Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mikor és hogyan jöhet létre egy fuvarmegbízás? Milyen jelentősége van a fuvarlevélnek, és mi a bírósági gyakorlat ezekben az esetekben?
A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Kommentár a CMR Egyezményhez című kiadvány igazodva az egyezmény céljához, kimondottan gyakorlati útmutatót kíván adni a nemzetközi közúti árufuvarozás során bekövetkező nem várt események, így például balesetek, rablás, vagy épp a szállított áru megromlása, esetleges elveszése kapcsán felmerülő felelősséggel, kárrendezéssel kapcsolatos kérdésekhez. A kommentár a joggyakorlat részletes bemutatása mellett kitér például a fuvarozási szerződésre és a fuvarlevélre is, ezek jelentőségét hosszasan taglalja, különös tekintettel a bennük rejlő buktatókra. Az alábbiakban a műnek pont az említett, fuvarlevéllel foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet. A kommentár szerzője dr. Hargitai László.
Kövesse sorozatunkat, és olvasson bele a Kommentárba! Az előző részletet a mentesülési esetekről itt olvashatja el.
A fuvarlevél kiállítása, hiánya, szabálytalansága vagy elveszése
Nem elég, hogy – mintegy – átugorja a CMR Egyezmény a jogügylet létrejöttét, és máris a fuvarlevél kiállításáról szól, még a 4. cikk második mondata ki is rántja a fuvarlevél alól azokat a joghatásokat, amelyeket egyébként egy szerződést tartalmazó okirathoz lehetne fűzni, amikor így rendelkezik: „a fuvarlevél hiánya, szabálytalansága vagy elveszése nem érinti sem a fuvarozási szerződés létét, sem annak érvényességét; arra továbbra is ennek az Egyezménynek a rendelkezései érvényesek”. Így a CMR Egyezmény a fuvarlevél hiányában egyéb bizonyítás kérdésévé teszi a fuvarozási szerződés létrejöttét és annak tartalmát.
A fuvarozási szerződés létrejötte ráutaló magatartással és a keretszerződés
Bár a CMR Egyezmény a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés létrejöttét nem szabályozza, szükséges erre is kitérni – figyelembe véve a magyar bírói gyakorlatot.
Tipikus a ráutaló magatartás, ha a fuvarmegbízás címzettje nem válaszol ugyan, de a megbízás tartalmának megfelelően elkezdi a fuvarfeladat teljesítését, azaz kiáll a felrakóhelyre a megjelölt időpontban. Nehéz azonban eldönteni, hogy a kapott megbízástól eltérő, például következő napi kiállás, hallgatás mellett ráutaló magatartással létrejött szerződés késedelmes teljesítését jelenti-e, vagy azt, hogy a felek között nem volt megállapodás a kiállás időpontjára, és ezért szerződésszegésről sem beszélhetünk.
Egy gyakorlati megoldás az, amikor a fuvarmegbízásba kifejezetten beleírja a megbízó, hogy a megbízás visszaigazolás nélkül is érvényes. Vagyis jelentést tulajdonít a másik fél hallgatásának, ami ellen, ha az illető nem tiltakozik, jogvita esetén a bíró nagy valószínűséggel ugyanezt a jelentést – a megbízás elfogadását – tulajdonítja majd a hallgatásnak. Ebben az esetben a hallgatólag elfogadott megbízáshoz képest beszélhetünk késedelmes kiállásról. Egyébként a felek jogvita esetén ki vannak téve a bírói mérlegelésnek.
A BH1987. 365. számú jogeset szerint „a hallgatás csak abban az esetben minősülhet ráutaló magatartásnak, ha az kétséget kizáróan kifejezi a szerződés létrehozására, illetőleg módosítására irányuló akaratot”. A fenti rezümé a per tárgyából adódóan a ráutaló magatartást emeli ki. Minthogy a CMR szerinti fuvarlevelet a szerződésről állítják ki és nem a fuvarlevél kiállításával kötik meg a szerződést, indokolt a fenti jogeset kifejtéseiből is meríteni az Egyezmény 4. cikk magyarázatában.
A perbeli tényállás tipikusnak mondható: a felek között tartós szerződéses kapcsolat volt, amelynek keretében a felperes – eseti megrendelések alapján – különféle termékeket gyártott az alperes részére, aki a számlákat az utolsó szállítást követően egyenlítette ki. Az alperes 1983. III. negyedében adott megrendelésére a felperes árajánlatot tett, amelyre az alperes nem nyilatkozott kellő időben, de a gyártáshoz szükséges eszközöket a felperesnek átadta, aki a gyártást megkezdte, január-február hónapokban több százezer forint értékben szállított, és árajánlatának megfelelően számlázott.
A perbeli tényállás specifikuma, hogy az alperes 1984. február 27-én írásban is megrendelte a már gyártás alatt álló, illetve részben leszállított termékeket. A megrendelés új ajánlatnak minősült azonban, mivel alacsonyabb árakat tartalmazott.
Nyugodtan tekinthetjük a perbeli tényállást analógnak azzal a helyzettel, amikor a fuvarozó és megbízója rendszeres kapcsolatban állnak, és a fuvarozó egyik alkalommal nem igazolja vissza a fuvarmegbízást, de az elfuvarozandó árut a felrakóhelyen előkészítik.
Az ügy végül a Legfelsőbb Bíróságra került, ahol megállapítást nyert, miszerint a felperes 1984. február 29-ét követően szállított termékeit is az eredeti, azaz a januári árajánlatában közölt áron számlázta. Az alperes nem tette vitássá azt az ítéleti megállapítást, hogy az 1984. február 27-én kelt nyilatkozatáig a szerződés a felperes által ajánlott áron volt hatályos, arra hivatkozott azonban, hogy megállapodásuk a február 27-i ajánlatának megfelelően módosult, mivel azt a felperes hallgatólagosan elfogadta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes álláspontja annyiban helytálló, hogy ráutaló magatartással is megtörténhet a szerződés módosítása. Az 1959-es Ptk. 216. § (2) bekezdése szerint a hallgatás is lehet ráutaló magatartás, de csak akkor, ha kétséget kizáróan kifejezi a szerződés létrehozására, illetve annak módosítására irányuló akaratot. Ennek az akaratnak a meglétét azonban a perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint cáfolta a felperes magatartása, mivel a felperes a legutolsó szállítmányt is az eredeti árakon számlázta, és a felek több ízben sikertelenül kísérelték meg az árvita rendezését. Önmagában az a tény, hogy az alperes alacsonyabb árajánlata után is folytatta a felperes a szállítást, nem ad alapot arra, hogy hallgatását ráutaló magatartásnak lehessen minősíteni.
Mivel itt egy gyártási folyamatról van szó, a CMR Egyezmény alkalmazása szempontjából a jogeset szerinti tényállás önmagában nem mond semmit, ezért annak részleteiben való kifejtése felesleges. Mindazonáltal a nemzetközi közúti árufuvarozás gyakorlata és az ebből adódó lehetséges jogviták szempontjából ebből a jogesetből lehet következtetéseket levonni.
A fuvarozásra adott megbízás ugyanis sok esetben nem tartalmaz minden olyan részletet, amit a felek akár az ügylet létrejöttekor, akár később lényegesnek tartanak. Az itt hivatkozott jogeset szerint a hallgatás is lehet ugyan ráutaló magatartás, de csak akkor, ha kétséget kizáróan kifejezi a szerződés létrehozására, illetve annak módosítására irányuló akaratot. Igaz ugyan, hogy az 1959-es Ptk. 216. § (1) bekezdése szerint „…a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni”, de a hallgatás, és a fuvarozás esetében a fuvarfeladat megkezdése, mint ráutaló magatartás kétséget kizáróan kell, hogy kifejezze az ügyleti akaratot. Például, ha a fuvarfeladat megkezdésének időpontját sikertelenül egyeztetik a felek, de a fuvarozó a járművel kiáll az általa vállalt időpontban, azt a ráutaló magatartást nem lehet úgy értelmezni, hogy az eltérő másik – a megbízó által előírt, de a fuvarozó által eltérően visszaigazolt – időpontra jött volna létre a szerződés. Ha viszont ebben a megrendeléstől eltérő időpontban a járművet mégis megrakják, már mind a két fél részéről kétséget kizáróan kifejezett szerződési akaratról van szó.
Abból a körülményből tehát, hogy a fuvarozási szerződés reálszerződés, és a felek nyilatkozataihoz képest jelentősége van a ráutaló magatartásnak, még nem következik az, hogy a ráutaló magatartás minden körülmények között a szerződési akarat kifejezése.
A szerződéskötés körébe tartozik még a keretszerződések kérdése is. Gyakran előfordul ugyanis, hogy hasonló fuvarfeladatok nagyobb számban jelentkeznek azonos fuvarozó és fuvaroztató kapcsolatában. Ilyen esetben általában keretszerződésbe foglalják azokat a feltételeket, amelyek valamennyi fuvarfeladat tekintetében azonosak. Ilyenek lehetnek a fuvarozandó áru fajtája és mennyisége, a fel- és lerakóhelyek, az egyes fuvarfeladatok megrendelése és azok teljesítése, biztonsági előírások, okmányok kezelése, a fuvarozás útvonala, a fuvardíj megfizetésének rendje, felelősségbiztosítás és szállítmánybiztosítás kérdése, jogválasztás, választottbíróság kikötése jogviták esetére.
A keretszerződések egy külön körét alkotják azok a keretszerződések, amelyek a felrakóhelyen kialakított pótkocsiterminál alkalmazásával járnak. A felrakóhely – tipikusan egy gyár – a terminálon lévő pótkocsikat saját maga mozgatja, rakodja meg és állítja ki rakottan a terminálra, amely a felrakóhely által őrzött terület. A fuvarozó csak a rakott pótkocsi felakasztására jelenik meg a terminálon, és megkezdi a fuvarozást az okmányok átvételével, vagy az üres pótkocsi leparkolásakor hajt be a terminálra.
A multimodális fuvarozás során a rakott pótkocsinak az uszályra, kompra, vasútra való felvontatása, majd onnan címzetthez való elvontatása is tárgya lehet ezeknek a keretszerződéseknek.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
