A kártérítés mérséklése a munkajogban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munka törvénykönyve szerinti kártérítés mérséklése jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege – a Kúria eseti döntése. Ami a tényállást illeti, a felperes az alperesnél dolgozott villamosvezetőként, egyik este a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg és emiatt összeütközött a kereszteződésben neki jobb kéz felől szabályosan közlekedő autóval. Mind…
A munka törvénykönyve szerinti kártérítés mérséklése jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes az alperesnél dolgozott villamosvezetőként, egyik este a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg és emiatt összeütközött a kereszteződésben neki jobb kéz felől szabályosan közlekedő autóval. Mind a villamosban, mind az autóban anyagi kár keletkezett, valamint egy személy 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Az alperest ezzel 523 240 forint kár érte. A felepres távolléti díja 152 617 forint volt, az alperesnél érvényben lévő kollektív szerződés gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértékét legfeljebb 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegben határozta meg, szándékos vagy súlyos gondatlanság esetén a pedig a teljes kár összege. Az alperes az okozott kár megtérítésére irányuló eljárást indított a felperessel szemben, aki a felelősségét elismerte, csupán arra hivatkozott, hogy a lámparendszer kiszámíthatatlanul működik, ezért gyakran az utolsó pillanatban intenzíven fékezve kell megállni. Az alperes a felperest 523 240 forint kártérítés 30 napon belül történő megfizetésére kötelezte, mivel gondatlan magatartásával a munkáltatónak jelentős anyagi kárt okozott, amelynek megtérítésére az Mt. alapján köteles.
A felperes a jelzőrendszer hibás működésének megállapítására műszaki szakértő kirendelését indítványozta. Arra az esetre pedig, ha elutasítják az indítványt, az Mt. 190. §-a szerinti méltányosság alapján a kártérítés egyhavi távolléti díjának megfelelő összegre történő mérséklését kérte. E körben életkörülményeire és a munkáltató vagyoni helyzetére hivatkozott. Az alperes vitatta a lámparendszer kiszámíthatatlan működését, és arra hivatkozott, hogy a felperes ezen a vonalon egyébként is tapasztalattal rendelkezett.
Az első- és másodfokú eljárás
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes által fizetendő kártérítés összegét 50 000 forintra mérsékelte. Megállapította, hogy a felperes a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg, amely magatartásával a vonatkozó utasítást megszegte és az alperesnek kárt okozott, ezért az Mt. alapján kártérítésre köteles. A felek vagyoni helyzetét mérlegelve a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alperes 3 milliárd forintot meghaladó vagyona a felperes havi nettó 129 488 forintos átlagkeresetéhez képest kirívóan nagy, a levonásokkal csökkentett havi nettó 90 000 forinthoz képest pedig a különbség még nagyobb. Ilyen jövedelem mellett életszerű, hogy a felperesnek megélhetési problémát okoz az alperes által követelt összeg teljesítése. A bíróság ezért a kártérítés összegét mérsékelte.
A másodfokon eljárt törvényszék megváltoztatta az elsőfokú döntést és a felperes keresetét egészében elutasította. Az Mt. 190. §-a szerint a bíróság a munkavállalót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli. A másodfok úgy ítélte meg, hogy a felperes előre látta a baleset bekövetkezésének lehetőségét, csak bízott annak elmaradásában, vagyis magatartása súlyosan gondatlan volt. Mivel a felperes valamennyi körülménnyel tisztában volt, ezért a problémásnak tartott kereszteződést úgy kellett volna megközelíteni, hogy ne vészfékezéssel, hanem rendes tempóban tudjon megállni, se az utasokban, se más járműben ne okozzon kárt. Ráadásul nagy létszámú utast is veszélyeztetett a magatartásával, amely kizárólag súlyosan gondatlan lehetett, és az ilyen mértékű és így elkövetett jogsértés kizárja a kártérítés összegének mérséklését. A felperes vagyoni helyzetét illetően a bíróság megállapította, hogy végrehajtás esetén is legfeljebb a munkabére 50%-a vonható le, amely a megélhetését nem lehetetleníti el.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes álláspontja szerint a jogszabály kártérítés alóli mentesítés körében felsorolt szempontjai olyan példálózó jellegű felsorolások, amelyek egyben sorrendiséget is jelentenek, a jogerős ítélet azonban a másodikként megjelölt jogsértés súlyának tulajdonított döntő jelentőséget, amely jogértelmezés azonban az Mt. rendelkezéséből nem következik. A felperes érvelése szerint az Mt. 190. § mögött meghúzódó jogalkotói akarat az, hogy ne okozzon megélhetési problémát a kártérítés teljes összegének megfizetése, amellyel a jogerős ítéleti megállapítás ellentétes.
Az alperes szerint a felperes kártérítési felelősségét mindkét fokú bíróság megállapította, ezért fő szabály szerint a kár megtérítésére köteles. Úgy vélte, hogy a törvényszék az ítéletében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen arra a következtetésre jutott, hogy a felperes magatartása súlyosan gondatlan volt, és a jogsértés súlya mellett értékelte az Mt. 190. §-ban foglalt egyéb szempontokat is és jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy az adott esetben annak alkalmazására nincs lehetőség.
A Kúria megállapításai
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem tartotta megalapozottnak. Az Mt.190. §-a a korábbi munkajogi szabályozástól eltérően rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján lehetőséget ad a kártérítés alól történő részbeni mentesítésére. A szabályozás alapján nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a károkozó munkavállalót teljes egészében mentesítse a kártérítés megfizetése alól, csupán az okozott kár részbeni elengedésére ad felhatalmazást. Az Mt. rendelkezése a kártérítés alól történő részbeni mentesítés során figyelembe vehető méltánylandó körülményeket a „különösen” megjelöléssel csak példálózóan sorolja fel, megjelölve a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a kártérítés teljesítésének következményeit. A felsorolás nem teljes körű és nem jelent sorrendiséget sem.
A Kúria meglátása szerint a kártérítési összeg mérséklésére irányuló kereseti kérelem esetén az eljáró bíróságoknak az adott károkozó magatartás, a bekövetkezett kár nagysága és megtérítésének a felekre gyakorolt hatása alapján kell döntést hozni a mérséklés megengedhetőségéről, annak mértékéről. Mindig az adott tényállás dönti el, hogy a figyelembe vehető szempontokat a bíróság milyen súllyal veszi figyelembe.
A felperes magatartása súlyosan gondatlan, a lehetséges következményeket tekintve vagyoni kárral, illetve élet és testi épség veszélyével közvetlenül fenyegető volt. A jogsértés súlya így kiemelkedő jelentőségű volt. Ellenkező értelmezés, a munkavállaló szociális szempontjainak kizárólagos mérlegelése esetén e kivételes jogintézmény elveszítené a jelentőségét. Az Mt. 190. §-ában foglalt jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege.
Így a Kúria a törvényszék döntését hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.II.10.548/2018.) a Kúriai Döntések 2019/9. számában 253. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 190. §
