A gyülekezési jog és a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek áldozatai emlékének védelme

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gyülekezési törvény a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadó, kétségbe vonó, azokat jelentéktelen színben feltüntető vagy azokat igazolni törekvő (tiltott célú) gyűlést kivonja az Alaptörvényben biztosított alapjog védelmi köréből. A gyülekezési hatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy a gyülekezési törvényben írt megtiltási feltételek fennállnak-e – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes ügyfélkapun keresztül bejelentette az alperesnek, hogy a Budai várban a Bécsi kapu tetején statikus gyűlést kíván szervezni. A felperes a gyűlés célját a „Kitörésben” részt vett hősökre való megemlékezésben jelölte meg, és gyűlés keretében a Bécsi kapu feletti területen egy 9 m x 90 cm nagyságú molinót kívánnak kifeszíteni, amelyen a „Tisztelet a hősöknek!” szöveget fog állni. Előadta, hogy a gyűlés nem a klasszikus „Becsület napi” megemlékezés lesz, hanem kizárólag a „Kitörésben” résztvevőknek állít emléket.

A gyülekezési hatóság döntése

Az alperes a gyűlés megtartását a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 14. §-a alapján megtiltotta. Rögzítette, hogy a gyűlés tervezett időpontja napra pontosan az 1945. február 11. napján lezajlott „Kitörés napjának” 78. évfordulójára esik, a helyszín, mint a „Kitörés” kezdő helyszíne egyértelműen az említett történelmi eseményhez köthető. A Gytv. 14. § a) és b) pontjára, mely szerint a gyülekezési hatóság a gyűlés megtartását megtiltja, ha a gyülekezés helyszíne olyan országos jelentőségű történelmi emlékhely vagy időpontja olyan nap, amely a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, és a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés alkalmas a köznyugalom megzavarására. Az alperes szerint a gyűlés a korábbi évek „Kitörés napi” rendezvényeihez hasonló, s a résztvevők köre is azonos, mely rendezvény a korábbi tapasztalatok alapján alkalmas lehetett arra, hogy a külső szemlélőkben félelmet, riadalmat, ellenérzést keltsen. Ez pedig alkalmas lehet a köznyugalom megzavarására, s indokolttá teszi a megtiltási ok alkalmazását.

A keresetlevél tartalma

A felperes arra hivatkozott, hogy a határozat nem tartalmaz a bejelentett rendezvényre vonatkozó tényállást. Az indokolásban megjelölt tények, bizonyítékok jelentős része nem tárgyi, hanem egy másik – korábban betiltott – gyűlésre vonatkozik, de az erre alapított tiltó határozattal való összefüggést nem támasztja alá. Márpedig a hivatalbóliság elvéből fakadóan a rendőrség mint gyülekezési hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást. Az alperes a döntés meghozatalához vezető eljárási utat megfordította, s a tényállás tisztázása körében valójában a következtetésből indul ki.

A felperes a Gytv. konjunktív feltételeket állapít meg, így csak a Gytv. 14. § a) és b) pontjának együttes fennállása, megvalósulása esetén állhat fent tiltási ok. Álláspontja szerint jelen ügyben a Gytv. 14. § a) pontja („a gyülekezés helyszíne olyan országos jelentőségű történelmi emlékhely vagy időpontja olyan nap, ami a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet”) nem valósul meg, mivel a tárgyi bejelentés nem feleltethető meg a korábbi évek ún. „Kitörés napi” bejelentéseinek, az alperes azt azzal összemosta. Kifejtette, hogy a „Kitörésről” mint történelmi eseményről történő megemlékezés annak évfordulóján és annak helyszínén önmagában nem jogszerűtlen, mivel nem a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, így a Gytv. 14. § a) pontja szerinti kritériumot nem meríti ki.

A felperes meglátása szerint az a határozati állítás miszerint a „bejelentőnek szükségszerűen ismernie kellene a gyülekezési hatóságnak azt a töretlen gyakorlatát, amely a „Kitörés napi” bejelentések következetes megtiltását jelenti”, éppen arra utal, hogy a gyülekezési hatóság minden olyan megemlékezésre irányuló bejelentést, amely a „Kitöréshez” mint történelmi eseményhez kapcsolódik, a bejelentés valós vizsgálatának, értékelésének elvégzése nélkül, csupán annak látszatát keltve egyszerűen megtilt, prejudikál. Kiemelte, hogy a gyűlés során nem lesz vonulás, nem lesznek beszédek, az nem kerül meghirdetésre, azaz a „Kitörés napjának” nevezett gyűlés jellegzetességeit nem hordozza, azzal nem azonosítható.

Összefoglalva, a felperes érvelésének központi eleme az volt, hogy az általa bejelentett gyűlés egyrészt nem a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, ekként a Gytv. 14. § a) pontja szerinti kritériumot nem meríti ki, másrészt nem meríti ki a 14. § b) pontját sem, mert nem áll fenn a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tüntesse fel vagy igazolni törekedjen a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét.

A Kúria megállapításai

A Kúria gyakorlata alapján a gyülekezési hatóságnak a Gytv. 14. §-a szerinti megtiltási kötelezettség alkalmazása során elsőként azt kell vizsgálnia, hogy a gyűlést az a) pontban írt helyszínre vagy időpontban tervezik-e megtartani. Majd ennek igenlő megválaszolása esetén azt, hogy a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll-e annak közvetlen veszélye, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadja-e, kétségbe vonja-e, jelentéktelen színben tünteti-e fel, vagy azokat igazolni törekszik-e. Végül azt kellett vizsgálnia, hogy ennek következtében a gyűlés alkalmas a köznyugalom megzavarására. A Gytv. 14. § a) pontja egy objektív, a szervező tudattartalmától független tényállási elemet határoz meg. Ennek megfelelően nincs jelentősége annak, hogy az adott helyszínről vagy időpontról a szervező miként gondolkodik. A gyülekezési hatóság akkor tesz eleget az Á az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-ában meghatározott tényállástisztázási kötelezettségének, ha objektív körülmények és a történelmi-, továbbá annak esetlegesen ismert tágabb kontextusa alapján értékeli a gyűlés helyszínét és időpontját.

A felperes a keresetleveléhez csatolta a nyilatkozatát arról, hogy nem a nemzetiszocializmust kívánja éltetni a rendezvényén, hanem a Kitörés hőseiről megemlékezni. Kifogásolta ugyan az alperes gyűlés kontextusával kapcsolatos megállapításait, azonban nyilatkozata nem volt alkalmas arra, hogy alátámassza, hogy a határozatban foglaltakkal ellentétben 1945. február 11. napja, miért ne emlékeztetne a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira. Magyarországon az elmúlt években a „Becsület Napja”, a „Kitörés Napja” és a „Budapest Erőd” rendezvények azonos időpontja és részben azonos vagy közeli helyszíne miatt egymástól elválaszthatatlanná váltak. Azok időpontját a korábbi rendezvények tapasztalatai, valamint az 1945. februári kitörés okai és következményei alapján a közvélekedés olyan időpontnak tartja, amely a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozatára emlékeztet.

A Kúria kiemelte, a „Becsület Napja” nem csupán a Budapest ostroma és ennek részeként a kitörési kísérlet során életüket vesztett, hazájukat védő katonák hősiességéről való megemlékezést mint kegyeleti aktust jelenti – amelynek jogszerűségét senki sem kérdőjelezte meg -, hanem „az évek, évtizedek során ráépült, köré szerveződött ideológiai felhangokkal együtt egy olyan, a nemzetiszocialista diktatúra, illetve annak elfogadhatóvá tétele mellett kiálló megnyilvánulást is, amely ekként már ellentétes az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában foglaltakkal.” Vagyis – mivel a „Becsület Napjához” kapcsolódónak tartotta – helytállóan jutott arra a következtetésre az alperes, hogy a gyűlés időpontja olyan nap, amely a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet.

A Gytv. 14. § b) pontjának „azokat igazolni törekszik” fordulata a gyűlés közvetlen céljára vonatkozik, azonban „a gyűlés a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel” fordulatok a gyűlés eredményére vonatkoznak, melyeket a Kúria együtt tiltott célként jelölt meg. E rendelkezés alkalmazása során a gyülekezési hatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy fennáll-e a közvetlen veszélye annak, hogy a maga a gyűlés mint kommunikációs csatorna (médium) ilyen eredményre vezet-e. Ettől pedig nem választható el a mondat záró fordulata, amely az eredményhez képest a gyűlés köznyugalom megzavarására való objektív alkalmasságát is megkívánja. Bár a szervező a gyülekezési hatósággal folytatott egyeztetés során úgy nyilatkozott, hogy a gyűlést nem hirdeti nyilvánosan, ez azonban nem érinti azt, hogy a Gytv. 2. §-a értelmében a gyűlés fogalmi eleme annak nyilvánossága, vagyis, hogy ahhoz bárki szabadon csatlakozhat. A gyülekezési hatóságnak ezért azt is vizsgálnia kellett, hogy fennáll-e annak közvetlen veszélye, hogy a gyűléshez olyan személyek csatlakoznak, akiknek magatartása folytán a látszólag nem tiltott célú gyűlés tiltott célúvá válik. A korábbi hasonló rendezvények és a minősített adatok alapján megalapozottan állapította meg az alperes, hogy fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés alkalmassá válik a köznyugalom megzavarására.

Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a felperes által bejelentett gyűlés tiltott célra irányul, megállapította, hogy a gyűlés nem tartozik az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében („Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.”) biztosított alapjog által védett körbe, ezért a bíróság a felperes keresetét – mint alaptalant – elutasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Kgyk.IV.39.539/2022/9.) a Kúriai Döntések 2023/1. számában 20. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2018. évi LV. törvény 14. §; 2016. évi CL. törvény 52. § (3) bekezdés.