A gyermektartásdíj szabályozása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával is eleget tehet, de a megállapodás csak akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a gyermektartást fedezi.

A gyermektartásdíjjal kapcsolatos szabályokat az új Ptk. megjelenéséig a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) tartalmazta, majd 2014. március 15- től az új Polgári Törvénykönyv által bevezetett Családjogi Könyv (a továbbiakban: Csjk.) vette át ezt a szerepet, amely jelentős változást hozott a tartásdíj vonatkozásában.

A 2013. évi V. törvény (a továbbikban: Ptk.) rendszerében a negyedik könyvön belül a XIII. cím tartalmazza a rokontartást, amely alatt három önálló fejezet helyezkedik el:
1.) a rokontartás közös szabályai
2.) a kiskorú gyermek tartása.
3.) a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása
Ezen felül lényeges az Alaptörvény XVI. Cikkének (1) és (3) bekezdése is, amelyek rögzítik, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, valamint a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni és e kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.

A gyermek rászorultságának vélelme

A gyermektartás kérdése fontos szempont a szülők válása esetén, mutatja ezt az is, hogy amennyiben közös megegyezésre jutnak a házastársak, abban az esetben is meg kell állapodni a gyermektartásban, mint járulékos kérdésben. Tehát a gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében a szülők megegyezése irányadó és csak ennek hiányában dönt ezekben a kérdésekben a bíróság. Ennek fontosságát mutatja az a Családjogi Könyvben rögzített vélelem is, miszerint a kiskorú gyermek rászorultságát vélelmezni kell, mely vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is -legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig – érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat. Ez a vélelem azonban megdönthető azzal, hogy a gyermek – személyes életkörülményei, jövedelmi viszonyai folytán – képes a saját eltartásáról egészben vagy részben gondoskodni, mivel a munkaképes, tanulmányokat nem folytató és munkát vállaló kiskorú tartására szüleit nem feltétel nélkül kellene kötelezni.

A Csjk. kimondja, hogy a kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles, ezzel megteremtve azt, hogy a tartás mindenek felett álló legyen. Azonban kivételt is ad ez alól, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi, illetve ha a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona is van (például nagyszülő), akkor nem szükséges alkalmazni ezt a rendelkezést.

Amennyiben a gyermek tartása azonban a fentiek alapján nem biztosítható, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülők a tartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát – meghatározott részletekben – igénybe vegyék.

A gyermektartás nem csak pénzben teljesíthető

Alapesetben a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő pedig elsősorban pénzben teljesíti, amely utóbbi a gyermektartásdíj megfizetését jelenti.

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa! Részletes program és jelentkezés >>

Azonban nem csak a különélő szülő kötelezhető gyermektartásdíj megfizetésére, hanem  az a szülő is, akinek a gyermek a háztartásában él, mégis a jövedelmét kizárólag magára költi, és ezzel a tartásról nem gondoskodik. Ehhez szorosan kapcsolódó további rendelkezés az is, hogy az a szülő, aki a tartásdíjat megkapja, köteles azt a gyermek szükségleteinek fedezése érdekében felhasználni.

A gyermektartásdíj mértékében és megfizetésének módjában azonban a szülők megállapodhatnak a Csjk. szerint. Ennek megfelelően pedig abban is megegyezhetnek, hogy a különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás azonban csak akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja. Ezen megállapodás ellenére a bíróság csak akkor állapíthat meg tartásdíjat, amennyiben az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása miatt indokolt.

Ha nincs megegyezés

A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.
A gyermektartásdíj meghatározása során a bíróságnak figyelembe kell venni:
a) a gyermek indokolt szükségleteit;
b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;
c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;
d) a gyermek saját jövedelmét; és
e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

A fentiek értelmezéséhez a Csjk. nyújt segítséget, azzal, hogy megállapítja, a gyermek indokolt szükségletei körébe a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások tartoznak. Ezen felül szabályozza a  gyermek nevelésével kapcsolatos rendkívüli kiadást is, vagyis ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj a kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

A tartásdíj összege

A bíróságnak a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatároznia. Lényeges azonban, hogy a tartásdíj úgy legyen megállapítva, hogy azzal egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen, ha nem egy háztartásban nevelkednek.

Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmét kell alapul venni. 

A bíróság a fenti szabály alapján csak meghatározott összegben állapíthatja meg a tartásdíjat, ellentétben a Csjt. korábbi szabályaival, ahol lehetőség volt a tartásdíj kötelezett jövedelmének meghatározott százalékában történő rögzítésére is.

A bíróság által meghatározott tartást kizárólag abban az esetben lehet később megváltoztatni, amennyiben a meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti. Ebben az esetben a tartás mértékének és a szolgáltatás módjának a megváltoztatását is lehet kérelmezni.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa
Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is. Előrendelés 20% kedvezménnyel! Megrendelés >>

A továbbtanuló nagykorú gyermek

A tartás mértéke és megfizetésének módja tekintetében a továbbtanuló nagykorú gyermekre is elsődlegesen a kiskorú gyermekre vonatkozó szabályok az irányadók, mégis azzal a különbséggel, hogy a tartásdíj mértékének megállapításánál a gyermeknek a tanulmányai folytatáshoz jogszabály által biztosított kedvezményeket és a szülők teherbíró képességét is figyelembe kell venni.

A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról azonban késedelem nélkül tájékoztatnia kell.
Szükséges tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a gyermeknek nem róható fel.

Azonban a Csjk. meghatároz kivételeket is, miszerint a szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha
a) a gyermek a tartásra érdemtelen (pl. ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot)
b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, vagy
c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
A tanulmányok folytatására a Csjt. semmiféle időbeli határt nem adott, azonban a Családjogi Könyv már rögzíti azt is, hogy a szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására csak rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

A tartásdíj mértékének meghatározásánál fontos különbség a kiskorú gyermekre vonatkozó szabályokhoz képest, hogy a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét is figyelembe kell  venni.

A Csjk. hatályba lépése előtt a gyakorlatban nehézkes volt a tartásdíjat fizető szülő tájékoztatás kérése az iskolában, hiszen nem adhatták ki az erre vonatkozó adatokat, információkat, ezért fontos szabály most már az is, hogy a továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.

---