A keresetkiterjesztés tilalma

A keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben. A megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a fél abban az esetben hivatkozhat, ha az értékelés elmaradása neki nem róható fel – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, M. Sándor (kérelmező) hostess munkára jelentkezett a felpereshez a „hostess munka városnéző hajóra”, illetve „Diáklányokat keresünk városnéző hajóra” felhívással meghirdetett állásra. A felperes a jelentkezést elutasította „A hirdetés hostess munkára szól, sajnos nem keresünk hostokat.” válasszal. A kérelmező kérelmére eljárt alperes határozatában megállapította, hogy a felperes a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és férfi nemhez tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg. Kifejtette, hogy a munkáltató felperesre az egyenlő bánásmódról szóló törvény (Ebktv.) személyi hatálya kiterjed. Megállapította, hogy a kérelmező férfi nemére hivatkozott védett tulajdonságaként, amellyel a sérelem bekövetkezésének időpontjában rendelkezett. Egyértelműen azonosíthatónak tartotta a kérelmezőt ért hátrány, valamint a kérelmező védett tulajdonsága között ok-okozati összefüggést.

A felperes keresetében eljárási jogszabálysértéseket adott elő, anyagi jogszabálysértésként pedig magatartása jogsértő voltának hiányával érvelt. A per tárgyalásán előadta, hogy nem minősül munkáltatónak, így nem tartozik az Ebktv. hatálya alá. A Meló-Diák Universitas Iskolaszövetkezettel fennálló szerződéses jogviszonyából eredően az Iskolaszövetkezet minősül munkáltatónak, ezért vele szemben kellett volna az eljárást lefolytatni.

 

Az elsőfokú bíróság ítélete

A bíróság mint alaptalant, elutasította a keresetet [2017. évi I. törvény (Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pont]. Az indokolásban rámutatott, hogy az a per tárgyalásán tett felperesi előadás, amely szerint nem tartozik az Ebktv. hatálya alá, tiltott keresetkiterjesztésnek minősül, mivel erre a körülményre a felperes a keresetlevelében nem utalt. A Kp. szerint a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.

A bíróság szerint a felperes olyan kereseti kérelmi elemet nem terjesztett elő határidőben, amihez az általa a per tárgyalásán hivatkozott rendelkezés kapcsolódhatna. A felperes a megelőző közigazgatási eljárás során sem adott elő érvelést ezzel összefüggésben. Ennek elmulasztására az önhiba hiányát kellett volna bizonyítania, amit azonban nem tudott igazolni. Mindezekre tekintettel a bíróság a felperes keresetkiterjesztése körében nem hozott érdemi döntést. A határidőben benyújtott, keresetlevélben szereplő hivatkozások körében pedig megállapította, hogy az alperes sem anyagi, sem az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértést nem követett el.

 

A fellebbezés tartalma

A felperes amellett érvelt, hogy a keresetkiterjesztés és a keresetváltoztatás fogalmai nem azonosak. Keresetkiterjesztéssel nem élt, keresetváltoztatással pedig csak annyiban, hogy kereseti kérelme jogi indokolását az első tárgyaláson kiegészítette. E keresetváltoztatásnak pedig az első tárgyaláson helye volt. Álláspontja szerint nem kellett valószínűsítenie az önhiba hiányát, mert az iskolaszövetkezeten keresztüli foglalkoztatás olyan körülmény, amely a hatósági eljárásban az alperes előtt is ismert volt, így azt a tényállás tisztázásakor figyelembe kellett volna vennie.

Az alperes kiemelte, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben részletesen tájékoztatta a felperest a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről, így arról is, hogy az Ebktv. 5. § d) pontja alapján vonta eljárás alá, ám a felperes a megelőző közigazgatási eljárás során ezzel kapcsolatos kifogását nem jelezte. Rámutatott, hogy a kérelmező ténylegesen a felperessel került kapcsolatba, a felperesnél kellett az állásra jelentkeznie és a felperestől kapta meg az elutasító választ is.

A Kúria megállapításai

A Kúria arra a meglátásra jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelő volt, és helyesen döntött úgy, hogy a felperes Ebktv. 5. § d) pontjára alapított kereseti kérelme érdemben nem volt elbírálható. Kiemelte, hogy a közigazgatási perben a felek rendelkezési jogának érvényesülését szolgálja az az alapvető rendelkezés, amelynek értelmében – fő szabály szerint – a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. A kereseti kérelemhez kötöttség közelebbről azt jelenti, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja. A közigazgatási pert keresetlevéllel kell megindítani, amely egyebek mellett tartalmazza a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. A közigazgatási perben tehát a kereseti kérelem nem általában vonatkozik valamely közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperesnek pontosan meghatározott irányú vizsgálatot kell kérnie. A felperes által megjelölt jogsérelem szabja meg a bíróság számára azokat a korlátokat, amelyek között a közigazgatási tevékenység jogszerűségét vizsgálhatja.

Előfordulhat, hogy a felperes a per során az előterjesztett keresetén változtatni kíván, amelynek eredményeként azt a továbbiakban nem a keresetlevelében előterjesztett tartalommal tartja fenn. A keresetváltoztatás (illetve a keresetkiterjesztés) azonban a közigazgatási perben szigorú feltételekhez kötött, ami a per elhúzódásának megakadályozását célozza. A felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni [Kp. 43. § (1) bekezdés].

Hangsúlyozta azt is, hogy a Kp. 43. § (1) bekezdéséből következően a felperesnek legkésőbb a perindítási határidő leteltéig előadott kereseti indokai határozzák meg a közigazgatási per irányát, a bíróság jogszerűségi vizsgálatának kereteit. A felperes a perindítási határidő letelte után, de a per első tárgyalásának befejezése előtt csak a már előadott kereseti indokai körében változtathat, azokat kibonthatja, részletezheti, pontosíthatja, ha megállapítható, hogy az a kereseti érveléséből okszerűen következik, ugyanakkor e kereseti indokoktól alapvetően eltérő, új szempontok bevezetése a per teljesen új irányát eredményezné, ezért az nem megengedett. A keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben.

A felperes által az Ebktv. 5. § d) pontjára történő hivatkozás a korábbi kereseti indokaitól markánsan eltért, a per teljesen új irányát eredményezte volna, ezért annak, aminek nem volt helye. Kiemelte továbbá, hogy a megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a fél abban az esetben hivatkozhat, ha az értékelés elmaradása neki nem róható fel.

A felperes a megelőző eljárásban még csak említés szintjén sem hivatkozott arra, hogy ne tartozna az Ebktv. 5. § d) pontjának a hatálya alá. Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Kf.VI.39.149/2020.) a Kúriai Döntések 2020/12. számában 378. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2017. évi I. tv. 2. § (4) bekezdés, 6. §, 37. § (1) bekezdés, 43. § (1) bekezdés, 78. § (4) bekezdés, 85. § (1) bekezdés.

Kapcsolódó cikkek:


Közös veszélyhelyzet az öröklési jogban
2021. január 15.

Közös veszélyhelyzet az öröklési jogban

Nem állapítható meg a közös veszélyhelyzet mint az öröklésből való közös kiesési ok abban az esetben, ha az egyik örökhagyó a hirtelen fellépő rosszulléte miatt nem tud segítséget nyújtani a másiknak és nincs olyan közös kiváltó ok, amely a két halálesetet előidézte – a Kúria eseti döntése.

Mi minősül gyűlésnek a gyülekezési törvény szerint?
2021. január 8.

Mi minősül gyűlésnek a gyülekezési törvény szerint?

Ha a tervezett rendezvény legalább egyik elemének célja közügyben való véleménynyilvánítás, úgy az – egyéb feltételek fennállása esetén – a gyülekezési törvény szerinti gyűlésnek minősül, és az arra vonatkozó bejelentésről a gyülekezési hatóságnak érdemben kell döntenie – a Kúria eseti döntése.