ptk. 6:440. §)
a) Biztosítási szerződést leegyszerűsítve eztán is csak az köthet érvényesen, akinek vagy saját biztosítási érdeke van, vagy azt biztosítási érdekkel rendelkező személy javára köti meg. A semmisség jogkövetkezményét a biztosítási érdek nélkül kötött biztosítási szerződésre a jogalkotó csupán a kárbiztosításokra és a csoportos összegbiztosításokra tartja fenn. Kérdés lehetne ebben a fejezetben, hogy a nem csoportos összegbiztosítások esetében lehet-e biztosítási érdek nélkül érvényes biztosítási szerződést kötni? Az Új Ptk. 6:475. §-a tartalmaz ugyanilyen címmel rendelkezést, de a kérdésre nem ad egyértelmű választ, és az sem érthető, hogy akár a cím is miért került e fejezet helyett az összegbiztosítási szerződés általános szabályai közé. A biztosítási érdek hézagmentes definíciója azért volna célszerű, mert a biztosítási érdekmúlás főszabály szerint oda vezethet, hogy a biztosítási szerződés létre sem jön (lehetetlenülés), vagy oda, hogy a szerződés az érdekmúlással érintett részében megszűnik (Új Ptk. 6:454. §). Kivételt képez ez alól, ha az érdekmúlás kizárólag a biztosított vagyontárgy tulajdonjoga átszállásának következménye, és a vagyontárgy más jogcím alapján már korábban is az új tulajdonos birtokában volt. Ebben az esetben a tulajdonjoggal együtt a biztosítási fedezet is átszáll, és a tulajdonjog átszállása időpontjában esedékes biztosítási díjakért a korábbi és új tulajdonos egyetemlegesen felelős. A szerződést bármelyik fél a tulajdonjog átszállásáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül írásban, 30 napos határidővel felmondhatja.
b) Kiemelendő, hogy a kárbiztosítások általános szabályai között (Új Ptk. 6:458. § és 6:459. §) a jogalkotó a biztosítási érdek helyett a „biztosított érdek értéke” fogalmát használja, anélkül, hogy ennek meghatározását az Új Ptk. biztosítási szabályozásában megtalálhatnánk. Ez annál nagyobb hiányosságnak tűnik, mert az új rendelkezések szerint a kárbiztosítás a biztosított érdek értékét meghaladó részében volna semmis.
2. Csoportos biztosítás (Új Ptk. 6:442. §)
Maga a tény is új, hogy az Új Ptk. külön kategóriaként foglalkozik a csoportos biztosításokkal, amelyek voltaképpen csak a kár- és összegbiztosítások egy sajátos formáját képezik. Az új szabályozás – e fejezetben – a következőket tartalmazza: (a) csoportos biztosítás esetében a biztosítottak meghatározása aszerint történik, hogy ők valamely szervezethez tartoznak-e, vagy milyen jogviszonyban, illetőleg egyéb kapcsolatban állnak a szerződő féllel; (b) a biztosító kockázatát a csoport tekintetében – vagyis nem annak egyes tagjaira vonatkozóan – vizsgálhatja és vállalhatja; (c) ha a csoport – és nem egyéb releváns tényező – a csoportos biztosítási szerződés alapja, akkor az a biztosított, aki a biztosítási esemény bekövetkezésekor a csoport tagja volt; (d) biztosított lehet a csoport tagjának hozzátartozója is (itt hiányzik annak rendezése, csoportos életbiztosítás esetében is szükséges-e ezen személyi kiterjesztés érvényességéhez a biztosítottá váló családtag vagy törvényes képviselőjének Új Ptk. 6:475. § és 6:479. § szerinti hozzájárulása, vagy sem); (e) a forma kizárhatja vagy korlátozhatja a biztosított belépését a szerződésbe – szemben az Új Ptk. ugyanezen fejezetben található 6:451. § (1) bekezdésével, mely szerint a biztosított a biztosító hozzájárulása nélkül bármikor beléphet a szerződésbe, ha azt nem ő kötötte; (f) a biztosító tájékoztatási kötelezettsége a szerződő féllel szemben állna fenn, szemben az Új Ptk. 6:450. §-ban foglalt azon rendelkezésével, hogy a szerződő felet a biztosító csak a biztosítási eseményig vagy a biztosított belépéséig tájékoztatja közvetlenül, egyébként a biztosítottnak tartozik információs kötelezettséggel.
A fentiek alapján úgy tűnik, hogy noha a csoportos biztosítást – egyebek között – e fejezetben, azaz a „legáltalánosabb” szabályok között szabályozták, esetében – kakukktojásként – mégis csak különös szerződési rendelkezésekről van szó. Nem kizárt, hogy e tekintetben sikertelen volt az a fejezet címéből kikövetkeztethető jogalkotói törekvés, hogy az e fejezetben legáltalánosabb szabályok valóban minden egyes biztosítási szerződésre, következetesen azonos tartalommal terjedjenek ki.
3. A szerződés megkötése (Új Ptk. 6:443. §)
A szerződés az Új Ptk. hatálybalépését követően is vagy írásban jön létre, vagy szóban – ekkor a szerződő fél fedezetet igazoló dokumentumot kap –, vagy – fogyasztói szerződések esetében – esetleg a biztosító ráutaló magatartásával, azaz hallgatásával (lásd a II.3. b. pontot is).
a) Fedezetet igazoló dokumentum
Fontos, a biztosítókat védő új rendelkezés, hogy amennyiben a „fedezetet igazoló dokumentum” (lásd Régi Ptk. szerinti kötvényt, igazoló jegyet és biztosítási bélyeget) a szerződő fél ajánlatától eltér, az eltérést a szerződő félnek főszabály szerint eztán késedelem nélkül, írásban kifogásolnia kell, ellenkező esetben a biztosítási szerződés tartalma a fedezetet igazoló dokumentumban foglaltak szerint alakul. Nem alkalmazható e szabály, ha a biztosító lényeges eltérésre a szerződő fél figyelmét a dokumentum átadásakor írásban felhívta: ennek hiányában a szerződés az ajánlat szerint jön létre. Bizonyára sok kollégának vannak tapasztalatai arról, hogy biztosítási szerződések esetében milyen figyelemmel követik laikus ügyfelek – és nem csak a fogyasztók – a közvetítő által kezükbe nyomott biztosítási iratcsomó tartalmát. Az idézett új szabály miatt a szerződés megkötésénél az eddigieknél is nagyobb figyelem indokolt.
b) A biztosító ráutaló magatartásával létrejövő fogyasztói szerződés, a biztosítási esemény bekövetkezése a kockázat elbírálási idő alatt, a szerződés tartalma (Új Ptk. 6:444. §)
(i) A jogalkotó úgy rendelkezik, hogy ha a fogyasztónak minősülő szerződő fél (a) az ajánlatot a biztosító által rendszeresített nyomtatványon és a biztosító díjszabása szerint; továbbá (b) a jogviszony tartalmára vonatkozó jogszabályi tájékoztatás birtokában teszi, akkor a szerződés akkor is létrejöhet, ha (c) a biztosító az ajánlatra az annak nem definiált helyre való beérkezésétől számított (d) 15, vagy, ha a fogyasztó ajánlatának elbírálásához egészségügyi vizsgálatra van szükség, akkor (e) 60 napon belül nem nyilatkozik. Ilyenkor a szerződés az ajánlatnak a „biztosító részére történő átadása” időpontjára visszamenő hatállyal, a kockázatelbírálási idő elteltét követő napon jön létre. Ha a fogyasztó számára ismeretlen tartamú kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, a fogyasztó ajánlatát a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és ezen felül még az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján is nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a kockázat egyedi elbírálása szükséges. Ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül a fenti, gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételek ellenére létrejött szerződés lényeges kérdésben eltér a biztosító általános szerződési feltételétől, a biztosító a szerződés létrejöttétől számított 15 napon belül javasolhatja, hogy a szerződést az általános szerződési feltételeknek megfelelően módosítsák. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el, vagy arra 15 napon belül nem válaszol, a biztosító az elutasítástól vagy a módosító javaslat kézhezvételétől számított 15 napon belül a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.
(ii) E szabályozás tartalmát vizsgálva igen valószínű, hogy a gyakorlatban a biztosító ráutaló magatartásával ténylegesen még fogyasztók esetében sem jöhet létre szerződés, hiszen a fogyasztó jellemzően sem biztosítói ajánlati nyomtatványhoz, sem tarifához nem juthat hozzá közvetítő nélkül, sem azt nem tudja eldönteni, vajon ajánlatának elbírálásához szükség van-e – bármilyen jog- vagy egyéb forrás szerint – egészségügyi vizsgálatra, vagyis mikor jár le a mindenkori kockázatelbírálási határidő. Hasonlóképpen nem lehet számára nyilvánvaló, sem a fedezet jellege, sem a kockázatviselés körülményei alapján, hogy ajánlatát egyedileg kell-e elbírálni – szerintem sok jogalkalmazó számára sem volna az. Ezen túlmenően a biztosítók nem szokták publikálni általános szerződési feltételeiket, vagyis, ha létre is jönne a biztosító ráutaló magatartásával biztosítási szerződés, az feltehetően nem állna mindenben összhangban a biztosító nem ismert általános szerződési feltételével. Ennek megfelelően a ráutaló magatartással létrejött biztosítási szerződések felmondással kiszűrhetők.
(iii) Érthető, ha a biztosító védekezni akar esetlegesen rosszhiszemű szerződő féllel szemben. Annál nehezebben követhető viszont, miként került egy gyakorlatilag megvalósíthatatlan, a fogyasztó helyett – címének tartalmával ellentétben – kizárólag a biztosító érdekeit védő tényállás az új Ptk.-ba. A fentiek alapján csaknem biztosra vehető, hogy biztosítási szerződés a biztosító ráutaló magatartásával sem jöhet létre. Egyéb szerződő felek esetében ez a lehetőség az Új Ptk. szerint formálisan is kizárt.
c) Előzetes fedezetvállalás [Új Ptk. 6:445. § (3)–(4) bekezdés]
Az Új Ptk. szerint a biztosító előzetes fedezetet vállalhat, melynek leghosszabb tartama 90 nap lehet. Ha a szerződéskötés meghiúsul, e tartamra a szerződő fél a biztosító által a kockázatvállalás előzetesen meghatározott módszerei szerint megállapított „megfelelő díjat” tartozik fizetni.
4. A biztosítási kockázat jelentős növekedése (Új Ptk. 6:446. §), közlési és változás-bejelentési kötelezettség (Új Ptk. 6:452. §), a szerződő fél és a biztosított tájékoztatási kötelezettségei (Új Ptk. 6:450. §, 6:452. §) vs. a biztosító tájékoztatási kötelezettsége (pl. Új Ptk. 6:442. §)
a) Fontos, a biztosítottak javát szolgáló kevés változás egyike, hogy a biztosító kockázatának jelentős, mindazonáltal definiálatlanul maradt növekedésének jogkövetkezményei, amennyiben a szerződés egyidejűleg több személyre vagy vagyontárgyra vonatkozik, csak a jelentős kockázatemelkedéssel érintett vagyontárgyra vagy személyre vonatkoztathatók, vagyis a biztosító csak e tekintetben élhet szerződésmódosítási vagy felmondási jogával.
b) Ezzel szemben kifejezetten hátrányos a szerződő fél és a biztosított számára, hogy a szerződő félnek az Új Ptk. szerint már nem csak a szerződésben meghatározott változásokat kell írásban bejelentenie, hanem minden lényeges körülmény módosulását. Sőt, az Új Ptk. 6:452. §, vagyis egy és ugyanazon szakasz (5) bekezdése úgy intézkedik, hogy mégsem csak a szerződő felet terheli közlési és változásbejelentési kötelezettség, hanem a biztosítottat is. Célszerű lett volna lehetőleg egyetlen szakaszban meghatározni, hogy e jelentős tájékoztatási kötelezettségeket pontosan mire vonatkozóan és kinek kell teljesítenie, annak érdekében, hogy a szerződés a biztosítási esemény bekövetkezésekor – egyéb feltételek megvalósulása esetén – valóban „működjék”.
c) Az Új Ptk. is adós marad annak egyértelmű rögzítésével, hogy a biztosító a biztosítási esemény bekövetkezését vagy a biztosított belépését követően csak a biztosítottal kommunikálhat, amint annak meghatározásával is, vajon a biztosító pontosan milyen tájékoztatási kötelezettséggel tartozik a szerződő féllel, illetőleg a biztosítottal szemben. Tény, hogy a Biztosítókról és biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) tartalmaz ilyen előírásokat, azok megsértése azonban jellemzően csak közjogi következményekkel jár, szemben a szerződő fél vagy a biztosított ez irányú mulasztásaival. Ezt az aszimmetriát talán az Új Ptké. kiküszöbölheti.
5. A díjfizetés elmulasztásának jogkövetkezményei (Új Ptk. 6:449. §)
Anélkül, hogy ezzel a biztosító számára kötelezettséget teremtene, az új Ptk. törvényben rögzíti annak lehetőségét, hogy a díjnemfizetés miatt megszűnt szerződést a biztosító a szerződő fél 120 napon belül előterjesztett írásbeli kérelmére reaktiválhatja.
6. Belépés a szerződésbe (Új Ptk. 6:451. §)
A jogalkotó ehelyütt a biztosított azon generális jogosultságát rögzíti, hogy egyoldalú, írásbeli jognyilatkozatával bármikor a szerződő fél helyébe léphet, és ezzel – e szerződésben – a szerződő fél általános jogutódává válik. Új rendelkezés, hogy a biztosított a szerződő félnek a szerződéssel kapcsolatos költségeit, a biztosítási díjjal együtt köteles megtéríteni (ide nem értve az Új Ptk. 6:475. szakaszában a csoportos biztosításokra vonatkozó szabályt). Érthető, ha a biztosító arra törekszik, hogy a szerződés tartama alatt lehetőleg ne módosuljon a szerződés. Érthetetlennek tűnik azonban, hogy a jogalkotó a biztosítási díjjal és egyéb költséggel kapcsolatos elszámolást miért nem bízza a szerződő félre és a biztosítottra. A jelen szövegösszefüggésben ugyanis a köztük a belépés esetére törvényben kikötött elszámolási kötelezettség úgy is feltűnhet, mintha ez a biztosított belépésének, vagyis a szerződésből származó jogok és kötelezettségek átszállásának a feltétele volna, olyan körülmények között, amikor az aktushoz egyébként még hozzájárulási jog sem illeti meg a biztosítót, holott egyáltalán nem biztos, hogy ez volt a szabályozói szándék.
7. A biztosítási esemény bejelentésének határideje (Új Ptk. 6:453. §) vs. a biztosító teljesítésének határideje (Új Ptk. 6:462. §)
a) A biztosítási eseményt a szerződő fél a szerződésben meghatározott határidőben köteles bejelenteni. Ha ezt elmulasztja, a biztosító mentesülhet, amennyiben emiatt kideríthetetlenekké válnak olyan lényeges körülmények, amelyek a biztosító szolgáltatását befolyásolják.
b) Kevésbé szigorú szabály vonatkozik a biztosítóra, amely a szerződésben a teljesítés előkészítéséhez szükséges időre tekintettel megállapított határidőn belül köteles szolgáltatását teljesíteni. E szabály ad absurdum azt idézheti elő, hogy a biztosító szolgáltatása teljesítésének határidejét a neki, illetőleg viszontbiztosítójának tetsző határidőig kitolhatja – amint ezt számos, már jelenleg is a piacon lévő szerződésben is láthatjuk, amelyek alapján a biztosító szolgáltatása gyakorlatilag nem tehető esedékessé.
8. Egyoldalú kógencia (Új Ptk. 6:455. §, 6:456. §)
a) A Régi Ptk. 567. §-a szerint annak biztosítási fejezetétől a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára nem lehetett eltérni (egyoldalú kógencia). Az Új Ptk. biztosított-barátnak amúgy sem tekinthető rendelkezései az egyoldalú kógencia kötelmét ezzel szemben jelentősen szűkítik,
és/vagy a releváns tényállást kiüresítheti, mint utóbbit a II.3.b. pontban láthattuk. Jelentősége miatt idézzük, hogy az Új Ptk. értelmében „…ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el e cím olyan rendelkezésétől, amely
– a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre;
– a biztosítási kockázat jelentős növekedésére;
– a díjfizetés elmaradásának következményeire;
– a fedezetfeltöltésre;
– a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettségre;
– a közlésre, a változásbejelentésre és a biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére vonatkozó kötelezettségre;
– a biztosított és a károsult egyezségére;
– a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre;
– a biztosító szolgáltatási kötelezettsége alóli mentesülésére;
– a megtérítési igényre vonatkozik.”
b) „Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el az összeg- és egészségbiztosítás eltérést nem engedő rendelkezésektől.”
c) A biztosító a szerződő fél és a biztosított terhére az Új Ptk. szabályaitól az itt nem említett valamennyi esetben eltérhet.
Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten új Magyar Közlöny nem jelent meg, a Kúria Döntések Bírósági Határozatok legfrissebb számának a tartalmából válogattunk.
Az idei év rendhagyó az önkormányzati választások szempontjából, hiszen most kivételesen nem ősszel, hanem az európai parlamenti választásokkal egy napon, júniusban kerül sor a választásra, ráadásul a 2019-eshez képest jelentősen módosultak a szabályok is, különösen a fővárosi közgyűlés vonatkozásában.
Vasárnap az önkormányzati választásokkal egy időben került sor az európai parlamenti választásra is. Cikkünkben bemutatjuk, kik, hol és mire is szavazhatnak az EP választáson.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!