A fizetési meghagyásos eljárás útján érvényesíthető követelések

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, Szécsényi-Nagy Kristóf által írt Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez című kiadvány a kommentárok hagyományait követve elsősorban a jogalkalmazás számára kíván segítséget nyújtani, legyen szó akár közjegyzői, akár bírói vagy ügyvédi, jogtanácsosi hivatásgyakorlásról. Éppen ezért, a szükséges elméleti alapok lefektetésén túl, a gyakorlatban felmerült kérdések tisztázására, megválaszolására helyezi a hangsúlyt. Az alábbiakban a nagykommentárnak „A fizetési meghagyásos eljárás útján érvényesíthető követelésekről” cím alatti magyarázatát olvashatják.

A fizetési meghagyásos eljárás kizárólag pénzkövetelések érvényesítésére szolgál.

A 2010. június 1-je előtti szabályozással ellentétben tehát ingó dolog kiadása iránt nem lehet ilyen eljárást indítani. Itt kell megjegyezni, hogy a bírósági eljárás sem volt maradéktalanul alkalmas eszköze annak, hogy a jogosult a követelt ingó dologhoz hozzájusson. Mind a fizetési meghagyásokról szóló 1893. évi XIX. törvénycikk, mind pedig a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952-es Pp.) választási lehetőséget biztosított a kötelezettnek (adósnak), hogy a követelt dolog helyett a jogosult által megjelölt pénzösszeggel teljesítsen (alternatio).

Mivel a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) nem határozza meg, hogy az érvényesített pénzkövetelés milyen jogviszony alapján állhat fenn, a korábbi szabályozással összhangban az általánosságban bírói útra tartozó pénzkövetelések tekintetében alkalmazható az eljárás [vö. a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:6. §, Fmhtv. 2. §]. A fizetési meghagyásos eljárásban bármely tágan értelmezett polgári jogi jogviszonyból (tehát személyi jogi, családjogi, dologi jogi, kötelmi jogi, öröklési jogi, társasági jogi és szövetkezeti jogi, továbbá bizonyos körben munkajogi jogviszonyból) eredő pénzkövetelést érvényesíteni lehet. Az Fmhtv. – ellentétben az európai fizetési meghagyásos eljárás szabályaival [az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 1896/2006/EK rendelet (a továbbiakban: Eufmhr.) 2. cikk] – nem rekeszti ki a követelés alapjául szolgáló jogviszonyok közül a kvázi kontraktuális kötelmeket (például jogalap nélküli gazdagodás), és a deliktuális (kvázi deliktuális) kötelmeket (különböző kártérítési követelések) sem. Értelemszerűen a váltóból vagy más értékpapírból eredő pénzkövetelés is érvényesíthető a közjegyzői eljárásban.

A fizetési meghagyásos eljárás kizárólag lejárt és összegszerűen meghatározott pénzkövetelés érvényesítésére szolgál. Ebben a bírósági gyakorlat korábban is egységes volt (BH1975. 320.), 2009-től már az 1952-es Pp. is tartalmazta, illetve az Fmhtv. is kifejezetten tartalmazza ezt a követelményt.

Az, hogy az Fmhtv. 3. § (1) bekezdése a lejárt követelésekre szorítja a törvény alkalmazási körét (tárgyi hatályát), kizárja különösen annak a lehetőségét, hogy a jövőben lejáró részleteket, így a törvényen alapuló tartásdíjat fizetési meghagyás útján érvényesítse a jogosult. A családi jogviszonyon alapuló törvényes (nem szerződéses) tartások esetén ugyanis a felperesek tipikusan a jövőre nézve kérik a bíróságtól tartásdíj megállapítását, amelyet ha megállapít a bíróság és nem fizet az alperes, közvetlenül kérhető a végrehajtás. Ha az ilyen, jövőre nézve a bíróság által már megítélt tartásdíjrészletet kíván fizetési meghagyással érvényesíteni a jogosult, a kérelmét res iudicatára tekintettel vissza kell utasítani [Fmhtv. 24. § (1) bekezdés d) pont]. A Ptk. 4:208. § (3) bekezdése szerint tartási követelést 6 hónapnál régebbi időre bírósági úton akkor lehet visszamenőlegesen érvényesíteni, ha a jogosult a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett; 3 évnél régebbi időre tartási követelést nem lehet bírósági úton érvényesíteni. Erre a rendelkezésre tekintettel a lejárt részleteket is általában a jövőbeni tartásdíjak érvényesítésére irányuló perben kérik a felperesek megítélni, és bár elviekben nem zárható ki, hogy a jogosult fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítse kizárólag a lejárt részleteket, ennek gyakorlati jelentősége elhanyagolható.

Más a helyzet a bíróság által még el nem bírált szerződéses tartás, életjáradék iránti követelések esetén. Ekkor ugyanis a felek a szerződésben határozzák meg a tartásdíj, életjáradék mértékét, ezért azt a bíróságnak nem kell a jövőre nézve megállapítania, ugyanakkor per nélkül is egyértelműen meghatározható a lejárt pénzkövetelés mértéke. Ezért a szerződéses tartás lejárt díjrészletei fizetési meghagyásos eljárásban is érvényesíthetőek, ami nemcsak a magyar, de az európai fizetési meghagyásos eljárásra is igaz: az Eufmhr. 2. cikke kifejezetten engedi a szerződéses tartást európai fizetési meghagyás útján érvényesíteni.

„Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Eksz.) 13. § (9) bekezdése arra utal, hogy nem csak pénz fizetésére irányuló követelés esetén van lehetőség fizetési meghagyás iránti kérelem előterjesztésére. Eszerint a rendelkezés szerint, az a jogosult, akinek szerzői jogi törvény által védett szerzői művén, előadásán, hangfelvételén, műsorán, audiovizuális művén, adatbázisán fennálló jogát, továbbá a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogát a szolgáltató által hozzáférhetővé tett információ – ide nem értve a hozzáférhetővé tett információ szabványosított címét – sérti, a jogsértéssel kapcsolatos igényét abbahagyás és eltiltás iránti ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is tartalmazó kereset vagy fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása útján is érvényesítheti.

Itt kell azonban megjegyezni, hogy a szerzői jog területén fizetési meghagyásos eljárásra a közös jogkezelők által érvényesített díjigények esetén van lehetőség, amennyiben az Fmhtv. 3. § (1) bekezdésében és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 254. § (1) bekezdésében írt szabályt vesszük. Ugyanakkor a rendelkezés nyilvánvalóan nincs összhangban a fizetési meghagyásos eljárás jelenleg hatályos [közjegyzői hatáskörről rendelkező, és a kérelem eldöntése tárgyában mérlegelésre lehetőséget nem adó – Sz-N. K.] szabályaival, hiszen határozottan bírósági intézkedésre utal.” [Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata. 2. kötet, 3. átdolgozott kiadás. Budapest, CompLex, 2010, 1215–1216. o.]

A nyilvánvaló kollíziót két módon lehet feloldani:

Elsődlegesen lex posteriori derogat legi priori elv alkalmazásával. Azaz az Eksz. 2006. január 1-je óta hatályos szabályát lerontotta egyrészt a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény azzal, hogy kizárta a fizetési meghagyásos eljárásban a mérlegelést, ezzel pedig az ideiglenes intézkedés szabályai (1952-es Pp. 156. §) alkalmazhatatlanná váltak, másrészt az Fmhtv. azzal, hogy közjegyzői hatáskörbe telepítette a fizetési meghagyás kibocsátását anélkül, hogy a meghatározott cselekmény tevésére irányuló követelések tárgyában hatáskört biztosított volna neki. (Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Pp. 108. §-a bizonyos körben ismét lehetővé tette, hogy a fél a keresetlevél beadását megelőzően kérje ideiglenes intézkedés elrendelését.)

Második lehetőség a koherenciazavar kiszűrésére, ha az Eksz. érintett rendelkezését akként értelmezzük, hogy vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is tartalmazó keresettel vagy fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel érvényesítheti követelését a fél. Ezt az értelmezést támasztja alá az a tény is, hogy az Eksz. 13. § (9) bekezdése ezek alternatívájaként utal a büntetőfeljelentésre is, már pedig a nyomozó hatóság sem dönthet ideiglenes intézkedés tárgyában. Ha tehát a büntetőfeljelentéssel egyidejűleg is lehet – értelemszerűen a bírósághoz – a Pp. 103. § (3) bekezdésében foglalt általános szabály ellenére ideiglenes intézkedés iránti kérelmet előterjeszteni, akkor nincs akadálya annak, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg, de nem a közjegyzőhöz, hanem a bírósághoz forduljon a fél, és kérje ideiglenes intézkedés elrendelését – hiszen a közjegyzői eljárásban az ideiglenes intézkedés elrendelését az Fmhtv. 17. § (1) bekezdés utolsó mondata kizárja. Ebben az esetben az ideiglenes intézkedésre a Pp. 108. §-át és 109. §-át kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy per megindítása alatt a fizetési meghagyásos eljárás megindítását kell érteni.

Összefoglalva: az Fmhtv. tárgyi hatálya (alkalmazási köre) pozitív értelemben a bírói útra tartozó, magánjogi jellegű, összegszerűen meghatározott, lejárt pénzkövetelések érvényesítésére terjed ki. Amennyiben a kérelem e feltételeknek nem felel meg, a közjegyző azt az Fmhtv. 24. § (1) bekezdés c), illetőleg – le nem járt, tehát idő előtti követelés tekintetében – i) pontja alapján visszautasítja.

---