A jogi előadók perképviseleti joga


A 2018. január 1. óta élő új előírásoknak köszönhetően a jogtanácsosokra jóval szigorúbb szabályok vonatkoznak, és különösen igaz ez a jogi előadókra. Az alábbiakban a szerző bemutatja, hogy utóbbiak milyen feltételek esetén képviselhetik a jogalanyt egy perben, milyen módon adható meghatalmazás egy jogi előadó számára.

A gazdasági társaságok, illetve egyéb nem természetes személy jogalanyok szinte szükségszerűen találkoznak egy dilemmával, nevezetesen, hogy milyen módon történjen a működésükkel összefüggő ügyvédi tevékenység ellátása: szervezeten kívül, ügyvéd útján, vagy szervezeten belül (in-house), jogtanácsos útján. Az utóbbi utat választó jogalanyok számára a 2018. január 1. óta hatályos Üttv., illetve Pp. vízválasztónak tekinthető, ezen időponttól kezdődően ugyanis a jogtanácsosokra a jogtanácsosi tevékenységről szóló korábbi tvr.-hez, illetve a régi Pp.-hez képest jóval szigorúbb szabályok vonatkoznak. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a jogalany a jogi képviseletét jogi előadók közreműködésével szeretné megoldani. Cikkünkben bemutatjuk, hogy a jogi előadók milyen feltételek esetén képviselhetik a jogalanyt egy perben, milyen módon adható meghatalmazás egy jogi előadó számára.

Tárgyi és személyi feltételek

Az Üttv. legkardinálisabb változtatása, hogy a hatálybalépését követően ügyvédi tevékenység kizárólag ügyvédi kamarai tagság mellett végezhető. Alapvető elvárás tehát, hogy a jogi előadó – amennyiben peres képviseletet kíván ellátni – a területi ügyvédi kamara tagja legyen. Ez a munkáltatóra (ideértve a továbbiakban az összes Üttv. szerinti jogalanyt) szükségszerűen kötelezettségeket ró. A jogi előadókra ugyanis a kamarai tagságukra tekintettel az Üttv. rendelkezésein túl az ügyvédi tevékenységre vonatkozó egyéb jogszabályok, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) és a területi kamarák szabályzatai, ajánlásai is irányadóak. A kamarai tagság tehát a munkáltató részéről meghatározott feltételek, illetve kötelezettségek teljesítését követeli meg. A MÜK foglalkoztatási szabályzata például meghatározza azokat a tárgyi, infrastrukturális feltételeket, valamint anyagi feltételeket (meghatározott árbevétel), melyeket a munkáltatónak teljesítenie kell, az Üttv. pedig több helyen is kötelezettséget ró a munkáltatóra. Ezek elsősorban a jogi előadó kötelezettségeinek való megfelelését szolgálják: ilyen például az Üttv. azon rendelkezése, mely szerint a munkáltató köteles biztosítani (munkavégzés alóli mentesítéssel) a kötelező továbbképzésben való részvételt, valamint köteles együttműködni az ügyvédi kamarákkal (pl. kamarai ellenőrzés esetén, vagy fegyelmi ügyben). De ilyen célzatú a MÜK Országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozatának 2/2019. 01.21. OKJT határozata is, mely az ügyvédi titok megőrzésének, illetve az iratmegőrzési kötelezettség teljesítésének módjára ad a munkáltatók számára ajánlást, a munkavégzési terület, belépési feltételek, irattároló helyiségek, tárgyaló helységek stb. tekintetében. A munkáltatónak ügyelnie kell arra is, hogy a belső szabályzatait, folyamatait is a kamarai tagsággal együtt járó kötelezettségek teljesülésének elősegítésével alakítsa ki, ideértve többek között a MÜK etikai szabályzatának ügyvédi kommunikációval kapcsolatos elvárásait. Látható tehát, hogy jogi előadó alkalmazása esetén lényegében a munkáltató köteles biztosítani szinte minden, az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges tárgyi feltételt.

Az alanyi feltételek tekintetében sarokpontnak tekinthető az Üttv. azon rendelkezése, mely szerint a jogi előadó az ügyvédi tevékenységet a jogi szakvizsga letételéhez szükséges joggyakorlat megszerzése és a kamarai jogtanácsosi feladatok ellátásához szükséges szakmai ismeretek elsajátítása érdekében, kamarai jogtanácsos irányításával és ellenőrzésével gyakorolja. Az Üttv. a jogtanácsos-jogi előadó kapcsolatot az ügyvéd-ügyvédjelölt kapcsolattal teszi azonossá, amikor kimondja, hogy a jogi előadó a kamarai jogtanácsos helyetteseként és utasítása szerint folytathat ügyvédi tevékenységet. A MÜK foglalkoztatási szabályzata ezt pontosítja: a jogi előadónak az ügyvédjelöltekhez hasonlóan principálisa van, mégpedig az a kamarai jogtanácsos, aki a jogi előadó felett a munkáltatói jogkört az utasításadási, illetve ellenőrzési jogkör tekintetében részben vagy egészben gyakorolja.

A vonatkozó jogszabályok tehát egyértelműen rögzítik, hogy jogi előadó ügyvédi tevékenységet önállóan nem láthat el. Ez egyebekben a jogi szakvizsgáról szóló IM-rendeletből is levezethető, hiszen a jogi előadó joggyakorlati idejét kizárólag a tevékenységét irányító és ellenőrző jogtanácsos igazolhatja le. Szükségszerű tehát, hogy a jogi előadót foglalkoztató jogalanyok szervezetében legyen legalább egy kamarai jogtanácsos, mely utasításadási joggal rendelkezik (vezető jogtanácsos), a kamarai nyilvántartásba vett jogi előadó felettese (valamely szervezeti egység vezetője), vagy a legszerencsésebb esetben a közvetlen felettese. Ez azért lényeges, mert az irányítás, az utasításadás, illetve az ellenőrzés ez esetben tud a leghatékonyabban megvalósulni.

A perképviselet szabályai

A Pp. rögzíti, hogy a jogi előadó a peres eljárásban kötelező jogi képviselet esetén nem járhat el, kizárólag az iratok megtekintése, azokról másolat kérése vagy készítése érdekében. Ez a szabály azonban nem vonatkozik azon perekre, melyek esetén a jogi képviselővel történő eljárás nem kötelező. Amennyiben tehát a jogi képviselővel történő eljárás a fél választásán alapul, úgy a perben a felet jogi előadó is képviselheti. A Pp. tehát az ügyvédjelöltek és a jogi előadók között – az eljárási cselekmények megtételére vonatkozó jogaik tekintetében – nem tesz különbséget. A fentiek értelmében a jogi előadó eljárhat a járásbíróság hatáskörébe tartozó perekben, az ilyen perben indult fellebbezési és perújítási eljárásban, valamint felülvizsgálati eljárásban az ellenkérelem benyújtásának erejéig.

A Kp. a képviseletre a Pp. szabályait rendeli alkalmazni, azzal, hogy kötelezővé teszi a jogi képviselet a Kúria előtt, a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességével járó belföldi közigazgatási tevékenységgel kapcsolatos jogvitában, illetve a közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perben, így ezen eljárásokban jogi előadó nem járhat el. A Kp. ezen kívül tartalmaz egy pontosító szabályt, mely szerint a jogi előadó a Kúria előtt kizárólag a törvényszék végzése elleni fellebbezés esetén, illetve a főszabálynak megfelelően az iratok megtekintése, azokról másolat kérése vagy készítése érdekében járhat el.

Megállapítható tehát, hogy ha a munkáltató a peres képviseletet ügyvéd helyett in-house jogászok közreműködésével akarja ellátni, úgy fel kell mérnie, jellemzően milyen jellegű peres eljárások indulnak a tevékenységével összefüggésben. Ennek tükrében érdemes meghatározni a jogtanácsosok és a jogi előadók számának arányát a szervezeti egységen belül.

A jogi előadó részére adott meghatalmazás

Az Üttv. hatálybalépését követő időszakban gyakorlati problémaként merült fel a jogi előadók számára adott meghatalmazás kérdésköre, mellyel a 2/2021. 04.18. OKJT-határozat foglalkozott bővebben.

Az ügyvédjelöltek perképviselete – figyelemmel arra is, hogy a jelöltek 2018 előtt is ügyvédi kamarai tagok voltak, így az ő helyzetüket lényegesen nem változtatta meg az Üttv. – viszonylag egyértelműnek mutatkozik a gyakorlatban. Esetükben ugyanis a fél magával az ügyvédi irodával (vagy egyéni ügyvéddel, európai közösségi jogásszal, külföldi jogi tanácsadóval) köt megbízási szerződést, és az ügyvédnek, vagy ügyvédi irodának ad meghatalmazást, mely jellemzően tartalmazza, hogy helyettesítésre az ügyvédi iroda tagjai, ügyvédjelöltjei jogosultak, de eltérő rendelkezés hiányában is, a képviseleti jog megilleti mindazokat, akik a megbízás teljesítése során eljárhatnak, vagyis az ügyvédjelölteket is. Az Üttv. alapján tehát az ügyvédjelölt számára meghatalmazás nem adható, az ügyvédjelöltek az ügyvéd helyetteseként járnak el. Ennek az az oka, hogy a megbízási szerződés nem az ügyfél és az ügyvédjelölt, hanem az ügyfél és az ügyvéd között áll fenn.

A jogi előadók helyzete azonban lényegesen eltér az ügyvédjelöltekétől, ugyanis a jogi előadó az ügyvédi tevékenységét munkaviszony keretében látja el, azaz közvetlen szerződéses kapcsolatban áll az „ügyféllel”, azaz a munkáltatóval. Erre tekintettel számára meghatalmazás (akár általános, akár egyedi meghatalmazás) adható, sőt kizárólag abban az esetben járhat el a perben, ha a munkáltatótól származó meghatalmazással rendelkezik. A Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) elnöke által felvetett és az OKJT által megválaszolt probléma éppen ebben gyökeredzik: a tapasztalatok szerint a jogi előadók a munkáltatójuk által részükre adott meghatalmazással, önállóan járnak el a peres eljárások során, mely ellentétesnek mutatkozik az Üttv. szabályaival.

Az OKJT állásfoglalása szerint, mely a hivatkozott jogszabályhelyek alapján is egyértelműen levezethető, a jogi előadó peres képviseletet önállóan nem láthat el, a perben a jogtanácsos utasítása szerint, helyetteseként jár el. Erre tekintettel nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy egy peres eljárás során a felet kizárólag jogi előadó képviseli. A fél tehát – függetlenül attól, hogy a jogi előadó meghatalmazással bír – a jogtanácsos számára is köteles meghatalmazást adni, ekkor tud érvényesülni az a jogszabályi rendelkezés, mely szerint a jogi előadó a jogtanácsos helyetteseként jár el. Az első beadványban tehát a Pp. szabályainak megfelelően érdemes egyértelműen feltüntetni, hogy a fél jogi képviseletét a jogtanácsos látja el, akit a per során beadványt benyújtó jogi előadó helyettesít, továbbá mellékelni szükséges mind a jogtanácsos, mind a jogi előadó számára adott egyedi, vagy általános meghatalmazást.

Fontos megemlíteni, hogy az Üttv. hatálybalépését megelőzően a fenti megkötés nem volt levezethető az irányadó jogszabályokból. A tvr. ugyanis nem helyettesként tekint a jogi előadóra, e tekintetben kizárólag jogtanácsosi irányítást és ellenőrzést említ, a régi Pp. pedig egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a jogtanácsost (jogi előadót) az ügyvéd jogállása illeti meg. A kötelező kamarai tagságot megelőzően tehát a jogi előadó – a jogtanácsos irányítása és ellenőrzése mellett bár – de önállóan is eljárhatott a peres eljárások során. Vélhetően ez az a gyakorlat, mely a jogi előadókat alkalmazó jogalanyok esetén az Üttv. hatályba lépését követően is fennmaradt, és amely az OKJT-állásfoglalás szerint nem tartható.

Az állásfoglalás nem tér ki rá, azonban a fenti álláspont az ügyvédi költségekről szóló IM-rendeletből is levezethető. A rendelet 2018. január 1-jét megelőzően hatályos időállapota szerint ugyanis a tárgyi hatálya a polgári eljárásban a pernyertes felet képviselő ügyvéd munkadíjának és készkiadásának megállapítására terjed ki. Ügyvéd alatt a régi Pp. a fentiek szerint a jogi előadót is érti, így a kizárólag jogi előadóval eljáró fél a perköltség iránti igényét az IM-rendelet szerint jogosult volt érvényesíteni. Az IM-rendeletet azonban az új Pp. hatályba lépésével egyidejűleg módosították, a jogszabály tételesen felsorolja azon jogi képviselőket, akik munkadíjának felszámítását és megállapítását a fél kérheti. Ezek között – összhangban az Üttv. és a Pp. rendelkezéseivel – sem a jogi előadó, sem az ügyvédjelölt nem szerepel. Megállapítható tehát, a jogalkotó egyértelmű szándéka az volt, hogy az önálló pervitelre és így a munkadíj felszámítására jogosult ügyvédi tevékenységet ellátó személyek körét taxatív módon rögzítse. Mindebből következik az, hogy a jogtanácsossal és helyettesként jogi előadóval eljáró fél nem a jogi előadó eljárása alapján, hanem a jogtanácsosi képviselet okán számíthat fel perköltséget. Tehát még akkor is, ha a teljes eljárás során a jogi előadó látja el a tényleges jogi képviseletet (ő írja a beadványokat, vesz részt a tárgyaláson stb.), a jogtanácsos részére adott meghatalmazás, illetve maga az utasításadási, irányítási és ellenőrzési jogkör ipso iure feltételezi azt, hogy a jogi előadó munkája „mögött” a jogtanácsos ügyvédi tevékenysége húzódik meg, így a fél jogtanácsosi munkadíj jogcímén számíthatja fel a perköltséget.

Releváns jogszabályhelyek:

  • 2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről (Üttv.): 4. § (1) bek. h) pont; 28. § (1)-(2), (5) bek.; 34. § (1), (3) bek.; 69. § (6) bek.; 70. § (1) bek.; 70. § (4) bek.; 71. § (4) bek.
  • 1983. évi 3. számú törvényerejű rendelet a jogtanácsosi tevékenységről: 16. § (2)-(3) bek.
  • 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.): 65. §; 72. § (1)-(2) bek.; 75. § (3) bek.; 244. § (3) bek.
  • 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (régi Pp.): 67. § (2) bek.
  • 2017. évi I. törvény a közigazgatási perrendtartásról (Kp.): 26. § (1)-(2) bek.; 27. § (1), (4) bek.
  • 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet a jogi szakvizsgáról: 3. § (3) bek.
  • 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről: 1. § (1) bek.
  • 5/2019. (VI. 24.) MÜK szabályzat az ügyvédjelöltek, jogi előadók, alkalmazott ügyvédek és alkalmazott európai közösségi jogászok foglalkoztatásának feltételeiről (MÜK foglalkoztatási szabályzat): 1., 2., 3., 5. pont
  • 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól (MÜK etikai szabályzat): 11.1., 11.6., 11.7., 11.10. pont
  • MÜK Országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozatának 2/2019. 01.21. OKJT határozata
  • MÜK Országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozatának 2/2021. 04.18. OKJT határozata

Kapcsolódó cikkek

2021. december 6.

Tájékoztató a koronavírus-oltásokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések elleni alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatban

Az elmúlt időszakban nagy számban fordultak az indítványozók az Alkotmánybírósághoz a védettségi igazolványhoz fűződő jogosultságokkal, a természetes immunitás alapján kiállított, ellenanyaghoz kötött igazolvány kiállításának feltételeivel, valamint az egészségügyi dolgozók kötelező védőoltásával kapcsolatban, jellemzően indítványminta alapján, azonos szöveggel benyújtott alkotmányjogi panasz indítványokkal.

2021. december 6.

A szülői felügyelet gyakorlása újrarendezésének szempontjai a 2022. január 1-jén hatályba lépő szabályozás fényében

Előző cikkünkben részletesen bemutattuk, hogy a Ptk. Családjogi Könyvének szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó rendelkezései hogyan változnak 2022. január 1-jével. Arra is kitértünk, hogy az új szabályokat csak a 2022. január 1. napján vagy azt követően indult bírósági eljárásokban kell alkalmazni. Sok kérdés vetődik fel ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy egy már korábban meghozott jogerős bírósági döntés megváltoztatását lehet-e sikerrel alapítani a megváltozott jogszabályi környezetre hivatkozva vagy további feltételek fennállását is bizonyítani kell a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatásához. Ezekre a kérdésekre szakértőnkkel, Dr. Wopera Zsuzsával keressük a válaszokat.