A gyógyulási, túlélési esély csökkenésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel, amelynek tagjai a jogirodalmi álláspontok, a nemzetközi gyakorlat és az elemzett magyar joggyakorlat alapján élénk szakmai vitát folytattak arról, hogy a gyógyulási esélyt a kártérítési felelősség és a személyiségi jogok megsértésével kapcsolatos perekben hogyan kell értékelni.

1. Az esély elvételére alapított jogviták gyakorlati nehézségei

A joggyakorlat-elemző csoport széles körben vizsgálta az egészségügyi szolgáltatás keretében végzett ellátás során okozott kárért és személyiségi jogsértésért fennálló felelősségen alapuló perek gyakorlatát. Ezekben a perekben az emberi szervezet bonyolultsága, a beavatkozások eltérései miatt a legtöbb esetben természettudományos bizonyossággal nem állapítható meg, hogy az egészségügyi szolgáltatónak felrótt, nem megfelelő beavatkozási mód helyett a helyes beavatkozás választása, az elmaradt vizsgálat elvégzése, a kezelés hiányosságainak a kiküszöbölése esetében a tényleges káresemény bizonyosan elmaradt volna.

2. Az esély értékelése az okozatosság vagy a felróhatóság körében – a hazai joggyakorlat fejlődése

Az azonos törvényi feltételek mellett a tárgyalt jogviszony sajátosságait – különös tekintettel az egészségi állapot alakulásának matematikailag meg nem határozható jellegzetességeire – a jogalkalmazás az 1990-es évek végétől kialakuló következetes, számos elvi döntésben megerősített értelmezésen alapuló gyakorlatával értékelte.

A nemzetközi jogirodalom hatására a korábbi magyar bírói gyakorlat úgy fejlődött tovább, hogy az egészségromlás, halál bekövetkezése és a kezelés hiányosságai közötti okozati összefüggés természettudományos bizonytalanságát a bírói gyakorlat úgy oldja fel, hogy a gyógyulási, túlélési esélyt nem az okozatosság, hanem a felróhatóság körében értékeli: nem terheli a szakértelemmel nyilvánvalóan nem rendelkező betegre, illetve hozzátartozójára az egészségügyi szolgáltatás teljes folyamatának és az abban rejlő hibáknak a bizonyítását, hanem elégségesnek találja, ha a károsulti pozícióban fellépő felperes azt bizonyítja, hogy a halál, az egészségromlás a kezelés során, vagy azzal egy időben, illetőleg utóbb, de azzal összefüggésben következett be, de nem várja el a káros eredményre vezető konkrét magatartás, mulasztás megnevezését, és ehhez képest az egészségügyi szolgáltatóra terheli a gondos eljárásának, illetve annak a bizonyítását, hogy az elvárható gondosság tanúsítása ellenére sem lehetett volna az egészségkárosodást, a halált elkerülni, amely eredményeképpen a felelősség alól magát kimentheti.

3. A gyógyulási esély mint a felelősséget megalapozó jogos érdek értékelése

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a gyógyulási esély nem személyiségi jog és nem vagyoni jog, azonban megsértése által a Ptk. alá tartozó személyi és vagyoni viszonyok keletkeznek. Kijelenthető tehát, hogy az esély nem személyiségi jog, a gyógyulási, túlélési esély elvétele, csökkenése azonban megalapozza a károsult valamely – Ptk.-ban nevesített vagy nem nevesített – személyiségi jogának sérelmét, mint például az élethez, testi épséghez, egészséghez, családi élethez való jog megsértését.

Az egészségügyi szolgáltató felelősségét csak olyan ellátási hiba alapozhatja meg, amely alkalmas lehetett az igény alapjául szolgáló hátrányt részben vagy egészben előidézni. Az elveszett esély meghiúsulása mértékének minél pontosabb – de nem számszerűsíthető adatokkal megjelölt – feltárása indokolt és szükséges a perekben, a nem elhanyagolható mértékű gyógyulási esély elvétele azonban a felelősség alapja, amelyet a kimentés körében kell értékelni.

A joggyakorlat-elemző csoport által támogatott bírói gyakorlat szerint a reális gyógyulási esély bármilyen mértékű elvétele a bírói gyakorlat által elismert kár, amely az esély százalékos mértékétől függetlenül a teljes kártérítési felelősséget alapozza meg, és ugyanez alkalmazandó a sérelemdíj megfizetésére is.

4. A gyógyulási esély mértékének megítélése

A bírói gyakorlat következetes abban, hogy bármilyen minimális mértékű, kis valószínűségű, csak távoli összefüggések feltételezésével megfogalmazható esély nem alapozhatja meg a felelősséget.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint továbbra sem indokolt azonban ezt matematikai módszerek alapján, meghatározott százalék kijelentésével tenni, hanem minden esetben az ügy egyedi körülményeinek mérlegelésével lehet ebben állást foglalni.

Az bírói gyakorlat értelmében egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét nem alapozhatja meg, ha a józan ész és belátás figyelembevételével időben elvégzett, adekvát kezelés esetén sem lehet reálisan számítani a beteg gyógyulására, állapotjavulására.

(kuria-birosag.hu)

---